Sokkot kaptam... | Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek

Következőként Nyikolaj Vasziljevics Gogol Holt lelkek című könyvébe vágtam bele, melyet a MEK-ből szereztem be. Az olvasómon 444 oldal volt csupán, ezért mindig meglepődtem egy-egy órányi olvasás után, hogy miért haladok vele mégis olyan lassan. Majd ma, amikor nekigyürkőztem az utolsó száz oldalnak, szembesültem a ténnyel, hogy az olvasóm két, olykor három oldalt vesz egy oldalszám alá, vagyis a könyv legalább 888 oldalas volt.

A rövidségén kívül azért döntöttem emellett a könyv mellett, mert érdekesnek találtam a címét. Aztán ahogy elkezdtem olvasni, csak egyre érdekesebb és érdekesebb lett a történet.

Főszereplőnk Csicsikov Ivánovics Pál egy átlagos külsejű, középosztálybeli hivatalnok, aki szeretne letelepedni, de előtte még el kell intéznie néhány üzleti ügyet. Ennek céljából éppen egy városba érkezik, ahol egy csapásra megnyeri magának az összes vezetőt és magas pozíciót betöltő személyt, akik aztán bemutatják őt a környék legtehetősebb földesurainak. Csicsikov sorra meglátogatja ezeket a földesurakat, és üzletet ajánl nekik. A földesuraknak a jobbágyaik után adót kell fizetni. De csak meghatározott időközönként tartanak ellenőrzést a jobbágyok közt, így azok, akik időközben meghalnak, továbbra is szerepelnek a jegyzékben a következő ellenőrzésig, és továbbra is kell adót fizetni utánuk. Csicsikov felajánlja, hogy átvenné ezeket a holt lelkeket a földesuraktól.

Nos, ez számomra egy elég érdekes alapnak tűnt ahhoz, hogy nagy lelkesedéssel folytassam tovább az olvasást. Mert hát aztán, talán nem árulok el nagy titkot ezzel, Csicsikov emiatt komoly bonyodalmakba kerül, s jobbnak látja, ha elhagyja a várost, mielőtt igazán eldurvulna a helyzet. Nagy vonalakban ez az első rész története, annyival kiegészítve, hogy a végén megismerhetjük Csicsikov teljes előéletét, ami annak apropóján kerül terítékre, hogy a város emberei egyöntetűen elgondolkoznak, vajon ki lehet ez a nagy népszerűségnek örvendő ember, mert igazán senki sem ismerte.

A második részben tovább követhetjük Csicsikov ténykedését, ekkor már más vidékeken jár, de lényegében még mindig holt lelkeket akar szerezni vagyonszerzés céljából. Jár földesúrtól földesúrig, mint a méhecske virágról virágra. Aztán újfent beköltözik egy városba, ahol teljesen váratlan módon terítékre kerül valami meghamisított végrendelet, amiről esküszöm, hogy a könyv előző 99%-ában egy árva szó nem esett. Szóval két eset állhat fenn. Vagy elsiklottam korábban egy ilyen fontos részlet felett, ami teljességgel ki van zárva (és egyenesen megrémít a gondolat, hogy ez megtörténhetett). Vagy Gogolnak gőze nem volt már a vége felé, hogy tulajdonképpen miről is ír, és azt hitte, korábban már emlegette ezt a végrendelet dolgot, közben pedig nem.

Volt a könyv elején egy tanulmány Gogolról, amit én annak rendje és módja szerint szépen el is olvastam. Abban benne volt, hogy mi lett volna a célja ezzel a művel, de az is benne volt, hogy utolsó éveire kissé meggyengültek az értelmi képességei. Ezt a könyvet pedig annyira élete vége felé írta, hogy be sem tudta fejezni.

Na és ennél a végrendelet-mizériánál teljesen értelmét vesztette az az ötezer oldalas jegyezet, amit előzőleg készítettem, hogy miket szeretnék elmesélni erről a könyvről. Sajnálom persze, hogy Gogol nem tudta befejezni ezt a művét, de talán el kellett volna olvasni a kiadónak, mielőtt megjelentette csak azért, mert ez Gogol műve. (Sajnos mostanában elég gyakran futok bele olyan irományokba, amikről az az érzésem, csak azért jelenhettek meg, mert előtte már az író nevet szerzett magának. De attól még, hogy ezt vagy azt XY írta, még nem kéne kiadni, ha egyszer sz** - bocsánat a megfogalmazásért.)

Azért megpróbálok néhány dolgot összeszedni, bár továbbra is leginkább csak értelmetlenül bámulok magam elé, sóhajtozok, és lélekben kérdezgetem, hogy miért kell ilyenekkel traktálni a népet.

Szóval, társadalomkritika. Na hát kérem szépen lehet, hogy Gogol az oroszokat ismerte a leginkább, lévén ő maga is az volt, és elég sok általános megjegyzést is tesz az oroszokra egyébként, de hát mind ismerünk szerintem a saját köreinkben is Csicsikovokat, akik nem éppen törvényes úton szeretnének meggazdagodni. És a többi szereplő is itt él köztünk (gondoljunk csak például Nozdrevre vagy Téntétnikovra), csak más néven. Tehát nagyon jó témába nyúlt bele alapvetően Gogol, csak hát a kivitelezéssel voltak problémák.

Na jó, sajnálom, de egyszerűen nem megy. Teljesen máshogy akartam felépíteni ezt a bejegyzést, és egy csomó mindenről akartam írni, de ez a végrendelet-dolog teljesen hazavágott. Jöjjenek az apróságok, az idézetek, aztán hadd felejtsem el végre ezt a könyvet. Összességében a Holt lelkek nagyon jó alap lett volna ahhoz, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz az orosz irodalom és én, de végül nem lett az, amit nagy fájdalommal vettem tudomásul.

Újból említésre kerül a boszton nevű játék.

Kétszer is kerül tokaji bor az asztalra.

„…mindenkinek van valami vesszőparipája…” – Vesszőparipák mindenhol… J

Utalás történik Goethe Az ifjú Werther szenvedései című könyvére.

„Vigyétek hát magatokkal, mikor a lágy ifjonti évekből elindúltok a kegyetlen, komor férfikor felé, - vigyétek magatokkal az összes emberi tulajdonságokat, ne hagyogassátok el útközben, mert azt többé föl nem szedhetitek! Félelmes, rettenetes a ránk váró öreg-kor, semmit sem ád vissza többé.”

„Vannak esetek, a melyekben a nő, ha még oly gyönge is a jelleme a férfiúéhoz viszonyítva, egyszeribe erősebb lesz nemcsak a férfinál, de a világon mindennél.”

„Mindnyájunknak megvan az a kis gyengénk, hogy magunk iránt egy cseppecskét engedékenyek vagyunk,…”

„Ha a följebbvalók kedvében jársz, hát ha még a tudományokban nem is haladnál, ha az Isten nem adott volna is tehetséget, mégis előre fogsz menni s mind elhagyod a társaidat.”

„A szerzés az oka mindennek: a miatt történnek olyan dolgok, a melyeket a világ nem egészen tisztáknak nevez.”

„Talán az ördög kormányozza a világot, hogy nem tudunk ésszel élni…”

„…azt tapasztaltam, hogy minden rossz azért vesz erőt az emberen, mert nem dolgozik.”

„Az iskolából kikerűlő nem használható semmire: sem falun, sem városban; korhely lesz és érzi emberi méltóságát.”

„Bizony, mondom önnek, hogy nem az az igazi vagyon, a melyet elvehetnek tőlem, de az, a mit soha, senki el nem vehet.”