Joseph Sheridan Le Fanu: Fogadó a Repülő Sárkányhoz - Rejtett kincsek

 

A mai bejegyzéssel maradunk még egy kicsit Le Fanu Fogadó a Repülő Sárkányhoz című művénél. Már az előző bejegyzésben is kilistáztam néhány apró kincset. De akad még ott, ahol azok voltak. 😊 Vagyis következzen most még néhány rejtett érdekesség a Fogadó a Repülő Sárkányhoz novelláiból.

Az általam olvasott kiadás előszavában Le Fanu munkáit párhuzamba állítják többek közt a Drakulával és a Jane Eyre-rel is. A Drakula elsőként 1897-ben, a Jane Eyre 1847-ben jelent meg. Le Fanu ide kapcsolódó művei a Carmilla illetve A Tyrone család története (A Chapter in the History of a Tyrone Family, ez nem jelent meg még magyarul, a történet szerint a férj elzárja és titokban tartja a feleségét, hogy újranősülhessen). Előbbi elsőként 1871-ben, utóbbi pedig (egy folyóiratban) 1839-ben. Vagyis Le Fanu munkái valóban szolgálhattak előképként a később sokkal híresebbé vált Drakulához és Jane Eyre-hez. Ám míg a jelek szerint Charlotte Bronte változatlan formában vette át a titkos feleség elemet, Le Fanu vámpírja Bram Stokernél nemet váltott.

Elidőzve még egy kissé a Carmillánál, a novellában Le Fanu felsorol néhány, a vampirizmussal foglalkozó „szakkönyvet”. Ezek konkrétan a következőek: Magia Posthuma, Phlegontól De Mirabilibus, Augustinustól a De cura pro mortuis, illetve John Christopher Harenbergtől a Philosophicae et christianae Cogitationes de Vampiris. Mivel egy korábbi novellában már megemlített egy valóban létező, roppant érdekesnek tűnő, korai művet (erről még lentebb lesz szó), ezért utánanéztem ezeknek is.

Mielőtt megosztanám, mit is találtam, egy apró lábjegyzet, miért is írok most erről. Amikor valaki egy kortárs regényben Coca Coláról vagy egy Ford terepjáróról ír, a legtöbben tudjuk, miről van szó, hiszen tudjuk, hogy ezek a dolgok léteznek. De egy klasszikus mű esetében sosem tudhatjuk, mi az, amit az író a való életből merített, és mi az, ami csak a képzelete szüleménye. Le Fanu akár ki is találhatott volna könyvcímeket, de ő – most lelövöm a nagy poént – valóban létező műveket adott meg. És ezek számomra mindig nagyon érdekesek, igazi kincsek, és szeretek ezeknek utánanézni. Bár többször is nehézségekbe ütközök ilyen esetekben, mint ahogy most is, mert magyarul ezekről sokszor nagyon nehéz bármi használhatót találni.

Tehát, ahogy fentebb említettem, ezek valós művek. A Google-be beírva a címeket persze lehet néhány sorban olvasni róluk. Ám ezek régi, főként latinul írt művek, melyek talán már akkor is csak az emberiség egy vékony szeletét célozták meg. Sajnos magyarul egyáltalán nem elérhetőek, vagy legalábbis én nem találtam rájuk. Egyedül a De cura pro mortuisnak találtam meg egy angol fordítását. Ha egyszer nagyon ráérek, majd nekiesek, és átrágom magam rajta.

Na de miről is szólnak ezek a művek? A Magia Posthuma egy katolikus ügyvéd, bizonyos Karl Ferdinand von Schertz műve 1804-ből, melyben kísértethistóriákat gyűjtött össze Morvaországból (a mai Csehország egy része), ahol a helyiek ezt a kísértetet vagy lényt vámpírnak nevezték.

