Életem könyvekben Book Tag

Jöjjön ma ismét egy book tag, mert már olyan régen volt… J (Forrás)

Találj egy-egy könyvet a monogramod mindegyik betűjéhez:

Hűha, most meg fogjátok tudni a valódi nevem kezdőbetűit, hajaj. J Na de jó, legyen!

Tehát a két könyv: Vízparti történet és Szerény javaslat. (Tudom, tudom, az utóbbi nem könyv, de nem volt túl sok lehetőségem sz betűvel azok közül, amiket már olvastam…)

Számold le az életkorod a könyvespolcon. Melyik könyv jött ki?

Na itt én mindjárt módosítottam egy kicsit, és úgy gondoltam, inkább a nagy könyvben számolom le, és csak azokat a könyveket fogom számolni, amelyeket ténylegesen olvastam is.

És a nyertes könyv pedig: J J Tristram Shandy úr élete és gondolatai J J Mindig azok a fránya vesszőparipák… J

Egy könyv, ami a szülőhelyeden (város/ország) játszódik:

Ez egyszerű, az Egri csillagok. Meglehetősen közel játszódik a szülőhelyemhez is egyébként, nem csak az ország stimmel.

Egy könyv, ami olyan helyen játszódik, ahová mindig is szerettél volna eljutni:

Elég sok hely van, ahová szeretnék eljutni, de akkor most megpróbálom kettőre szűkíteni a lehetőségeket, mert ennél a kettőnél még a kor is stimmel. Mármint most is örömmel meglátogatnám az adott helyszíneket, de a könyvekben lévő korban is szívesen megnéztem volna őket. Az egyik A lusiadák összes helyszíne, a másik pedig Az ártatlanság korának New Yorkja.

Egy könyv, aminek a kedvenc színed van a borítóján:

Ez nehéz volt, ugyanis a legtöbb könyvnek elég minimalista a borítója, sokat pedig ugye eleve a MEK-ből töltöttem le, vagyis gyakorlatilag nincs is neki. Ezért elkezdtem hátulról előre lapozgatni a nagy könyvet, hátha találok valamit, ugyanis vannak benne képek is erről-arról, néha könyvborítókról is. Mondjuk olyat nem találtam, amelyik igazán tetszene is, de nem is ez volt végeredményben a feladat, úgyhogy tessék, kifotóztam nektek a Gépnarancs egyik borítóját (a betűszín a lényeg):

Melyik könyvről vannak a legboldogabb emlékeid?

Alapjában véve ezek nem azok a tipikus boldogságot adó könyvek, szóval ez egy nehéz kérdés. Azt tudom, melyik az a két könyv, amelyek a legpozitívabb érzelmeket váltották ki belőlem, de ezt sem mondanám boldogságnak. Inkább talán csak a viszontlátás boldogságát idézték elő, mert mindkét könyvben rokonlelkekre találtam. Az egyik Az ifjú Werther szenvedései, a másik pedig az Új Héloise.

Melyik könyvet volt a legnehezebb elolvasnod?

Ide tudnék azért mondani párat különböző okokból. Eleve a rohadt hosszú könyvekhez nehezen fogok hozzá. És akkor ezt még tudja rontani, ha mondjuk más a kultúra, mert ugye akkor azt külön értelmezni kell, vagy folyton hátralapozgatni a lábjegyzetekhez. Az is nehezítheti az olvasást, ha ősrégi a fordítás. Egyszóval sok minden közrejátszhat abban, ha szenvedős egy olvasás, de ha egyet kellene most hirtelen kiválasztanom, akkor – a változatosság kedvéért – mondok egy rövid, de számomra rettenetes könyvet, a Vathek kalifa történetét.

Melyik könyv elolvasása után leszel a legbüszkébb magadra?

Vár még rám pár meglehetősen vaskos könyv, de legutóbb a szintén féltégla címkével kitüntetett Hiúságok vására „leküzdése” töltött el némi büszkeséggel. Szerencsére nem volt igazi küzdelem, de erről a jövőben várhatóak részletek. :)