George Eliot: Kései boldogság

Egy újabb George Eliot könyv került sorra. A Kései boldogság című regényt A raveloe-i takács címen is megtalálhatjátok, és ezzel a címmel a MEK-ből is letölthető, méghozzá itt.

Főszereplőnk Silas Marner, akinek szomorú sorsával rögtön a történet elején megismerkedünk. Egy kis közösségben éldegélt, ám egy gonosz „barát” ármánykodásának köszönhetően elhagyta ezt a közösséget, feladta korábbi életét, és egy távoli vidékre, egy kis faluba, Raveloe-ba költözött. Az emberekkel csak a munkájából kifolyólag – takács volt – érintkezett, és egyetlen boldogsága vagyonkájának számolgatása maradt.

Bármennyire elzárkózik is Silas az emberektől, azért megismerünk még rajta kívül néhány embert, többek közt a helyi földesurat, Cass uraságot és két semmirekellő fiát, Godfrey-t és Dunstant. A két fiú igen nagy pácba kerül a saját hülyeségük folytán, ám ami valakinek szerencsétlenség, az valaki másnak élete legnagyobb szerencséje lesz. Akaratukon kívül ugyanis új életet lehelnek Silas Marnerbe.

Ha nem akarnék fontos eseményeket elspoilerezni, akkor itt most meg kellene állnom. De ez nem az a spoilermentes blog, tehát ez most itt egy külön baráti figyelmeztetés, hogy ha nem akarod előre megtudni a fontos dolgokat, akkor ne olvass tovább.

A két Cass fiú közül az egyik egy ködös téli éjszakán megfosztja Marnert egyetlen „boldogságától”, a féltve őrzött pénzeszsákjától. Ugyanakkor néhány nappal később Silashoz váratlan látogató érkezik, aki kényelmesen be is rendezkedik nála. Egy este ugyanis váratlanul egy kislányt talál Silas a kandallója előtt. Nem messze a házától Silas megtalálja a kislány anyját, de már nem tudják megmenteni, az apja pedig nem jelentkezik érte. Hogyan is tehetné? Mégsem vallhatja be, hogy rangon aluli, titkos házasságot kötött. Pláne, mikor éppen kinéz neki egy kényelmes élettel kecsegtető menyasszony.

Silas és a kislány, Eppie boldogan élnek. Eppie nagyon jó hatással van Silasra, miatta a férfinak nincs más választása, újra nyitnia kell a világ felé, és barátokat szerez. Többet nem is gondol egyik szerencsétlenségre sem, amit el kellett szenvednie, hiszen Eppie mindenért kárpótolja.

Eppie szépen növekszik, látjuk a felnőttség küszöbén is, amikor már kérője is akad. És ez az a pont, amikor egy szerencsétlenség következtében az apja úgy dönt, hogy végre felvállalja őt, és szeretné magához venni. Feleségével együtt ellátogatnak Silashoz és Eppie-hez, bevallja, hogy ő az apja, és minden földi jót felvillant a lánynak, csak hogy magához édesgesse – pénzt, jómódot, kényelmet, kapcsolatokat, gazdag kérőket. Ám a lányt nem hatja meg a csodás felfedezés. Ő Silast tekinti apjának, és nem hajlandó semmiért sem elhagyni őt.

Mennyire csábítanak a materiális dolgok?

„Az igazsághoz hű, ugyanakkor önmagunk ellen szóló gondolatok nem jelentkeznek túl sűrűn, még a legtisztább levegőben sem, még az égről és földről szóló legnemesebb tanítások ismeretében sem.”

„…egyetlen lélek sem lehet mentes a gonosz szándéktól, melynek boldogsága egy hazugságtól függ.”

„Régebben léteztek olyan angyalok, akik eljövendtek, és kézen fogva elvezették az embereket a romlás városából. Manapság már nem látni ilyen angyalokat. Mégis van, aki eltérítsen bennünket, embereket a fenyegető pusztulástól. Valaki a kezét a kezünkbe csúsztatja, és gyöngéden egy nyugodt, derűs világ felé kormányoz minket, hogy soha többé hátra se tekintsünk. És ez a segítő jobb akár egy gyermeké is lehet.”