Olvasás járvány idején 2.

Nem csinálok rendszert az ilyen jellegű bejegyzésekből, megígérhetem, mert nekem is amúgy a fülemen jön már ki a téma. De olvastam egy cikket még a múlt héten, közvetlenül azután, hogy kiment a múlt heti bejegyzés, és a kettőt összekombinálva eszembe jutott még valami, amiről érdemes lehetne írni. És habár ezt a témát most a járványhoz kapcsolom, de attól függetlenül is érvényesnek gondolom az alább leírtakat.

Az olvasásnak, mint szerintem azért nagyjából mindenki tudja, rengeteg előnye van. Úgyhogy nem is szeretném mindazt a sok pozitív dolgot most felsorolni, amit egy igazi könyv elolvasásakor nyerhetünk. Pusztán egy dolgot szeretnék kiemelni, amire véleményem szerint elég sok embernek szüksége lenne ezekben a mostani – vagyis most már inkább j.e. (járvány előtti) – időkben. Ezt a dolgot nem szokták túl sok helyen hangoztatni, vagy nem kapcsolják össze az olvasással, vagy csak nekem tűnt ez egy teljesen új elgondolásnak, de most azért írok róla, hátha másvalakinél is felgyullad az a bizonyos villanykörte… J

A dolog a fogyasztói társadalomnál kezdődik, mert abban élünk, ezt le sem tagadhatjuk. Csak vesszük és vesszük a dolgokat folyamatosan, főleg a saját szórakoztatásunkra, de amúgy meg ez tartja életben a gazdaságot. Szerencsére egyre elterjedtebb már az úgynevezett minimalizmus, de hogy ne beszéljünk rögtön a legdrasztikusabb formáról, a környezetvédelemmel kapcsolatban az utóbbi időben sokan ráébredtek, hogy az eszetlen fogyasztás nem jó. A környezetnek sem jó, de ugyanakkor nekünk, embereknek sem.

Amikor fogyasztunk, megveszünk valamit, akkor bizonyos igényeink rögtön kielégülnek. És minél többször gyakoroljuk ezt a tevékenységet, annál inkább hozzászokunk az említett következményhez. És hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy egyszerre és azonnal akarunk mindent. Pedig ha türelemmel lennénk egy kicsit, akkor

A.) rájönnénk, hogy igazából nincs is szükségünk az adott dologra, ezáltal pénzt, időt, energiát spórolnánk és még a környezetet is védenénk, vagy

B.) idővel egy még sokkal szebb/jobb/hasznosabb dologra bukkannánk, és ha csak ez utóbbira költenénk, akkor megint csak… lásd a fenti pont második részét.

(Arra most nem térnék ki, milyen problémákat is okoz az „egyszerre és mindent” hitvallás.)

Egy könyv elolvasása türelemre tanít, hiszen lassanként, betűről-betűre előrehaladva bontakozik csak ki a történet, amire pedig sokszor már az elején olyan kíváncsiak vagyunk. Különösen igaz ez a hosszú, sokszáz oldalas könyvekre. Persze lehet, hogy egy rövidebb művel akár már egy délután is végzünk, de azért többnyire szerintem nem ez a tendencia, mert az olvasáson kívül azért más dolgokat is kell csinálnia az embernek.

Én azt hiszem, hogy ebben a nagy rohanásban igenis szükséges lenne, jót tenne nekünk is és a környezetünknek is, ha kicsit treníroznánk magunkat a lelassulásra, a kivárásra. És ha ezt olyan szuper, más előnyökkel is járó tevékenységgel tehetjük meg, mint az olvasás, akkor szerintem senkinek egy rossz szava sem lehet.

Ez a most fennálló helyzet pedig épp ideális arra, hogy új szokásokat vezessünk be az életünkbe, mert még ha dolgoznunk is kell otthonról, meg nyolc gyereket pesztrálnunk mellette, akkor sem lehet olyan rohanós a nap, mint korábban, mert például a munkába és iskolába járás ideje biztosan kiesik. Szoktassuk egy kicsit magunkat és a gyerekeinket is a türelemhez, a kiváráshoz az olvasás segítségével. Szerintem csak profitálhatunk belőle.

Nekem is tanulnom kell még ezt a mesterséget egyébként, úgyhogy én pontosan azt teszem most, hogy az eddig kerülgetett monstrumokat próbálom „ledarálni”. (Csak lassan persze… J Erre még emlékeztetnem kell magam.) Már túl vagyok egy hétszáz és egy ötszáz oldalas könyvön, most pedig nemrégen belekezdtem a Hiúság vásárába, ami az Európa Kiadó új (2019-es) kiadásában nyolcszáz oldal. (Bejegyzés majd csak júniusban várható, ugyanis május végéig már előre megírtam őket. Erre is tökéletes ez az időszak. Az első három nap, amikor itthon voltam, csak bejegyzéseket írtam. J) Megyek is, és elolvasok most legalább egy fejezetet. J