A hét idézete

„Vizsgálódj előbb, azután helyeselj, s végül szeress. Szemed legyen vak a vonzó külsőre, füled süket a csábító hízelgésre, sima beszédre.” /Anne Bronte: Wildfell asszonya/

2015. július 22., szerda

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Újraolvasás, ötvenes kihíváshoz gyerekkori könyv és számomra az a tipikus könyv (és eddig az egyetlen), amelyből tényleg minden olvasáskor egyre többet értek meg, és mindig mást mond.

Nem is igazán tudom, mit írhatnék erről a könyvecskéről, amelynek főhőse maga a kis herceg. A B-612-es kisbolygó lakójának hirtelen elege lesz a rózsája nyavalygásából, és lelép, hogy világot lásson. Utazása során pedig megtanulja azokat az untig ismételt, de nagyon is fontos dolgokat, mint hogy felelősséggel tartozik a rózsájáért, hogy ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan, és hogy az idő teszi különlegessé a rózsáját.

De nem csak ő tanul ennek a különleges utazásnak a során, hanem egy-egy elejtett mondatából mi magunk is fontos dolgokat szűrhetünk le saját magunkról, hogy milyen különösek is vagyunk mi, fölnőttek. Hiúk és iszákosok vagyunk, uralkodni vágyunk, szeretjük a számokat és szeretjük fontosnak érezni magunkat, miközben felesleges munkát végzünk. És egyáltalában elfelejtettük, mi is az élet értelme. Nem tudjuk, mit keresünk, csak gyorsvonatokon rohangálunk ide-oda céltalanul, miközben az élet maga is elrohan mellettünk. Ráadásul még arra sem vagyunk képesek, hogy felismerjünk egy óriáskígyót, amelyik lenyelt egy elefántot. Bezzeg a gyerekek!

Néha az az érzésem, a kis herceg maga a mindenkiben ott élő gyerek, aki mindenre rácsodálkozna, ha hagynánk, és nem jelentene gondot neki felfedezni az élet apró örömeit. Aki tudná, hogy a rongybabára fordított idő egyáltalán nem pazarlás, és hogy az elválás szomorúsága ellenére érdemes megszelídíteni mindent, amit csak tudunk, hiszen így nyernek értelmet számunkra a csillagok, a kutak és a búzamezők.

Nem akartam az összes elcsépelt idézetet kiirkálni, amiket jóformán mindenki tud fejből. De végül rájöttem, időről időre érdemes magunkat emlékeztetni ezekre a fontos apróságokra, mert ezekből az apróságokból születnek a nagy dolgok. Szóval kifejezetten ezért: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

És hogy miért van a listán? Nem egyértelmű?? J Gyorsan üljön neki, aki még nem olvasta volna, és fedezze fel a saját kis hercegét!

„A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.”

„Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék.”

„Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem.”

„ – Hol vannak az emberek? – kérdezte később a kis herceg. – Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.

-          Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem – mondta a kígyó.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése