.png)
Legutolsó
kiadás: 1978, Magyar Helikon
Idén
mintha túltengenének az oroszok itt a blogon. Aktuális delikvensünkkel,
Leszkovval nem, hogy még nem találkoztam, hanem még csak nem is hallottam róla
eddig. De a szóban forgó könyve, Az elvarázsolt zarándok rövid, és a címe is
kellően figyelemfelkeltő, úgyhogy le is csaptam rá.
A
regény tulajdonképpen az Egy mihaszna életéből oroszos változata. Éppen annyira
nem szól semmiről, mármint semmilyen eget rengető dolog nincs benne. Ugyanakkor
ez az élet, semmiségek, örömök és tragédiák sorozata.
Az
időjáráshoz és az évszakhoz is tökéletesen passzolt ez a kis regényecske. Itt
nálunk ugyanis nagyon hirtelen beköszöntött az ősz nagy hidegekkel és sok
esővel. Ezt a történetet pedig leginkább úgy tudtam elképzelni, mintha egy
fészekalja gyerek letelepedett volna a kandalló mellett álló hintaszék köré, és
nyaggatták volna ősöreg felmenőjüket, hogy meséljen még. Kicsit hihető is meg
kicsit nem mindaz a sok kaland, ami a mi jó zarándokunkkal megesett. És épp,
mint az öregeknél, az ember sosem tudja eldönteni, mi a túlzás a sztorikban, és
mi az, ami tényleg úgy történt, ahogy mondják.
A
hosszúsága – vagy inkább a rövidsége is, épp, mint az Egy mihaszna életéből
című könyvnek, tökéletesen megfelelt a célnak. Rövidebbre nem lett volna
érdemes írni, hosszabbra meg felesleges lett volna.
Egy
szóval könnyed kis mese ez, nem volt vele baj. Az egyetlen kérdés viszont, ami
felmerült bennem az olvasás során, hogy vajon mit keres ez a könyv (is) a
listán. Szerintem ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen ez a történet, egy
csipetnyivel több „elvarázsoltság” kellett volna.
A mese összeköt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése