Legutóbbi kiadás: 1923
A könyvet a MEK-ből töltöttem le, itt ti is beszerezhetitek ingyenesen és legálisan.
Első
találkozásom Zolával, és meg kell mondanom, abszolút le vagyok nyűgözve. Csak
nem tudtam még eldönteni, hogy azért, mert tényleg annyira jó volt ez a könyv, vagy
azért, mert annyira rossz volt az előző. De azt hiszem, inkább az előbbi.
Ugye
a Bűn és bűnhődés volt az ezt megelőző olvasmányom, amit még áprilisban(!)
olvastam. Az a könyv láthatóan egy súlyos olvasási válságba taszított, ugyanis
a Thérése Raquint (nem, nem így kell leírni, de sajnos nincs megfelelő irányba
dőlő ékezetes e betűm) csak bő egy hónappal utána kezdtem egyáltalán el.
Legnagyobb szerencsémre rögtön beszippantott a történet.
Csak
röviden, egy nőről szól (mily meglepő, nem? 😊),
akit némileg elnyomásban nevelnek fel, ám eljön az a roppant veszélyes
pillanat, amikor megismerkedik azzal a valakivel, aki segít neki felfedezni a
benne szunnyadó szenvedélyeket. Ám a dolog, ahogy az egyébként várható, igen
rosszul sül el, a két ember bűnt bűnre halmoz, hogy egymáséi lehessenek, de
mire eljutnak erre a pontra, már nem teszi boldoggá őket a tény, hogy sikerrel
jártak. Sőt, a kapcsolatuk erős mélyrepülésbe kezd.
Nem
akarok több részletet elárulni, sokkal inkább arról szeretnék beszélni,
mennyire kísértetiesen hasonlít sok dologban ez a könyv a Bűn és bűnhődéshez.
Mert hogy van benne bűn. Sőt, ebben igazából több bűn is van. Egy egész kis
bűnlajstrom. És szépen fel van építve. Az első bűn, vagyis inkább bűnök
elvezetnek a második, mondhatni a fő bűnhöz. Aztán pedig a szerencsétlenek
további bűnökkel próbálják palástolni a korábbi bűneiket.
Aztán,
szinte már gyönyörűen, megjelenik a bűnhődés is. Elsőre talán hihetetlenül, és
talán nem úgy, ahogy azt az ember várná, de ott van az kérem, és higgyétek el
nekem, nagyon is valóságosan. (Mármint nincsenek konkrétan ugyanilyen tapasztalataim,
de előfordult már, hogy nálam is eggyel többen voltak a kelleténél az ágyban.
És nem, ezt nem kell félreérteni, tessenek elolvasni a könyvet, és akkor
világossá válik a gondolat.) Szóval számomra ebben a könyvben olyan valóságos volt
a bűnhődés, hogy majdnem megsajnáltam a szereplőket.
Az
egész történet valahogy annyira szépen (már ha lehet egyáltalán ilyet mondani
egy tragikus és elborzasztó történetről) és logikusan volt felépítve, hogy
egyszerre gyönyörködtem és gyanítottam, hogy itt aztán minden szó pontosan ki
van számítva. De összességében nagyon tetszett. Itt valahogy mindennek volt
értelme, nem úgy, mint Dosztojevszkijnél. Nagyon várom a következő találkozást
Zolával.
Kávés kisokos: a gloria
konyakos feketekávét jelent.
Mi az a legfőbb dolog a gyerekkorodban, ami a mai napig meghatározza az életed?
„…ő gyermek maradt, s
ostobán hitt ezer bolondságban s nem látta, hogy a valóságos élet a
szenvedélyek véres sarában folyik…”
„Amikor a jövő
reménytelen, a jelen is csúfosan keserű.”
