A hét idézete

„Vizsgálódj előbb, azután helyeselj, s végül szeress. Szemed legyen vak a vonzó külsőre, füled süket a csábító hízelgésre, sima beszédre.” /Anne Bronte: Wildfell asszonya/

2016. március 30., szerda

Mennyire hihetjük? - Az utolsó mohikán

Sok regénynek van valóságalapja, így Az utolsó mohikán eseményei is egy megtörtént csata köré csoportosulnak. Az angol és francia gyarmatosítók tényleg háborúban álltak egymással a földekért, tényleg voltak indián szövetségeseik, és a regényben leírt csata a William Henry erődnél 1757-ben tényleg lejátszódott.

A könyvben az angolok végül feladják az erődöt, cserébe a franciák sértetlen távozást ígérnek nekik. A kivonuláskor azonban a franciák indián szövetségesei megtámadták az angolokat, és a támadást csak kevesen élték túl.

Azt feltételezhetjük, hogy ez az esemény tényleg megtörtént. De az, hogy ugyanúgy történt-e a valóságban is, ahogy a regényben szerepel, az már más tészta. Egyes történészek szerint a vérengzés közel sem volt olyan nagymértékű, mint ahogy azt Cooper leírta. A gyarmatosítóknak azonban érdekükben állhatott eltúlozni a számadatokat, és ezzel az indiánokat a lehető legrosszabb színben feltüntetni. És mivel Cooper maga nem volt ott – a regény közel száz évvel az események után íródott – ezért nem tudott elsődleges forrásból dolgozni.

Az ilyesfajta számadatok, hogy például hány halottja volt az indián mészárlásnak, a történelem legizgalmasabb szeletei a történészek szempontjából. Mivel ma már nincs élő ember, aki ott járt volna, és tanúsíthatná az eseményeket, így gyakorlatilag azt is be lehet bizonyítani, hogy így történt, és azt is, hogy nem. Ezzel nincs is semmi baj, a történelem így szép.

Arról is folyik a vita, hogy milyen szerepe volt a francia tábornoknak, Montcalmnak a történtekben. Vajon direkt nem lépett közbe, vagy a saját katonáit féltette? Örök rejtély marad.

Olvasóként ilyesmiken elmélkedni azért lehet érdekes, mert nem szabad készpénznek vennünk mindent, amit az írók tényként közölnek. Persze izgalmas dolog belegondolni abba, hogy adott események nem csak egy író fejében léteznek. És így maga az olvasó is részese lehet a történelemnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése