Tudom,
tudom, alig nyitottam újra, és máris egy félig-meddig off poszttal jövök. De
úgy gondoltam, minél később osztom meg ezt, annál kevésbé lesz aktuális. (Már
így sem nagyon mondható annak.) Szóval…
Örvendetes
hírrel szolgálhatok. A Nyugati utazást újra kiadták. Éljen-éljen! Azt mondjuk
éppen nem tudom, hogy milyen apropóból (talán a januári filmfeldolgozás
miatt??), erről egyelőre még nem találtam semmit. De a tény már önmagában elég
ahhoz, hogy bejegyzés szülessen belőle.
Én
a projekt előtt még csak nem is tudtam ennek a könyvnek a létezéséről. És
bevallom töredelmesen, az elolvasása után sem lett a kedvencem. Talán azért,
mert ez a fajta meseszövés olyan távol áll az európai kultúrától. Nekem
hiányzott a hét fejű sárkány, meg a vasorrú bába. De azért persze azt sem
mondanám, hogy olyan nagyon rossz volt. Hosszúnak hosszú volt, ez tény. De
rossz azért nem.
Amit
annak idején én olvastam, az 1980-as kiadású volt, ami testvérek közt is azt
jelenti, hogy közel negyven évvel ezelőtt adták ki utoljára. Nyilván nyelvi
szempontból ez azért már nem volt akkora kihívás, de önmagában már a tény is
megdöbbentő, hogy egy könyvet, amit szakemberek ajánlanak olvasásra (mazochistáknak
és őrült könyvmolyoknak, egyre inkább ez az érzésem…, ja, meg perverzeknek…),
negyven éve adtak ki utoljára. Százszor inkább ezzel kellett volna a kiadóknak
foglalatoskodni, mint mondjuk a Szodoma 120 napjával. (Azóta se hevertem ki,
lásd itt.)
Az
új kiadásról a következőket kell tudni: puhakötéses, a borítója szerintem
ízlésesen letisztult, a fordítást pedig az előző kiadásból emelték át.
(Emlékeim szerint sem szorult javításra.) Ja, és a kiadó a Helikon, akinek
ezért nagy-nagy taps és üdvrivalgás jár. (Legalábbis részemről mindenképp! J)
Vegyétek, és okuljatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése