Tavaszi nagytakarítós book tag

Úgy érzem, mindenféle téren rám fér most egy tavaszi nagytakarítás, és miután teljesen véletlenül rátaláltam erre a tag-re, úgy gondoltam, akkor ebből a programból a blog sem maradhat ki. Szóval íme a tavaszi nagytakarítós tag az én fordításomban. (Forrás)

Kezdeti nehézségek: egy könyv vagy könyvsorozat, amibe nagyon nehezen kezdtél bele a mérete miatt

Ez ciki, de kb. minden, kétszáz oldalnál hosszabb könyvbe nehezen kezdek bele. Mert azért lássuk be, ebben a projektben nem mindegyik könyv jó. És ugyebár minél hosszabb egy könyv, annál inkább megszívja az ember, ha nem jó. Szóval mondhatnám ide akár a legelső delikvenst, Az ezeregy éjszaka meséit, a nagy távol-keleti regényeket, mint a Gendzsi regénye vagy A vörös szoba álma, de akár a Monte Cristo grófját is ide sorolhatnám.

A szekrények kitakarítása: egy könyv vagy könyvsorozat, amin szeretnél túladni

Nos, ehhez nekem külön programpontom van. Ami ugyan pang, de nem adom fel, és addig is, amíg el nem kelnek a szóban forgó könyvek, jó helyen vannak nálam. Egyébként, ha már itt tartunk, elmesélem, hogy a sztori úgy kezdődött, hogy megkeresett annak idején a molyon egy srác, hogy hol tudná beszerezni A lusiadákat, én pedig nagy lelkesen felajánlottam neki, hogy szívesen elküldöm neki az én példányomat (mert bármennyire is tetszett, azt azért nem tervezem újraolvasni). És utána gondolkodtam, hogy miért ne tehetném meg a többi könyvvel is, aminél biztos vagyok, hogy nem fogom még egyszer a kezembe venni őket. Viszont sajnos A lusiadákon kívül még egy könyvért sem jelentkezett senki.

Szellőztetés: egy könyv, amely üdítően hatott

Ide nem annyira egy könyv, mint inkább egy író jutott eszembe, mégpedig nem más, mint Rousseau. Nagyon sok gondolatával, nézetével, amelyeket megosztott a könyveiben, magam is egyetértek, mosolyogva bólogattam, miközben olvastam őket. Öröm volt egy ilyen régmúlt korban élt lelki társra rátalálni.

És amiket Rousseautól szerettem: Új Heloise, A magányos sétáló álmodozásai, Vallomások

Ágyhúzás: egy könyv, aminél azt kívántad, bárcsak átírhatnál egy bizonyos részt

Az Ethan Frome-nak a végét szívesen átírnám bármire, ami nagyobb boldogságot ígér. De alapvetően nem vagyok az az átírós fajta. Mármint persze vannak elképzeléseim, hogy én hogy csinálnám, hogy jobban tetsszen nekem, de nagyon nem szoktam lázadozni. Tiszteletben tartom a másik munkáját. Az író akkor valamiért úgy látta jónak. (Csak akkor borulok ki nagyon, ha az egész könyv…, szóval ha az egész könyvet nem értem, mint például nem is olyan rég az Orlandot. J)

Csecsebecsék szortírozása: egy könyvsorozat egy része, amit nem éreztél feltétlenül szükségesnek a sztorira nézve

Ilyet egyelőre nem tudok mondani. De az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy szerencsére inkább különálló könyvek szerepelnek a listán, kevés a sorozat. Én valahogy nem vagyok annyira sorozatpárti.

Ajtókilincsek polírozása: egy könyv, aminek kielégítő befejezése volt

Ide egyértelműen a Jane Eyre a zsigeri válaszom. Annak a befejezése számomra katartikus volt. Nem számítottam rá, nem hittem, hogy jól ki lehet jönni abból a helyzetből, amit az írónő teremtett, de sikerült a lehető legjobban megoldania a problémát. Egyszerűen nem lehet mást csinálni azzal a befejezéssel (és az egész könyvvel), csak imádni.

Szekrénytetők portalanítása: egy könyv, ami nagyon erőlködve akart közvetíteni egy bizonyos üzenetet

A Candide. Számomra az egy roppantul bosszantó kis könyv volt. Amikor valaki ennyire szájbarágós, azt nem tudom komolyan venni, és nem is szórakoztat.

A tavaszi nagytakarítás vége: egy könyvsorozat, aminek a befejezése megelégedéssel töltött el

Nos, mint már fentebb említettem, eddig sem volt túl sok dolgom sorozatokkal, és gyanítom (vagy inkább remélem?), hogy ezután sem lesz. De ehhez a ponthoz viszont pont tudok mondani egy könyvet: A gyűrűk ura vége szerintem teljesen rendben volt. (Meg persze az eleje és a közepe is.)