Egy újabb George Eliot könyv került sorra. A Kései boldogság című regényt A raveloe-i takács címen is megtalálhatjátok, és ezzel a címmel a MEK-ből is letölthető, méghozzá itt.
Főszereplőnk
Silas Marner, akinek szomorú sorsával rögtön a
történet elején megismerkedünk. Egy kis közösségben éldegélt, ám egy
gonosz „barát” ármánykodásának köszönhetően elhagyta ezt a
közösséget, feladta korábbi életét, és
egy távoli vidékre, egy kis faluba, Raveloe-ba költözött.
Az emberekkel csak a munkájából kifolyólag – takács volt – érintkezett, és egyetlen
boldogsága vagyonkájának számolgatása maradt.
Bármennyire
elzárkózik is Silas az emberektől, azért megismerünk még rajta kívül néhány
embert, többek közt a helyi földesurat, Cass uraságot és két
semmirekellő fiát, Godfrey-t és Dunstant. A
két fiú igen nagy pácba kerül a saját hülyeségük folytán, ám ami valakinek
szerencsétlenség, az valaki másnak élete legnagyobb szerencséje lesz. Akaratukon
kívül ugyanis új életet lehelnek Silas Marnerbe.
Ha
nem akarnék fontos eseményeket elspoilerezni, akkor itt most meg kellene
állnom. De ez nem az a spoilermentes blog, tehát ez most itt egy külön baráti
figyelmeztetés, hogy ha nem akarod előre megtudni a fontos dolgokat, akkor ne
olvass tovább.
A
két Cass fiú közül az egyik egy ködös téli éjszakán megfosztja Marnert egyetlen
„boldogságától”, a féltve őrzött pénzeszsákjától. Ugyanakkor néhány nappal
később Silashoz váratlan látogató érkezik, aki kényelmesen be is rendezkedik
nála. Egy este ugyanis váratlanul egy
kislányt talál Silas a kandallója előtt. Nem messze a házától Silas megtalálja
a kislány anyját, de már nem tudják megmenteni, az apja pedig nem jelentkezik
érte. Hogyan is tehetné? Mégsem vallhatja be, hogy rangon aluli, titkos
házasságot kötött. Pláne, mikor éppen kinéz neki egy kényelmes élettel
kecsegtető menyasszony.
Silas
és a kislány, Eppie boldogan élnek. Eppie
nagyon jó hatással van Silasra, miatta a férfinak nincs más választása, újra
nyitnia kell a világ felé, és barátokat szerez. Többet nem is gondol egyik
szerencsétlenségre sem, amit el kellett szenvednie, hiszen Eppie mindenért
kárpótolja.
Eppie
szépen növekszik, látjuk a felnőttség küszöbén is, amikor már kérője is akad.
És ez az a pont, amikor egy szerencsétlenség következtében az
apja úgy dönt, hogy végre felvállalja őt, és szeretné magához venni. Feleségével
együtt ellátogatnak Silashoz és Eppie-hez, bevallja, hogy ő az apja, és minden
földi jót felvillant a lánynak, csak hogy magához édesgesse – pénzt, jómódot,
kényelmet, kapcsolatokat, gazdag kérőket. Ám a lányt nem hatja
meg a csodás felfedezés. Ő Silast tekinti apjának, és nem hajlandó semmiért sem
elhagyni őt.
Mennyire csábítanak
a materiális dolgok?
„Az
igazsághoz hű, ugyanakkor önmagunk ellen szóló gondolatok nem jelentkeznek túl
sűrűn, még a legtisztább levegőben sem, még az égről és földről szóló
legnemesebb tanítások ismeretében sem.”
„…egyetlen
lélek sem lehet mentes a gonosz szándéktól, melynek boldogsága egy hazugságtól
függ.”
„Régebben
léteztek olyan angyalok, akik eljövendtek, és kézen fogva elvezették az
embereket a romlás városából. Manapság már nem látni ilyen angyalokat. Mégis
van, aki eltérítsen bennünket, embereket a fenyegető pusztulástól. Valaki a
kezét a kezünkbe csúsztatja, és gyöngéden egy nyugodt, derűs világ felé
kormányoz minket, hogy soha többé hátra se tekintsünk. És ez a segítő jobb akár
egy gyermeké is lehet.”
