Richardson másik listás könyve, a Clarissa, a Pamelához hasonlóan egyfajta „példabeszéd” akarna lenni az erényes lányok számára.
Főszereplőnk
Clarissa Harlowe, egy jómódú családból származó lány, aki elég előnyös házasság
elé néz. A szülei választottja azonban nem szimpatikus számára, inkább egy
rosszfiú felé kacsingat, akit az egész családja ki nem állhat. Lovelace addig-
addig beszéli tele Clarissa fejét, leveleken keresztül persze, hogy a lány
végül beadja a derekát, és megszökik vele. Lovelace számtalanszor próbára teszi
Clarissa erényességét, de a lány egyszer sem adja be a derekát. Inkább naivan
arra vár, hogy a férfi beváltja az ígéretét, és feleségül veszi őt.
Lovelace-nek azonban ez esze ágában sincs. Helyette inkább elkábíttatja szegény
lányt, és megerőszakolja. Clarissa ezután megszökik tőle, és a férfi barátjánál,
Belfordnál keres menedéket. Teljesen elzárkózik az élettől, a halálra készül,
és meg is hal. A családjából csak az egyik unokatestvére áll ki mellette, aki
végül párbajban megöli Lovelace-t. Belford összegyűjti Clarissa leveleit,
amelyeket Lovelace-nek és a barátnőjének írt, hozzá teszi a saját leveleit,
amelyeket Lovelace-tól kapott, és ezekből a levelekből állítja össze a könyvet,
hogy példával szolgálhasson más lányoknak.
Clarissa,
Pamelához hasonlóan szintén az erényesség mintaképe, ő azonban nem nyer el
semmilyen jutalmat a történet végén, elvégre egyszer ő is hibázott. Amikor
engedett Lovelace csábításának, és megszökött vele, szégyent hozva ezzel nem
csak magára, hanem a családjára is. Ennek a könyvnek az igazi értéke azonban
az, hogy Richardson bepillantást enged a gaz csábító legtitkosabb gondolataiba.
Láthatjuk, hogy mi motiválja Lovelace-t, hogyan gondolkodik, hogyan viaskodik
magával, és hogyan győzedelmeskedik végül az alattomos és gonosz énje.
Nos,
véleményem szerint (tekintetbe véve azért azt, hogy nem olvastam ezeket a
könyveket… még) már akkoriban ki kellett volna találni a kötelező olvasmány
intézményét az iskolákban, és Richardson könyveit ténylegesen a lányok kezébe
adni. Az már más kérdés, hogy mekkora sikert arattak volna.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése