A
NOHUN sorozat ehavi részében Aphra Behn Oroonoko, avagy a királyi rabszolga
című könyve kerül bemutatásra.
A
könyv 1688-ban jelent meg, és az egyik jelentősége, hogy ekkoriban a fiktív
regény még nem igazán volt elfogadott műfaj Angliában. Azaz gyakorlatilag ez
volt az első mai értelemben vett regény a szigetországban. Ráadásul az írója
egy nő, aki – megint csak ráadásul – saját neve alatt jelentette meg a könyvet.
Itt
gyakorlatilag már kaptunk két olyan információt, amely erősen arra sarkallhat
bennünket, hogy elolvassuk ezt a könyvet. És még szót sem ejtettünk a
tartalmáról, amely, higgyétek el nekem, csak tovább fogja növelni a vágyunkat.
A
könyv a címben megnevezett Oroonokoról szól, aki egy afrikai herceg. Szerelmes
a gyönyörű Imoindába, akibe sajnos Oroonoko nagyapja, a király is beleszeret.
Míg Oroonoko egy csatában vesz részt, a király elrabolja tőle Imoindát, viszont
látva, hogy a lány semmilyen érdeklődést nem mutat irányába, bosszúból eladja
rabszolgának Dél-Amerikába. Később pedig egy bonyolult cselnek köszönhetően
maga Oroonoko is rabszolga lesz, és láss csodát, pont arra a cukornád
ültetvényre kerül, ahol Imoinda is él. Bár Oroonokot, öltözködése és
viselkedése (európai tanulmányokat folytatott) miatt másként kezelik, mint a
többieket, azért mégis csak rabszolga. Látva társai, szerelmes és saját
helyzetét, megpróbál felkelést kirobbantani az európai gyarmatosítók ellen, de
legnagyobb meglepetésére meglehetősen kevés támogatója akad a rabszolgák közt.
Ekkor végképp kétségbe esik, és úgy találja, hogy a rabszolgaságból való
egyetlen menekülési útvonal a halál. Szerelmével, aki időközben egyébként
teherbe esik, gyilkosságot terveznek, de tervük csak félig sikerül. Oroonoko
megöli a terhes Imoindát, de mielőtt magával is végezhetne, elkapják, és
kegyetlenül kivégzik.
Igen,
tudom, meglehetősen brutális a történet, főként a vége. Ugyanakkor annyi minden
teszi véleményem szerint érdekessé ezt a történetet. Kezdve mindjárt ott, hogy
az író, Aphra Behn kémként dolgozott a dél-amerikai gyarmatokon, vagyis
értesüléseit arról, hogyan folyik az élet egy cukornád ültetvényen, első kézből
szerezhette. Azt hiszem, a sorozat előző részénél is említettem már, de ha
esetleg nem, akkor most megteszem: engem roppant mód érdekelnek az erről az
időszakról, a gyarmatosítás idejéről szóló könyvek. Már csak azért is, mert mai
napig megdöbbent, hogyan kezelhetett egy népcsoport egy másik népcsoportot,
akik ugyanúgy emberek voltak, alacsonyabb rendűnek. Ez szerintem borzasztó, és
roppant mód szeretném megérteni azt a fajta gondolkodásmódot.
Azt,
hogy Behn a saját tapasztalataira építette a könyvet, az is alátámasztani
látszik, hogy ő, mint a történet mesélője gyakorlatilag szereplőként is
megjelenik. A könyv elején, mikor Oroonoko korábbi, hercegi életét meséli el,
mint hallgató van jelen, később pedig mint az események résztvevője. Arra viszont
egyik forrás sem tér ki, hogy milyen minőségben szerepel ő a könyvben.
És
ha ezek még nem keltették volna fel eléggé a kíváncsiságod (az enyémet abszolút
igen!!!), akkor jöjjön még egy kis extra információ. Ugye a fő témája a
könyvnek a rabszolgaság, és ilyenkor mindig érdekes megnézni, hogyan viszonyult
maga az író ehhez a dologhoz. Véleményem szerint azért általában olyanok írtak
erről a témáról mélyebben, akik elítélték a rabszolgaságot, de ebben az esetben
egy kicsit árnyaltabb a kép. Behn ugyanis elfogadta a gyarmatosítást és az
azzal gyakorlatilag együtt járó rabszolgaságot is. Feltételezem, már csak azért
is, mert a gyarmatosítás adott neki egy időre munkát. És a rabszolgaság a
kezdeti időkben nem korlátozódott csak a feketékre (már bocsánat a
kifejezésért, én elhatárolódok a rasszizmus minden fajtájától, de ezek ugyebár sajnos
tények), talán ezért nem esett annyira negatív megítélés alá. Hasonlót láthattunk
például a Moll Flanders című könyvben, ahol ugye az angliai bűnözőket volt,
hogy deportálták Amerikába, és pénz híján gyakran kerültek rabszolgasorba (még ha az említett könyvben nem is pont ez történt). Mégis Behn az afrikai főszereplőknek
erősen kihangsúlyozza az európaiságát, mind a kinézetükre, mind a
neveltetésükre vonatkozóan. Valószínűleg azért tette ezt, hogy nagyobb
rokonszenvet ébreszthessen az európai olvasóközönségben. Ugyanakkor bármennyire
is elfogadta ezt a jelenséget, a könyvben – már csak ha a cselekményt
megnézzük, abból is látszik – inkább a gyarmatosítás és a rabszolgaság
negatívumait hangsúlyozza ki.
Engem
abszolút megvett ez a könyv, nagyon-nagyon-nagyon szeretném egyszer magyarul
olvasni!
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése