Émile Zola: A Patkányfogó

Ezennel visszatérünk a szokásos formátumhoz, és először megnézzük aktuális könyvünk, A Patkányfogó rövid történetét, egy hét múlva pedig (remélhetőleg) jön az értékelésem.

A Patkányfogó főszereplője Gervaise, aki mosónőként dolgozik Párizsban. A könyv elején rögtön részesei lehetünk egy kisebbfajta tragédiának, Gervaise-t ugyanis elhagyja az élettársa, míg ő épp munkában van. Ekkor megfogadja, hogy innentől csak a munkájával és a gyerekeivel fog foglalkozni.

El is kezd szépen felépíteni egy új életet maguknak. Van azonban valaki, aki folyton a szerelmével üldözi. Ő nem más, mint Coupeau úr, egy bádogosember, akivel sokszor épp a Patkányfogó nevű kocsmában futnak össze. Coupeau addig-addig szorongatja, míg Gervaise végre beadja a derekát, és összeházasodnak. Beköltöznek egy kis lakásba Gervaise munkahelyének közelében, és napról-napra, hétről-hétre egyre jobban élnek, ami persze Coupeau rokonainak meglehetősen szúrja a szemét. Vagyis csak az egyik nővérének, Lorilleux-nénak.

Gervaise kisvártatva terhes lesz, és nemsokára világra hozza harmadik gyermekét, egy kislányt, Annát, akit Nanának fognak becézni.

Beköltözik a szomszédjukba egy idős asszony, Goujet asszony a fiával, és nagyon összebarátkoznak. Később Goujet úr és Gervaise barátsága plátói szerelembe csap át. Legalábbis azon túl, hogy Goujet úr egy nagyobb összeget kölcsönöz Gervaise-nak, illetve, hogy megbeszélik, hogy nem lenne tisztességes megszökniük, más nem történik köztük. A pénzre azért van szüksége Gervaise-nek, mert kinézett egy takaros kis lakást abban az épületben, ahol egyébként Lorilleux-ék is laknak, amiben ki tudna alakítani egy saját kis üzlethelyiséget. Az üzlet nyélbe is üttetik, a család átköltözik, a mosoda megnyílik, és az üzlet azon nyomban virágozni kezd, mivel Gervaise nagyon jó munkaerő. Pontos, gondos, precíz. Ugyanez elmondható egyébként a férjéről, Coupeau úrról is (akinek, azt hiszem, nem is tudjuk meg a keresztnevét). Egészen addig, míg egy szerencsétlen napon balesetet nem szenved. A kislánya megzavarja munka közben, és lezuhan a tetőről. Ez az a pont, ahol a Coupeau család szép lassan elindul lefelé a lejtőn.

Gervaise mindent megtesz azért, hogy a férje mihamarabb felépüljön. Gyakorlatilag szinte a halálból hozza őt vissza a gondos ápolásával. És mi ezért a hála? Coupeau nem érzi többé szükségét, hogy munkába álljon. Egy-egy napokra még elszegődik, aztán már csak hazudja, hogy dolgozni megy, de helyette kocsmákban mulatja az idejét. Végül már azt sem tartja szükségesnek, hogy hazudjon. Gervaise pedig mit tehetne? Hiszen ő csak egy nő. A fura a dologban mégis az, hogy a baleset előtt Coupeau egyáltalán nem volt iszákos. Rendes, dolgos ember volt, aki messziről elkerülte a kocsmákat.

Hogy végül melyik volt az a pont, amikor viszont már Gervaise is elengedte a gyeplőt, és hagyta, hogy menjenek a dolgok a maguk útján, azt nehéz lenne megragadni. Nyilván kellett volna a két fizetés egy nyugalmas élethez. De eleinte még elég jól ment a bolt. Aztán valahogy csak elkezdett hanyatlani.

Az viszont teljesen világos, hogy mikor kezdett ez az egész lejtmenet átváltani mélyrepülésbe. Egy ponton ugyanis újra képbe került Gervaise első élettársa, Lantier. Hamar kiderült róla, hogy ő egy ingyenélő semmirekellő. Gervaise-t kezdettől fogva aggasztotta a felbukkanása. Először úgy tűnt, amikor végül szembe találta magát Coupeau úrral, hogy verekedés lesz belőle, még hozzá életre-halálra. De végül egy pohár itóka felett mégis inkább összebarátkoznak. Olyannyira, hogy egy ponton Coupeau meghívja Lantiert magukhoz lakni. Lantier persze ugyanolyan munkakerülő, mint amilyenné Coupeau vált, úgyhogy onnantól kezdve együtt lopják a napot, de persze ha este nem kerül semmi az asztalra, akkor kiverik a balhét.

Lantier aztán Gervaise-nél is bepróbálkozik. Az asszony eleinte, amíg úgy-ahogy kézben tartja a dolgokat, ellenkezik. De az egyik este hazatérve a holtrészeg férjét a saját hányásában fekve találja, jóízűen szundikál. Ekkor elpattan valami benne, és Lantier ágyában keres vígaszt. A viszonyukról hamar szárnyra kapnak az első pletykák. Sajnos még Goujet úr is tudomást szerez róla. Az egyetlen, aki, úgy tűnik, nincs képben, az éppen a felszarvazott férj.

Gervaise ekkorra már teljesen elvesztette az irányítást az élete felett. Minden üzletben óriási tartozásokat halmoz fel, hátralékban van a lakbérrel is, és Goujet-éknak is még csak alig törlesztett. A család minden ingóságát szépen lassan elhordják a zálogházba, aztán a zálogcédulákat is eladogatják. Az üzlet szinte kihalt, a lakás ocsmány és bűzlik. Aztán persze mindehhez menetrendszerűen megjön majd az ivás is, és onnan már csak lefelé vezet az út.

Egy pillanat erejéig bekukkanthatunk Nana életébe is, aki mondhatni szökdösni kényszerül az elkeserítő és tarthatatlan családi életből. Néha még haza-hazajár, de aztán végleg eltűnik, és egy idő után már egyik szülőnek sem lesz fontos még az sem, hogy tudjanak róla, hol van és mit csinál.

A végkifejletet nem részletezem, de rendkívül szívet tépő jelenet(ek)nek lehetünk szemtanúi. De ennek nagy része borítékolható volt az előzmények tekintetében. Azért Zola facsar még egy extrát is a szívünkön, úgyhogy százas zsepit érdemes bekészíteni a végjátékra.

„Igazmondó mű ez, az első olyan regény a népről, amely nem hazudik, és amelynek valóságszaga van.”

„A férfiak gyakran egyetlen éjszakáért nősülnek: az elsőért; csakhogy az elsőt követi a többi, és jönnek a nappalok vég nélkül, és jön az egész élet, ők pedig addigra már réges-régen beleuntak…”

„Ha mégoly nehéz is a megélhetés, valahogy csak elkínlódik az ember, ha rendet tart és takarékoskodik.”

Vannak káros szenvedélyeid?