Ezzel már régóta adós vagyok, és mivel Rousseau Vallomásai meglehetősen hosszúra nyúltak, így gondoltam, bepótolom az elmaradásom. Az eredeti itt található.
Most visszatérünk a szokásos általános-konkrét felosztáshoz. Kezdjük is el az általános dolgokkal.
1. A jótékonyság, mások megsegítésének példáját otthonról hozzuk. Ez véleményem szerint csak részben igaz, és ezt éppen ez a könyv támasztja alá leginkább. Hiszen amilyen környezetben töltötte Jane az egész gyerekkorát és ifjúkora egy részét, csoda, hogy nem lett pszichopata.
Szóval a szociális érzékenység, az valahogy vele születik az emberrel, a környezet csak segíteni vagy hátráltatni tudja a kibontakozását.
2. A nő helye otthon van. Ez mára nyilvánvalóan egy elavult elképzelés. De akkoriban, az ipari forradalom idején (a könyv 1847–ben íródott) az, hogy egy nő dolgozik, egy egészen új felvetés volt.
Persze mindig lesznek olyan férfiak, akik úgy fogják gondolni, hogy ők a „felsőbb rendű nem”.
3. Az embereket gyakran a társadalmi helyzetük vagy jólétük alapján ítélik meg. Na, ez az a dolog, ami, úgy látszik, ezer év alatt sem változott. És esélyes, hogy nem is fog változni soha. Durva általánosítás, de valakinek valamikor ez megfordult a fejében, és valljuk be, nem alaptalanul.
(Az előítéletek és általánosítások valahogy bele vannak kódolva a génjeinkbe.)
4. A szerető család fontosabb, mint a gazdagság. Ezt is csak félig mondanám igaznak. Persze attól is függ, mit értünk gazdagság alatt. Semmiképp se áldozzuk fel a családunkat (és a saját egészségünket sem!) azért, hogy több pénzünk legyen. De ha a hónap közepén már nincs annyink se, hogy egy száraz zsömlét vegyünk, akkor tök mindegy, mennyire szerető családunk van.
Bármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy a pénz nem boldogít, sajnos nem így van.
5. Végül, de nem utolsó sorban ott van a korkülönbség kérdése. Erre a lehető legigazabb választ adja a könyv. Jane és Edward boldogan éltek, míg meg nem haltak. (Senki sem firtatta, hogy hány év van köztük. És ez így van jól.)
Most pedig következzenek a konkrétumok:
1. Szinte mindegyik segédletben volt legalább egy olyan feladat, amiben az adott művet egy másikkal kellett összehasonlítani. Nem jöttem még rá, hogy ebben mi a jó, de néha tényleg érdekes párhuzamokra lehet akadni. Itt például az első javaslat a gyerek Jane és Hamupipőke összehasonlítása. És ha jobban belegondolunk, tényleg van benne valami…
2. Arról is elgondolkodhatunk, hogy mit üzen a lowoodi élet az árva gyerekek helyzetéről. Ők valahogy mindig, minden korban a társadalom fekete bárányai. Gonoszak, rosszak és csak megoldandó problémák, nem pedig érző lények, ráadásul gyerekek. Hm… újabb előítéletekre és általánosításokra bukkantunk… Mintha szegények tehetnének arról, hogy árvák lettek.
A másik dolog pedig, amiről ma már volt szó, a környezet hatása. Van, akit elront, van, akit jobbá tesz. De ez vajon tényleg a környezeten múlik? Megint csak azt mondom, a környezet csak erősítheti vagy késleltetheti a felszínre bukkanását annak, ami bennünk van, de meg nem változtat.
3. Többször is kihangsúlyozza Bronte, hogy sem Jane, sem Edward nem az a kifejezett szépség. Ebből a szempontból ezt a könyvet rendkívül hasznos lenne elolvastatni minden fiatallal, hogy végre megértsék… Nem, nem azt, hogy a szerelemhez nem kell szépnek lenni. Hanem azt, hogy mindenki szép valakinek.
4. A segédlet szerint Jane legjelentősebb döntése, amikor elhagyja Thornfieldet. És valóban; én ezt eddig át sem gondoltam. Mert az, hogy visszatér, szinte egyértelmű volt. De elhagyni, akit szeretünk, ráadásul önszántunkból, az nagyon kemény dolog.
5. Miért mondhatjuk azt, hogy Jane az első igazi hősnő – teszi fel a kérdést a segédlet. Szerintem azért, mert a korabeli és korábbi regényekkel ellentétben Jane nem arra vár, hogy a sült galamb belerepüljön a szájába, hanem önálló, felelős döntéseket hoz, irányítja a saját sorsát.
Ezzel gyakorlatilag új jelentést ad a női szerepnek. Kilép a „ház úrnője” szerepből, majd amikor mégis visszakerül oda, az az ő saját, tudatos döntése lesz.
6. Vajon azt sugallja a történet végkifejlete, hogy egy nő csak házasságban lehet boldog? Szerintem nem. Inkább azt sugallja, hogy akkor lehetünk boldogok, ha azzal élhetjük le az életünket, akit őszintén szeretünk, és szeretjük jó és rossz időkben is.
7. Végül pedig gondoljunk bele abba, hogy miben lett volna más ez a könyv, ha nem Jane, hanem valaki más szemszögéből láttuk volna a történteket.
Én a magam részéről szívesen fürkésztem volna Mr. Rochester gondolatait… :P
Nos, ennyi lett volna ez a régen esedékes bejegyzés. Remélem, valamelyest hasznos vagy érdekes volt. És bízom benne, hogy jövő hétre sikerül végleg kivallatnom Rousseau-t. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése