2025-ben
is elérkeztünk az utolsó bejegyzéshez, ami a szokásos módon egy éves
összefoglaló lesz. Vágjunk is bele!
Idén
is röhejesen kevés könyvet sikerült elolvasnom, összesen 14 darabot. Ebből viszont
9 volt listás. De idén legalább van mentségem, szereztem egy diplomát. Az elég
kemény menet volt, ott hónapokon keresztül csak szakirodalmat olvastam.
A
blogon ezzel együtt összesen 28 bejegyzés született. A szigorúan könyves
tartalmakon kívül született januárban egy utazós bejegyzés, amiben Alessandro Manzonihoz köthető helyeket
próbáltam felkeresni Milánóban, három író listás életművét is összefoglaltam
(George Eliotét, Émile Zoláét és Dosztojevszkijét), kitöltöttem egy book tag-et, és két
személyes jegyzet is született.
Az
idei év itt a blogon Zola-lázban telt, hiszen gyors egymásutánban négy könyvet
is elolvastam tőle. Az év kedvencén pedig nem kellett sokat gondolkodnom. Volt
ugyanis egy könyv, ami nem csak az idei könyvek közül emelkedett ki
toronymagasan, hanem, ha az összes eddigi, általam olvasott listás könyvet
nézem, akkor is egy meglehetősen előkelő helyezésre pályázhatna. Ez pedig nem
más, mint Zolától a Germinal. Kicsit talán
morbid ezt mondani a regény cselekményét tekintve, de nagyon tetszett a
bányászok élete (vagy inkább ahogy Zola bemutatta az életüket), ahogy egymásnak
feszültek a munkások és a tőkések, és a mindeközben, csak szinte mellékesen
bemutatott egyéni sorsok.
A
dolog pikantériája, hogy az év legkevésbé pozitív olvasásélményét is Zola
szolgáltatta, méghozzá egy, szerintem a Germinalnál egyébként jóval ismertebb
regényével, a Nanával.
Visszanéztem
a molyos értékeléseimet is, és meglepődtem, mert a Nanára és Dosztojevszkij Az
ördöngösökére is két csillagot adtam. És valóban, nem igazán tetszett egyik szóban forgó regény sem, de közben meg azt érzem, hogy össze sem lehet hasonlítani
őket.
Idénre az egyetem miatt nem sok mindent terveztem, hiszen tudtam, hogy az év első felében a szakdolgozatommal leszek elfoglalva. Érdekes módon azonban olvasás szempontjából pont az év első fele sokkal erősebbre sikeredett, mint a második.
Az év utolsó olvasmányát, az Anna Kareninát október elején kezdtem el, és
bármennyire is nem szerettem volna átvinni a következő évre, már nem fogom
tudni befejezni, még mindig van belőle kb. 100 oldal. Hogy miért nyúlt ilyen hosszúra ez az olvasás, az majd jövőre kiderül.
A
jövő évet nézve szintén nem tudok nagy terveket felállítani. Illetve tudnék, de
magamat ismerve nem tudom, mennyire lenne az reális. Az idei évvel ellentétben
most épp a bizonytalanság az, ami miatt nem nagyon tudok egyelőre
tervezni. Szeretném ugyanis folytatni a tanulmányaimat, de a mesterszakos diplomám megszerzésével beléptem egy olyan
mezsgyébe, ahol a dolog már nem olyan egyszerű, hogy csak beadom a jelentkezésem,
felvesznek, és megy minden, ahogy kell.
Azt viszont bizton állíthatom, hogy a blog nem fog bezárni! Idén ünnepeltük a tíz éves jubileumot. Bár nem volt semmilyen ünneplés, nekem ez egy nagyon-nagyon fontos mérföldkő volt, ami csak még inkább megerősített abban, hogy nincs megállás. Talán nem lesz dübörgés, nem lesz rohanás, nem lesz minden héten bejegyzés (ahogy én azt egyébként szeretném), de megállás sem lesz.
2026-ot
tehát Tolsztojjal és Anna Kareninával fogjuk kezdeni, és remélhetőleg sok jó
olvasmány vár ránk. (De abban is kiegyezek, ha sok átlagos lesz és egy nagyon
kiemelkedő, mint 2025-ben.)
Mindenkinek,
aki ezt olvassa, kívánok nagyon boldog, sikerekben, békességben, egészségben és
minden jóban gazdag új évet! Találkozunk jövőre!
Mi az az egy dolog, amit semmiképp nem akarsz magaddal vinni 2026-ba?
