Vonzások és választások - (némiképp) átértékelés

 

Nem olyan rég volt szó Goethe Vonzások és választások című művéről, amely engem mélységesen felháborított. Rögtön azután, hogy elolvastam a könyvet, kölcsönadtam egy barátnőmnek, akivel nagyon hasonló a világlátásunk (csak ő sokkal bölcsebb, mint én J), mert őszintén kíváncsi voltam a véleményére.

Az eredeti bejegyzésemből láthatjátok, hogy mennyire ki voltam akadva Ottiliára, amiért úgy viselkedett, ahogy. (Bővebben itt találjátok a háborgásom. J) Nem is igazán az bosszantott, hogy beleszeretett egy nős férfiba, mert ez megesik a legjobbakkal is. Sokkal inkább az, hogy eközben egyszer sem fordult meg a fejében az, hogy a szóban forgó férfi éppen a rokonának és jótevőjének a férje. Annak a rokonnak és jótevőnek, aki őt taníttatta, majd jóhiszeműen a házába fogadta. (Meg az is bosszantott, hogy Goethe mennyire piedesztálra emelte Ottiliát, és nem igazán értettem, hogy miért, de erről a mai bejegyzésben nem lesz szó.)

Legnagyobb megrökönyödésemre a barátnőm teljesen el volt ájulva a könyvtől, és nem győzött róla áradozni, hogy neki mennyire tetszett. Én erre azért egy kicsit elszontyolodtam, mert egyáltalán nem erre számítottam. De igyekszem nyitott lenni a különféle véleményekre, ezért kértem, hogy fejtse ki, pontosan miért is érez így.

A válasza nemes egyszerűséggel az volt, hogy szerinte vannak dolgok az életben, amelyek egyszerűen sorsszerűek és ezáltal elkerülhetetlenek. Illetve vannak olyan személyek, akik hatással vannak ránk, és akik közelében egyszerűen elveszítjük a józan eszünket, és csak bizonyos módokon tudunk viselkedni a közelükben / velük szemben. (Erre egy igen meggyőző konkrét példát is hozott, de mivel egy közös ismerősünk szerepelt benne, így ez itt nem lenne túl sokatmondó.)

Ezt még készséggel el is fogadtam volna, már csak azért is, mert jómagam is tapasztaltam hasonlót. (A közös ismerősünkkel és másokkal kapcsolatban is.) Azt viszont továbbra sem értettem, hogy ezenközben Ottiliának miért nem jutott eszébe Charlotte. Erre a barátnőm válasza az volt, hogy Ottilia ezt a két dolgot nem kötötte össze egymással. Mármint a viselkedését Eduarddal és Charlottéval szemben. Eduard vonzalmától nem tudott menekülni, nem tudott máshogy viselkedni vele szemben, csak úgy, hogy beleszeretett, és Eduardot is hagyta belészeretni. Charlottéval mindig tisztelettudó, illedelmes és kedves volt. De egyszerűen nem látta azt az összefüggést, hogy Eduard és Charlotte házasok.

Ennek a nézetnek az elfogadásával már jobban küzdöttem, és küzdök is még mindig. Egy viszont biztos, ennek köszönhetően átértékelődött bennem a könyv címének jelentése.

Mikor én olvastam a könyvet, egyértelműnek tűnt a vonzások és választások jelentése és jelentősége. De én akkor úgy értelmeztem, hogy az életben vannak emberek, akikhez akaratlanul is vonzódunk valamilyen okból. Ugyanakkor van rá lehetőségünk, hogy tudatosan válasszuk vagy éppen bizonyos okokból ne válasszuk ezt az embert. És én ezt a könyvben minden szereplőre vonatkoztattam. Charlotte vonzódott a kapitányhoz, de mivel házas volt, úgy döntött, hogy elfojtja ezeket az érzéseit. Eduard Charlottét választotta, mégis Ottiliához vonzódott, és végül megmásította a választását. Ottilia Eduardhoz vonzódott, és őt is választotta, annak ellenére, hogy ezzel tudatosan bánatot okozott Charlotténak.

A barátnőm véleményének fényében viszont a következőképpen módosult a címről alkotott véleményem: vannak emberek, akiket inkább a „vonzásaik” (vonzódásaik) irányítanak – Ottilia és Eduard, és vannak, akiket a választásaik – Charlotte.

Viszont az is biztos, hogy még ennek függvényében sem változott az arra vonatkozó nézetem, hogy Charlotte ennek a könyvnek az igazi hőse, nekem továbbra is ő az abszolút kedvenc. Illetve összességében a könyvvel kapcsolatos élményeim továbbra is felemásak maradtak. De egy újabb, érdekes árnyalattal azért gazdagodtak.

A ti véleményetekre is nagyon kíváncsi vagyok ebben a témában. Kérlek, írjátok meg kommentben vagy privát üzenetben!