NOHUN #35 Joaquim Maria Machado de Assis: Dom Casmurro

 

Az eheti NOHUN bejegyzésben Joaquim Maria Machado de Assis Dom Casmurro című könyvét vesszük egy picit szemügyre.

A brazil írótól már volt soron egy könyv, ami nagyon tetszetősnek tűnt. De ez most valami egészen más.

Egy érdekes szerelmi történetről van itt szó, egy gazdag özvegy fia együtt nő fel egy szomszédos hivatalnok lányával, és a gyermeki barátság később szerelemmé változik. Némi akadályt leküzdve a fiatalok egy pár lesznek, és gyermekük is születik. Később viszont a főhősnek az lesz a benyomása, hogy élete szerelme megcsalta őt éppen a legjobb barátjával, és a gyereknek is inkább a barátja az apja. De minden „bizonyítéka” a megcsalásra közvetett, ami akár paranoiának is betudható.

A történet érdekessége, hogy a fő kérdésre, hogy valóban megcsalta-e a nő a férjét, nem kapunk egyértelmű választ. Én általában nem szeretem, ha egy regény a saját maga által felvetett kérdésben nem foglal állást, de itt most jó előérzetem van. Azt gondolom ugyanis, hogy itt azért nem történik ez meg, mert a hangsúly tulajdonképpen nem is ezen van, hanem sokkal inkább azon, hogy mit és hogyan gondol a férj.

Számomra érdekesnek tűnik a koncepció, megérne egy fordítást.

Szoktál eredeti nyelven olvasni?

Forrás

A politika nem az én asztalom | George Orwell: Állatfarm

 

Utolsó kiadás: 2021, Európa

George Orwell Állatfarmját én a Helikon Kiadó zsebkönyves verziójában vettem meg, aminek a borítója nagyon tetszik, bár azóta már kiadták ezt a kisregényt más egyéb, tetszetős formában is. (Gondolok itt például az Európa Kiadó kétnyelvű könyvére.)

A történet röviden arról szól, hogy egy farmon az állatok fellázadnak az elnyomóik, az emberek ellen. Majd ezután boldogan élnek a disznók irányítása alatt, mert ugye vezető mindig kell. De ahol több vezető is működik egyszerre, ott előbb-utóbb óhatatlanul felüti a fejét az egyet nem értés. Ekkor pedig megindul a harc a hatalomért, amiben a legtöbbször az erősebb nyer. És az erősebbet itt nem feltétlenül fizikai erőben kell érteni, hanem akinek több a támogatója és vastagabb bőr van a képén.

A disznókon kívül a többi állat közt, akik a farmon élnek, felismerhetjük az egyszerű emberek különböző válfaját aszerint, hogy hogyan reagálnak a változásokra. Van, aki gyorsan megszökik, van, aki teljesen feláldozza magát az új rendszer oltárán, és van a nagy többség, akik csak úgy teszik tovább a dolgukat, mintha nem történt volna semmi, és igyekeznek szépen, csendben (túl)élni.

A politikai húzások pedig…, nos van itt, kérem szépen, minden elképzelhető, kezdve a beetetéssel és idealizálással. Majd amikor mindenki kellőképpen meg van már vezetve, akkor jönnek először a korlátozások, mindenféle értelemben, a statisztikák igényhez igazítása, majd történelemhamisítás és megfélemlítés, és ezzel egy időben a személyi kultusz kiépítése.

Egyértelmű, hogy mit is akar kifigurázni ez az alig több mint száz oldalas könyv. És meg kell hagyni, kifogástalanul teszi a dolgát. Habár semmi körmönfontság nincs benne azon kívül, hogy az emberi tetteket átteszi az állatvilágba. Ezután már csak egy az egyben lemásolja a megtörténteket.

Egyszóval én nem mondanám zseniális szatírának ezt a történetet, de kétségtelenül jól bemutatja, amit be akart mutatni, és a jelen korunkra nézve is sok átgondolnivalót tartalmaz. Érdemes adni neki egy esélyt.

Ha egy napra kipróbálhatnád, milyen háziállat lennél?

A könyv szerepel a százas poszteren az alábbi képpel: