Az Ethan Frome-mal kapcsolatos kutakodásom során egy nagyon izgalmas dologra bukkantam, amit most szeretnék megosztani.
Elöljáróban feltétlenül szükséges elmondanom, hogy én utáltam az irodalom órákat. Mert soha egyik magyar tanárom sem volt kíváncsi rá, hogy mit gondolunk mi, diákok egy adott műről. Itt volt egy óra, egy remek lehetőség, amikor jókat lehetett volna vitatkozni, lehetett volna érveket ütköztetni, és mindenki nyugalommal vehetett volna részt az órán, és aktivizálhatta volna magát, hiszen gyakorlatilag nem lett volna rossz válasz. Ehelyett mit csináltunk? Kinyitottuk a könyvet, és elolvastuk, hogy mit kell gondolnunk az adott műről.
Nem akarok elkalandozni, ezt csak azért volt fontos leírnom, mert úgy szerettem volna, ha valaki egy olyan dolgot használ az óráin, amit most találtam. Ráakadtam ugyanis egy… nem is tudom, hogy fogalmazzam meg magyarul… összefoglalót és elemzést és feladatgyűjteményt magában foglaló füzetkére. A lényege, hogy a tanároknak nyújt segítséget, hogy egy könyv olvasása előtt, közben és után milyen okos kérdéseket tehetnek fel a tanítványaiknak, illetve mik azok a témák, amelyekkel feltétlenül érdemes foglalkozni a könyv kapcsán.
Úgyhogy szeretném most ennek fényében újból áttekinteni az Ethan Frome-ot. (Tervezek ebből egy kisebb fajta sorozatot, mert több listás könyvhöz is találtam hasonlót.)
Maga ez a füzetke itt érhető el, természetesen angolul. Nem akarom az egészet áttenni ide, csak néhány dolgot emelnék ki belőle, amik engem is elgondolkodtattak. Először vegyük azokat, amelyek konkrétan magára a történetre vonatkoznak.
Ø Aki elmeséli nekünk a történetet, egy mérnök. Ha valahol halljuk ezt a szót, rögtön beindul a sztereotipizálás. A mérnökök két lábbal állnak a földön, reálisan látják a világot, számolnak és gondolkodnak. A mi mérnökünk mégis romantikus és érzelmes, hősnek látja Ethan-t és érdeklődik a sorsa iránt. Ebből pedig következik a kérdés, hogy mennyire adhatunk a szavára. Vajon teljes mértékben, 100%-osan, minden részletében igaz az, amit elmesél. De ez a probléma persze nem csak azért vetődik fel, mert meginog a hitünk a mérnök reális látásmódjában, hanem egyáltalán már csak azért is, mert egy kívülállótól értesülünk az eseményekről.
Ø Továbbra is a mérnöknél maradva, vajon miért lett épp ő az elbeszélő? Azért, mert kívülálló, és így talán objektívebben tudja nézni a dolgokat? De éppen azért, mert felnéz Ethan-re, nem kedvez-e inkább neki? Nem festi-e őt pozitívabbra és/vagy Zeenát negatívabbra, mint amilyenek valójában?
Ø Valóban Ethan az áldozat ebben a történetben? Az ember egy könyvet olvasva általában a főszereplővel, vagy a főszereplő oldalán álló, őt támogató karakterekkel szimpatizál. Ez ennél a könyvnél sincs másképp. De ha hagyunk egy kis időt, hogy ez a történet leülepedjen bennünk, majd utána, nyugodtabb fejjel kezdünk el rajta gondolkodni, akkor rájöhetünk, hogy Zeena ugyanabban a helyzetben van, mint Ethan. Mindketten beleragadtak egy élethelyzetbe, ami nem jó nekik, és próbálják a maguk módján megoldani. Persze egyik megoldás sem jó. Ethan emészti magát a boldogtalan élete miatt, és Mattie után vágyakozik, Zeena pedig a betegségét használja fel Ethan és mindenki más manipulálására. Ugyanakkor Zeena helyzetét súlyosbítja, hogy véleményem szerint teljesen tisztában van vele, hogy a férje szerelmes Mattie-be. Most akkor ki is a hős, és ki a gonosz ebben a történetben?
És vajon hogyan alakult volna a történet akkor, ha a rokon, akit jó szívvel befogadnak, egy férfi?
Ø Mrs. Hale a könyv végén kifejti a véleményét a történtekről, ami valóban elég érdekes. Azt mondja ugyanis, hogy ha Mattie meghalt volna a szerencsétlenségben, Ethan-nek talán lehetősége adódott volna egy nyugodt, rendezett életre. Az a lehetőség még csak meg sem fordult a fejében, hogy Ethan összeszedhette volna a bátorságát, és otthagyhatta volna Zeenát, hogy új életet kezdjen Mattie-vel.
