Akkor és most 1/1 | Friedrich Hölderlin: Hüperión

 

Ismét valami újdonság következik a blog életében. Elsőként ennek apropójáról írnék. Valamivel több, mint egy évvel ezelőtt elindítottam a moly.hu-n a blog első kihívását, melynek címe Elfeledett klasszikusok volt. Kiválogattam kilenc könyvet, amelyeket a projekt kapcsán olvastam, és amelyek nagy hatással voltak rám, és arra kértem a jelentkezőket, hogy ők is válasszanak ki hármat ezek közül, olvassák el, és írják meg, hogy nekik hogy tetszett. Amire nem számítottam, hogy ha csinálok egy kihívást, akkor én automatikusan felkerülök a jelentkezők közé. J Pedig nem terveztem magam is megcsinálni, tényleg pusztán a népszerűsítés lett volna a célom, de aztán arra gondoltam, hogy nézne az ki, ha pont a saját kihívásomat nem teljesíteném, így hát belevágtam.

Ma tehát egy olyan könyvről lesz szó (és a terveim szerint még két alkalommal a nem túl távoli jövőben), amelyeket épp ennek a projektnek a kapcsán fedeztem fel, következésképpen született már róla bejegyzés. Ez pedig most nem más, mint Hölderlin Hüperiónja.

Azt mindjárt az elején le kell szögeznem, hogy ez az aprócska könyv – mindösszesen 155 oldalról van szó – tényleg az egyik legnagyobb hatással volt rám. Nagyon sok tekintetben azonosulni tudtam a főszereplővel, Hüperiónnal. Ez szerintem azért is lehet, mert nem fejti ki konkrétan, hogy mi alakította az ő gondolkodásmódját, pusztán a végkövetkeztetéseit ismerhetjük meg. Itt most arra gondolok, hogy valószínűleg az ő nézeteit és véleményét nagyban befolyásolták a történelmi események, egész konkrétan az, hogy Görögország akkoriban török megszállás alatt állt, és szerintem őt ez vezette arra a véleményre, hogy a világ valahogy nem jó irányba megy. Engem nyilván nem ez befolyásolt, mert sem görög nem vagyok, sem az országom nem áll megszállás alatt, mégis pontosan ugyanezt érzem.

Készítettem egy listát, hogy melyek azok a dolgok, amelyek kapcsán mélységesen együtt érzek Hüperiónnal:

Fiatalként, tinédzserként van egy elképzelésünk a felnőtt létről, ami valójában merőben különbözik a valóságtól, és ez komoly csalódáshoz vezet(het)

A gyermeki kíváncsiságot és az ifjúi tettvágyat gyorsan derékba töri a „való világ”

A tettek és a remények is ugyanúgy lelkesíthetnek minket, de végeredményben mindkettő csak boldogtalansághoz vezet

Az élet egy folytonos hullámzás a tettek, a remények, a csalódások és a nagy visszatérések közt

 

A listán merengve pedig arra jutottam, hogy Hölderlin könyve gyakorlatilag egy kézikönyv a kapunyitási pánikról. Szerintem azok a dolgok, amiket Hüperión érez, pontosan lefedik ezt. Gőze sincs, hová forduljon a világban, mert a világ valahogy kifordulni látszik a sarkaiból, amint az ember ténylegesen kilép bele.

Jó esetben mit láttunk a szüleinktől? Keményen dolgoztak, próbáltak elköteleződni, és megállni a saját lábukon. Ma meg sok esetben a fiatalok nem kapnak annyi kezdő fizetést, hogy különköltözzenek tőlük.

Az élet igazságtalan, és aki érzékeny az ilyesmikre, azt ezek a dolgok rendesen földhöz tudják vágni. És akkor mi, akik így jártunk (mert én így jártam, és szerintem vannak még rajtam kívül mások is), úgy bolyongunk a világban, mint szegény Hüperión.

(Folytatása következik…)