A hét idézete

„Légy Kolumbusa a benned rejtőző új világoknak, kontinenseknek, fedezz föl új csatornákat – nem a kereskedelem, hanem a gondolkodás számára. Mindenki olyan birodalom ura, amelyhez képest a cár földi országa kiskirályság, hangyaboly.” /Henry David Thoreau: Walden/

2019. május 22., szerda

NOHUN #10 Samuel Richardson: Clarissa




Richardson másik listás könyve, a Clarissa, a Pamelához hasonlóan egyfajta „példabeszéd” akarna lenni az erényes lányok számára.

Főszereplőnk Clarissa Harlowe, egy jómódú családból származó lány, aki elég előnyös házasság elé néz. A szülei választottja azonban nem szimpatikus számára, inkább egy rosszfiú felé kacsingat, akit az egész családja ki nem állhat. Lovelace addig- addig beszéli tele Clarissa fejét, leveleken keresztül persze, hogy a lány végül beadja a derekát, és megszökik vele. Lovelace számtalanszor próbára teszi Clarissa erényességét, de a lány egyszer sem adja be a derekát. Inkább naivan arra vár, hogy a férfi beváltja az ígéretét, és feleségül veszi őt. Lovelace-nek azonban ez esze ágában sincs. Helyette inkább elkábíttatja szegény lányt, és megerőszakolja. Clarissa ezután megszökik tőle, és a férfi barátjánál, Belfordnál keres menedéket. Teljesen elzárkózik az élettől, a halálra készül, és meg is hal. A családjából csak az egyik unokatestvére áll ki mellette, aki végül párbajban megöli Lovelace-t. Belford összegyűjti Clarissa leveleit, amelyeket Lovelace-nek és a barátnőjének írt, hozzá teszi a saját leveleit, amelyeket Lovelace-tól kapott, és ezekből a levelekből állítja össze a könyvet, hogy példával szolgálhasson más lányoknak.

Clarissa, Pamelához hasonlóan szintén az erényesség mintaképe, ő azonban nem nyer el semmilyen jutalmat a történet végén, elvégre egyszer ő is hibázott. Amikor engedett Lovelace csábításának, és megszökött vele, szégyent hozva ezzel nem csak magára, hanem a családjára is. Ennek a könyvnek az igazi értéke azonban az, hogy Richardson bepillantást enged a gaz csábító legtitkosabb gondolataiba. Láthatjuk, hogy mi motiválja Lovelace-t, hogyan gondolkodik, hogyan viaskodik magával, és hogyan győzedelmeskedik végül az alattomos és gonosz énje.

Nos, véleményem szerint (tekintetbe véve azért azt, hogy nem olvastam ezeket a könyveket… még) már akkoriban ki kellett volna találni a kötelező olvasmány intézményét az iskolákban, és Richardson könyveit ténylegesen a lányok kezébe adni. Az már más kérdés, hogy mekkora sikert arattak volna.

Források:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése