Egy falat amerikai történelem | Elmélkedések a Huckleberry Finnről

Annyira belejöttem a sorozatozásba, hogy most egy újabb tanári segédlet rész következik.

A Huckleberry Finn fő témája véleményem szerint a rabszolgaság, és Huck és Jim útját a folyón, a szabad államok felé tekinthetjük egy jelképnek arra vonatkozóan, hogy milyen irányba alakította a polgárháború Amerika történelmét.

Az ő kapcsolatuk volt a legérdekesebb számomra a könyvben, amelyben Huck mindazokat szimbolizálta, akik a rabszolgatartást - ha nem is aktívan, de - támogatták. Eleinte elég ambivalensen tekintett Jimre. Habár nem adta őt rabszolga-vadászok kezére, és nem is vitte vissza a gazdájához, sőt, egyáltalán nem kezelte rabszolgaként, mégis folyton vissza-visszatért a tényhez, hogy ő azért mégiscsak rabszolga. Ez főleg akkor élesedett ki, amikor valamilyen okból ki kellett kötniük, és a szárazföldön kellett boldogulniuk. Amikor viszont a vízen voltak, már-már egyenjogúnak tűntek. És a történet végére Huck végülis rá is jön, hogy igazán nincs köztük különbség, Jim is ugyanolyan ember, mint bárki más.

A fordítás során elveszett Huck tájszólása, aminek végülis nálunk nincs olyan nagy jelentősége, mert én azt tapasztalom, hogy egyre inkább eltűnnek a különböző dialektusok a magyar nyelvből. Viszont még egy fontos dolog is eltűnt, legalábbis nekem úgy rémlik, hogy egyszer sem találkoztam a könyvben az N-szóval, holott az angol eredetiben állítólag Twain előszeretettel használta. (Találtam ehhez egy jó kis cikket, lásd itt.) Én nagyon szomorúnak találom, amikor egyszerű köznevek vulgáris felhangot kapnak (lásd pl. anyád). És ez a népcsoport-megnevezésre vonatkozó probléma Európában is elég aktuális, nálunk különösen.

Érdekes lehet továbbá abba is belegondolni, hogy miért lett épp Huck a főszereplő (és narrátor is egyben). Egy csonka családból származó, bántalmazó apával megáldott szegény gyerekről van szó, tehát ma is jó esélyekkel indulhatna a főszereplő címért. De azt hiszem, ezesetben inkább a tanulatlanságával szolgált rá erre a kitüntetésre. Rajta keresztül ugyanis sokkal jobban tudta Twain szemléltetni, milyen jelentősége van a józan paraszti észnek, amit oly sokszor elhanyagolható tényezőnek tartunk. Nem hiszem, hogy kifejezetten az oktatás ellen akart volna felszólalni, csak azt akarta inkább hangsúlyozni, hogy az oktatás néha elég romantikus irányokat vesz. Különösen kitűnik ez a könyv utolsó részében, amikor Huck és Tom Sawyer ki akarják szabadítani Jimet a fogságból, és teljesen ellentétes véleményen vannak a kiszabadítás módjáról. Tom szokás szerint az olvasmányaira alapozza a dolgokat, és bár Jim egyértelműen látja, hogy minden, amit Tom kitervel, hülyeség, mégis megy utána, gondolván, hogy Tom biztos jobban tudja.

Sajnálatos módon ezügyben nem lett Twainből próféta, ugyanis nagyon sok esetben még mindig ugyanez figyelhető meg manapság is. Megyünk egy idióta után, csak azért, mert ott szerepel a neve előtt a doktor szó. És ez igaz oktatókra, orvosokra és ügyvédekre is. (Minddel van ilyen irányú személyes tapasztalatom…)

Végezetül pedig egy felettébb érdekes dolog. A segédlet felsorol néhány zeneszámot, amelyeket a Huckleberry Finn ihletett. Ide tartozik a híres-nevezetes Moon River című szám is, amely a Álom luxuskivitelben című film híres slágere, és amelyről én egészen eddig a pillanatig meg voltam győződve, hogy egy romantikus dallam. Most viszont rákerestem a szövegére, és már ebből kiderült, hogy kétségtelenül köze van a könyvhöz.