A De Mirabilibus egy ókori római mű, amelyben egy II. században élt görög író, Phlegon természetfeletti eseményeket gyűjtött össze: csodás jelenségeket, kísérteteket és különleges szüléstörténeteket örökített meg. Az egyik története egészen közel áll már a vampirizmushoz, egy halott nő visszatér az élők közé, és szerelmi kapcsolatba bonyolódik egy élő férfival. Az incidenst felfedezik, a nő sírját felnyitják, és meglepődve konstatálják, hogy valóban nincs a sírban, hanem a házban van, ahol a légyott napvilágra került. Ezután a városi tanács úgy dönt, hogy a testét el kell égetni, megelőzve ezzel további hasonló események bekövetkeztét. Hogy ezt mennyire lehet a vámpír-történetek forrásának tekinteni, az kérdéses, mert egy lényeges vámpír-elem itt hiányzik, a vérszívás. (A történetet egyébként Goethe is feldolgozta A korinthusi menyasszony című balladájában. Természetesen magyar feldolgozás is készült, bár az valószínűleg inkább Goethe művén alapul, lévén, hogy majdnem azonos a cím, csak az írásmód más. Ezt Baka István A kisfiú és a vámpírok című könyvében találhatjátok, vagy pedig ezen a linken.)

Augustinustól a De cura pro mortuis annyiban rögvest egy érdekes jelenség, hogy emlékeim szerint a magyar fordításban valóban csak ennyi szerepel a mű címeként, de valójában a cím helyesen De cura pro mortuis gerenda. Ez a mű egy kicsit kilóg a sorból, mert nem közvetlenül a vámpírokkal vagy más természetfeletti jelenségekkel foglalkozik. Pusztán csak annyiról szól, hogyan kell a keresztény hitvallás szerint a halottat megfelelően eltemetni.

John Christopher Harenberg Philosophicae et christianae Cogitationes de Vampiris című műve eredetileg német nyelven jelent meg, csak Le Fanu-nál kapott latin címet. Harenberg német teológus, történész és filozófus volt. Ebben a könyvében ésszerű, evilági, racionális magyarázatokat próbál adni a vámpír-jelenségekre.

Az, hogy a Carmillában Le Fanu valós műveket sorol fel, annak fényében még érdekesebbé válik, hogy a Fogadó a Repülő Sárkányhoz című novellában viszont felsorol egy csomó, latin nevű, sejtelmes hangzású főzetet (Vinum Letiferum, Somnus Angelorum, Hypnus Sagarum, Aqua Thessaliae), amelyekről viszont nem találtam semmit az interneten, vagyis ezek nagy valószínűséggel az ő fejéből pattantak ki. További érdekesség, hogy a magyar fordításból kimaradt egy főzet, az angol eredetiben ott szerepel még a Beatifica. Kíváncsi lennék, hogy ez véletlenül vagy szándékosan maradt ki.

Egyébként, ha megpróbáljuk lefordítani ezeket a neveket, akkor hamar rájövünk, hogy Le Fanu nem csak az ókori irodalom rejtett kincseit ismerte, hanem nyelvészetileg is a topon volt. Ugyanis így vagy úgy, de mindegyik utal arra a szerre, aminek a hatását aztán a novellában be is mutatja.

Szintén a címadó novellában szerepel a következő idézet: „…nyakamra tekertem és csokorra kötöttem a halhatatlan Beau Brummel módjára viselt tekintélyes fehér nyakravalómat…” Beau Brummel újfent nem csak kitaláció, hanem a XVIII. és a XIX. század fordulóján élt divatikon. Ő terjesztette el az úgynevezett dandy stílust, melynek lényege az egyszerűség, a minőségi anyagok és a letisztult szabás. Az öltözékének fontos eleme volt a nyakkendő. Az életéről több film is készült. A legutolsó 2006-ban Beau Brummel – Milyen elragadó férfi címmel.

Végezetül a Zöld Tea című novellában is megjelenik egy könyv, amely szintén létezik. Ez pedig nem más, mint Swedenborgtól az Arcana Caelestia. Emanuel Swedenborg egy svéd polihisztor volt, meglehetősen sok mindennel foglalkozott, többek közt matematikával és fizikával is. Ám a kutatásai végül a vallás felé sodorták. Ő maga nem alapított saját egyházat, de a követői igen, bár létszámuk nem volt túl nagy. Fent említett művében Swedenborg a Biblia szövegeit magyarázza, egész pontosan a Teremtés és a Kivonulás Könyvének szövegeit.

Ezek lettek volna még azok a rejtett kincsek a Fogadó a Repülő Sárkányhoz című műben, amelyekről mindenképp szerettem volna szót ejteni. És amelyeknek többsége kiválóan mutatja, milyen széles körű ismeretekkel rendelkezett Le Fanu.

Érdekel a történelem?