Alice Csodaországban Book Tag

 

Volt egy book tag-em talonban, ami pont illett volna a Csodaország nyújtotta mesés világhoz. De aztán csak úgy kíváncsiságból beírtam Google-be, hogy Alice in Wonderland Book Tag, és dobott ki rá találatot. Úgyhogy az eredeti tervemet sutba dobva jöjjön most az Alice Csodaországban Book Tag. (Legalábbis az egyik változat, mert hogy kettőt is találtam, de nekem ez jobban tetszett.) A téma a legmesszebbmenőkig illik ehhez a bolondos április hónaphoz, itt ugyanis jelenleg szakad a hó, pedig idén már voltunk lent napozni is a folyóparton a 25 fokban...

 

Alice – Egy elgondolkodtató könyv, amely még sokáig nem hagyott nyugodni

Ide többet is tudnék mondani, de ami reflexből, elsőre beugrik, az Erich Maria Remarque-tól a Nyugaton a helyzet változatlan. Már olvasás közben sem hagyott nyugodni, és még utána is sokat méláztam azon, hogy kinek juthatott eszébe egyáltalán a háború, mint olyan. Nem könnyű olvasmány, de mindenkinek melegen ajánlom.

 

A fehér Nyuszi – Egy letehetetlen könyv

Legutoljára a Hiúság vásáránál éreztem azt, amikor letettem, hogy basszus, még úgy folytatnám. Pedig sokszor bosszantottak a szereplők, meg hát akkora nagy monstrum az a könyv (legalábbis a legfrissebb kiadás), mégis összességében roppant szórakoztató volt.

 

A Szív Királynő – Egy könyv, amit szeretni akartál, de nem ment

Én ennél a meghatározásnál azért durvábban fogalmaznék. Vagyis a könyv, aminek szívesen leüttetném a fejét, az az Üvöltő szelek. Érdekelt, mert folyton az jött velem szembe, hogy ez egy nem mindennapi, nem szokványos szerelmi történet. Hát én nem találtam meg benne a szerelmet. És elég hamar ki is derült, hogy nem leszünk jóban. Sőt, olyannyira nem lettünk jóban, hogy ugye be sem fejeztem.

De ha maradunk az eredeti meghatározásnál, talán az Elveszett illúziókat mondanám ide, mert annyira jó a címe, és olyan ígéretesen indult a történet, és annyira szerettem volna, ha az egy jó könyv lesz. De számomra nem lett.

 

A Macska – Egy könyv, amely folyamatosan meglepetéseket okozott

Ide inkább egy írót mondanék, méghozzá Jane Austent. Jane néni és én kezdetben nem voltunk túl nagy barátságban. Ezen tovább rontott az Értelem és érzelem is, ami annyira érdektelen volt számomra, hogy már a főszereplőkre sem emlékszem belőle. De aztán jött A mansfieldi kastély, ami egyrészt teljesen eltért mind az Értelem és érzelemtől, mind a Büszkeség és balítélettől, másrészt volt egy akkora pofonvágás a végén, aminél azt éreztem, hogy na, tud ez a Jane néni olyat is írni, ami nekem is tetszik. Aztán ott volt az Emma, ami bár nekem megint csak nem tetszett, de a főhőse annyira eltért az előbb említett könyvektől, hogy azt azért be kellett látnom, Jane néni egyáltalán nem sabloníró, és még ugyanazokon a helyzeteken is tud csavarni párat. És aztán a Büszkeség és balítéletet is újraolvastam, ami másodjára már sokkal kellemesebb emlékeket hagyott bennem. Szóval Jane néni volt az, aki nekem folyamatosan meglepetéseket okozott.

 

A Kalapos – Egy könyv, amit folyton újraolvasnál

Nem vagyok egy nagy újraolvasós, de azt hiszem, Hölderlin Hüperiónján még át fogom rágni magam párszor, és talán A magányos sétáló álmodozásainak is neki fogok esni még egyszer. De azt azért túlzás lenne állítani, hogy folyton újraolvasnám őket.

 

A Szív Felső – Egy könyv, amelynek szép a borítója

Lenne ide már rengeteg választásom, amikről már mind esett szó előző tag-ekben, mert valahogy mindegyikben akad egy borítóra vonatkozó kérdés. De most egy olyat mondanék ide, amiről még nem esett szó sokszor a blogon, mégis említésre érdemes. Nem mondanám kifejezetten szépnek, viszont nagyon találó, nagyon illik a történethez. Ez pedig nem más, mint a Fanny Hill és az ő kulcslyukas borítója.

 

A Hernyó – egy könyv egy könnyed nyári vagy egy bekuckózós téli napra

Van egy olyan jelöltem, ami talán passzolna egy téli naphoz, bár olyan fagyos benne a hangulat, hogy lehet, hogy talán inkább a nyári naphoz kellene társítanom. Ez pedig nem más, mint az Ethan Frome.

De érdekes egyébként, mert én nagyon ritkán érzem könyveknél, hogy passzolna valamelyik évszakhoz. Bármit bármikor tudok olvasni. J Az egyetlen kivétel talán a listás könyvek közül A gyűrűk ura (és A hobbit). A középföldei kirándulások nekem valahogy mindig ősszel esnek jól, de magam sem tudom igazán megmagyarázni, hogy miért.

Ha van kedvetek, játsszatok velem, és írjátok meg kommentben, hogy ti melyik ponthoz milyen könyvet párosítanátok.

A tag forrása