Ø Ethan férfiassága (már persze nem abban az értelemben… J) egész végig fontos kérdés. Végigkísérjük a „felépülését” – ahogy kezébe veszi a dolgokat, mikor Zeena elhagyja a házat, majd ahogy elszánja magát arra, hogy Mattie-vel folytatja az életét; és a „leépülését” is – ahogy végül meggondolja magát a terveit illetően, és kész kivinni Mattie-t a vasútállomásra, hogy ott sorsára hagyja őt. És ehhez kapcsolódóan felmerül a kérdés, hogy Ethan el akarta-e egyáltalán hagyni Zeenát és Starkfieldet. Ennél a pontnál pedig eszembe jutott az egyik exem, aki pontosan egy ehhez hasonló döntésképtelenségi kórban szenvedett. Ethan nem tudja eldönteni, hogy a saját boldogsága vagy a társadalmi elvárásoknak való megfelelés a fontosabb számára. Nem vállalja a felelősséget, hogy elhagyja a feleségét, Zeena pedig nem könnyíti meg a helyzetét azzal, hogy kiadja az útját. A végkifejlethez pedig Mattie segíti hozzá.
Ø Ami pedig a végkifejletet illeti, az is érdekes kérdés lehet, hogy vajon létezhetne-e más befejezés, ami passzol a karakterekhez és az eseményekhez. (Én bármeddig is gondolkodtam, nem találtam más lehetőséget.)
Ø A végére azért szeretnék még megemlíteni pár olyan dolgot is, ami kicsit azért kiverte nálam a biztosítékot. A tél mint a halál szimbóluma talán még el is menne. De hogy az ’L’ alakú ház hiányzó része Ethan tökéletlen életére utalna, azt kicsit már erősnek éreztem. Egy részről lehet egy író ennyire tudatos, és feltételezheti, hogy minden olvasó érteni fogja a célzást? Más részről viszont tapasztalatból tudom, hogy egy író soha (oké, többé-kevésbé soha J) nem ír le semmit céltalanul…
Most pedig jöjjenek az általános dolgok. Súlyos gondolatok ezek, elgondolkodtató témák, amikből tényleg legalább az egyik és legalább egyszer előkerül minden ember életében. Na nem mintha ez a könyv bármiféle megoldást vagy akár csak alternatívát nyújtana, de legalább elindítja a gondolatfolyamatot.
Ø Döntések. Nehéz döntések. És értékrend. A saját boldogságunk útját kövessük, vagy hozzunk morálisan helyes döntést? Hogyan tudjuk összeegyeztetni a saját akaratunkat a családunk vagy más társadalmi csoport elvárásaival?
Ø A körülményeink határoznak-e meg minket, mint emberi lényeket? Ez olyan mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás jellegű kérdés, nem? Illetve mennyire befolyásolják a körülményeink a döntéseinket?
Ø Milyen következményei vannak az őszinte és szabad kommunikáció hiányának? Élhetünk-e együtt valakivel hosszú távon boldogan, sőt, egyáltalán képesek vagyunk-e együtt élni valakivel, akivel nem tudunk nyíltani beszélni/beszélgetni? És továbbgondolva a dolgot, vajon mi akadályoz meg abban, hogy őszinték legyünk az illetővel?
Ø És végül a legsúlyosabb kérdés: lehet-e az öngyilkosság megoldás bármiféle problémára?
Ezek lettek volna azok a dolgok, amelyek engem gondolkodásra ösztönöztek, amelyeket most érdekesnek találtam.
Ez a füzetke ugye alapvetően egy tanári segédlet a tanításhoz, és úgy gondolom, nem csak erre a könyvre vonatkozóan, hiszen ez a könyv nálunk nem szerepel a kötelezők listáján, hanem általában véve, hogy ha még olvasás előtt felhívnák a diákok figyelmét arra, hogy egy-egy könyv mennyi értékes gondolatot rejt, akkor talán nagyobb kedvvel kezdenének hozzá az olvasáshoz. Az meg már egyenesen hab lenne a tortán, ha olyan kreatív feladatokkal bombáznák a gyerekeket, mint amik ebben a segédletben is szerepelnek.
Remélem, hogy hasznos és érdekes volt ez a kis iromány. Engem nagyon lázba hozott, amikor ráakadtam erre a segédletre. Izgalmas volt ilyen irányítottan visszatérni ehhez a könyvhöz, és bevallom őszintén, majdnem meg is változott a véleményem. De azért nálam az első benyomás a döntő. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése