NO HUN #1 Joanot Martorell: Fehér Tirant

Most, hogy túl vagyok az első nagyobb volumenű blokkon, összegyűlt már pár könyv, melyeknek nincs magyar fordítása, ez pedig remek apropó egy új sorozat indítására. Arra gondoltam ugyanis, hogy egy-egy bejegyzés keretein belül bemutatom ezeket a „szerencsétlenül járt” könyveket. (Már azért jártak szerencsétlenül, mert valamiért nem voltak méltóak a fordításra. Ami szöges ellentétben áll azzal, hogy viszont ezeket a könyveket feltétlenül olvasásra ajánlják. Ami meg megint csak szöges ellentétben áll azzal, hogy azért nem kell ezeket az ajánlásokat készpénznek venni… Nehéz dolgok ezek. J J )

Szóval a legelső olyan könyv a listán, amelynek nincs magyar fordítása, Joanot Martorelltől a Tirant Io Blanch. A nagy könyvben magyarul Fehér Tirantként szerepel a címe. Amennyit ki tudtam deríteni, Martorell eleve elég jómódú családba született, így volt pénze utazgatni, és mindig közel volt ahhoz a bizonyos tűzhöz, így elég magas szinten vett részt a Konstantinápoly eleste utáni újabb keresztes háború szervezésében. Mivel a részvételt a kereszténység újraegyesítésében egyenesen kötelességének tekintette, így mondhatjuk, hogy többé-kevésbé saját magát írta bele a Fehér Tirantba, mely – nem meglepő módon – lovagregény.

Fehér Tirant a lovagi erények száz százalékos megtestesítője, valószínűleg nem véletlenül kaphatta a fehér jelzőt. Azonban egészen emberi alak is lehetett, mert a nagy könyvben az áll róla, hogy nem segítik őt emberfeletti erők, minden eredményét saját kitartásának és képességeinek köszönheti, valamint bemutatásra kerül a gyenge oldala is. És ezalatt nem csak azt kell szerintem érteni, hogy elfárad vagy megsebesül, hanem a szerelembe esése is ide sorolható. Éspedig azért sorolnám ezt a dolgot a gyengeségei közé, mert a könyv tartalma szerint (amely egyébként itt olvasható, németül tudók előnyben) Konstantinápolyt elérve már kevésbé lelkesen veti bele magát a harctéren folyó küzdelembe, inkább a párnacsatát választja.

Összességében azonban bizonyára érdekes olvasmány lehet, mert a nagykönyv szerint kellemes mértékben keverednek benne a valós lovagi élet történései az eszményi lovagi élet elképzeléseivel, és kis mértékben csodás elemeket is tartalmaz. Valamint valós helyszíneket és eseményeket vonultat fel, tehát történelmi szempontból sem lebecsülendő.

Mivel általában véve jó tapasztalataim vannak a lovagregényekkel, és ennek a könyvnek kifejezetten figyelemfelkeltő tartalma van, én fájlalom, hogy ez a mű nem volt érdemes a fordításra.