Nathaniel Hawthorne könyve régóta bolygatja a fantáziám, ugyanis ez nagymamám kedvenc története. És mivel még mindig szükségem van némi regenerálódásra Szodoma után, így gondoltam, jöhet ez.
Nagyok voltak az elvárásaim ezzel a könyvvel kapcsolatban, és bevallom őszintén, kicsit csalódtam. Pontosan úgy jártam ezzel a könyvvel, int tavaly Máraival. Viszonylag kevés volt a cselekmény, ami egyáltalán nem lett volna baj. Viszont iszonyatosan sok volt a leírás. Túl sok. És többnyire nem láttam értelmét. És ez volt a legfőbb baj.
Kezdetnek például rögtön ott volt az az aránytalanul hosszú előszó, amiben az író elmeséli, hogyan jutott tudomására a történet, amit be fog mutatni. De Ádámtól és Évától kezdi el. És a legbosszantóbb, hogy semmi pluszt nem adott hozzá sem a történethez, sem semmihez. A korról és a helyről sem tudtam meg sokkal többet.
A sztoriról most egyáltalán nem akarok írni, mert kevés dolog történik a könyvben. És azt a keveset is elég hamar ki lehet találni, mert az írónak nem erőssége a titkolózás. Persze sokáig nem kerülnek kimondásra bizonyos dolgok, de szerintem elég egyértelműek.
Két dologról azonban feltétlenül szót akarok ejteni. Az egyik az amerikai puritánság, ugyanis az ő körükben játszódik a történet. Nekem azonban fogalmam sem volt róla, hogy kik is ők. De jól utánanéztem. A puritanizmus, mint vallási irányvonal, még Angliában alakult ki a XVI. század közepén. A kálvinistákhoz hasonlóan meg akarták tisztítani az egyházat. De az anglikán egyházzal szemben a vallási vezetést ki akarták vonni a politikai vezetés alól. Valamint nagyon szigorú erkölcsök szerint éltek. (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon) Később lehet, hogy azért is hajóztak át sokan Amerikába, mert az anglikán egyházzal szemben tehetetlenek voltak.
Egyébként a szigorú erkölcsösségben kívül másért én nem találtam fontosnak tudni, hogy kik is voltak ők. A sztori szempontjából nem volt több jelentősége.
A másik dolog pedig, amire feltétlenül ki szeretnék térni, az az egyik főszereplő, Arthur Dimmesdale. Mindig mindenki (én is) az erős karakterekről áradozik, de most először a gyenge karakter volt az, aki szemet szúrt. De nem azért, mert gyenge karakter volt. Hanem mert úgy volt gyenge, hogy közben pap volt. Nincs annál undorítóbb, mint amikor egy egyházi személy bukik el. És itt most nem az első „kis” botlására gondolok elsősorban. Hanem a bukására. Rendkívül feldühített. Pontosan az ilyen ember nem érdemli meg, hogy bárki is kiálljon mellette.
De pont azért, mert ennyire fel tudott bosszantani, ő egy briliánsan megírt gyenge karakter.
Egyébként volt pár jelenet, aminél határozottan elpityeredtem, szóval egy olvasást mindenképpen megér. De én azért nagy erkölcsi tanulságokat nem vontam le belőle. Amit a nép csinált Hesterrel, azt már kicsit elavultnak éreztem. Sajnos manapság túl sok skarlát betűt lehetne kiosztani, és épp ezért rövid úton hitelét vesztené. Azt azonban készséggel elhiszem, hogy adott korban ez így megtörténhetett. Amit pedig Chillingworth doktor csinált, az nem volt sem meglepő, sem érdekes.
S hogy miért lehet a listán? Mert a bosszantóan hosszú leírásai ellenére Hawthorne-nak néha nagyon is sikerült elkapnia a pillanatot. Már-már annyira csodásan, ahogy én még soha korábban nem olvastam. És az is kétségtelenül az előnyei közé sorolható, hogy gyönyörűen lett megfogalmazva. Értékesen, ez a leghelyesebb szó rá. Ez tipikusan egy olyan klasszikus, amiből igazán lehet tanulni. És ez persze nálunk a fordító érdeme is, azt azért ne felejtsük el.
„Hiszen a legmulandóbbak éppen azok a jellemvonások, amelyek egy emberi lélek szépségeit megadják. A természet az emberromot nem ruházza fel új szépséggel, mint ahogy a ledőlt falakat repkénnyel és virággal díszíti.”
„Akinek szíve és esze van, annak minden testi nyavalyája is szorosan összefügg belső élete bajaival.”
„Hiszen a szerelem akár újonnan születik, akár halottaiból ébred, mindig napsugarat hoz, csordultig telíti ragyogásával a szívet, úgyhogy kiárad a külső világra is.”
„A legérdekesebb kérdések közé tartozik, nem azonos-e gyökerében a szerelem és a gyűlölet? Hiszen mind a kettőhöz két szív legmeghittebb kapcsolata és ismerete kell.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése