Az
ehavi NOHUN részben egy formabontó könyvvel szeretnélek megismertetni titeket.
Az érző lélek (The Man of Feeling) azért volt formabontó, mert Henry Mackenzie egy olyan korban próbálta kiadni a szentimentalista
könyvét, amikor a szentimentalizmus eszméi már nevetségesnek számítottak.
És bár hosszú volt az út, mire Mackenzie talált egy kiadót, amely hajlandó volt
kiadni a regényét, a küzdelem abszolút megérte, mert a könyvet vitték, mint a
cukrot.
És
azért is formabontó volt, mert egy
érzelmes regény főszereplőjévé egy férfit tett meg. De ne szaladjunk
ennyire előre. A könyvnek elég egyszerű
cselekménye van. Főszereplője Harley, aki szülei halála után a jóléte
fenntartásán munkálkodik, de nem túl nagy sikerrel. A szomszédai azt
tanácsolják neki, hogy utazzon fel Londonba, és keressen magának egy jómódú
pártfogót, és Harley így is tesz. A kiszemelt pártfogóval ugyan nem sikerül
találkoznia, helyette viszont mindenféle emberekkel találkozik és kalandokba
bonyolódik. Végül belátja, hogy itt nem fog célt érni, ezért a hazatérés
mellett dönt, hazatérve azonban katasztrófa fogadja, kedvese, Miss Walton
időközben eljegyezte magát valaki mással. Harley megbetegszik, már halálán van,
amikor Miss Walton felbontja eljegyzését, és bevallja Harley-nek az érzéseit.
Harley boldogan, Miss Walton kezét szorongatva hal meg.
Egyértelmű,
nem egy pörgős krimiről van szó, de nem
is a cselekmény a könyv lényege, a hangsúly sokkal inkább az érzelmeken
van. Minden fejezet egy-egy érzelmet
hivatott bemutatni, és minden fordulatnak az a célja, hogy egyik érzelemből
átvezesse a főszereplőt és az olvasót(!) egy másikba.
Harley egy különös főszereplő,
férfi létére fő érzékeiként az érzelmesség, a jószívűség vannak kiemelve, hisz
az emberi jóságban, pozitív szemléletű, előítéletektől mentes, és hát bizony
egy kicsit naiv is. Úgy érezhetjük, hogy
ő túl jó erre a világra. És valóban, a karaktere bizonyára eltúlzott, de csak
azért, hogy felnyissa a szemünket, milyen fontos tulajdonságok a kedvesség és
az empátia.
Az
érzelmek bemutatásán és fontosságuk kihangsúlyozásán túl olyan korabeli, fontos témákkal is foglalkozik a
könyv, mint a társadalmi igazságtalanság és a törvénysértések hatása az
egyes emberekre, a skót kultúra vagy India brit megszállása és egyáltalán a
háborús helyzetek hatása szintén az egyénre.
A
könyv fő mondanivalója, hogy az
igazságtalanságokat úgy szüntethetjük meg, ha emberségesek maradunk, és
cselekedeteink során figyelembe vesszük a másik ember érzéseit is.
A
nagy könyv a regény jelentőségét Rousseau Új Héloise-ához hasonlítja. Érdekes, hogy
az egyik az 1800-as években jelent meg először és utoljára magyarul, a másikat
pedig egyáltalán nem fordították le… Pedig én felettébb kíváncsi lennék erre a
könyvre, mert hát a férfiak és az
érzelmek elég extrém párosítás lehetett akkor is és manapság is az.
Szerintem lehetne benne érdekes dolgokat olvasni. (Bár én elfogult vagyok,
nekem Goethe Wertherje is tetszett…)
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése