Aggodalomra semmi ok, egyáltalán nem az esküvőkről
akarok írni ebben a bejegyzésben (ha esetleg ez valakit elrettentene). J J
Viszont kikerülhetetlen tény, hogy ezen a szombaton lesz a saját esküvőm, és ez
azért olyan jelentős esemény, amiről az emberek, legalábbis a nők szeretnek a
lehető legtöbb helyen megemlékezni. J Én viszont inkább a házasságról akarok most írni,
mert mégis csak annak van nagyobb jelentősége az ember életében, mint az
esküvőnek. J
(Jó ég, mennyi smiley egy bekezdésben… J)
Természetesen könyves vonatkozásban kívánok írni a
házasságról. És mikor elkezdtem gondolkodni ezen a témán, rájöttem, hogy nem is
lesz ez olyan egyszerű. Úgy tűnik ugyanis, hogy a jó házasság nem a regényírók
kedvenc témája.
Érdekes, mert nagyjából minden más témára találtam
példát már abból a szerény olvasmány-számból is, amit itt eddig produkáltam:
vannak szerelmesek, akik küzdenek a kapcsolatukért
(Büszkeség és balítélet, A jegyesek, Jane Eyre);
láthattunk megromlott házasságokat (Bovaryné,
Kreutzer-szonáta, Ethan Frome, Hiúság vására);
eleve halálra ítélt kapcsolatokat (Az ártatlanság kora);
tiltott és titkolt kapcsolatokat (A skarlát betű,
Vörös és fekete);
és soha létre nem jövő házasságokat (Az ifjú Werther szenvedései, Új Héloise).
Az esküvő körül forgó történeteket tehát két részre
lehet bontani: vagy a házasság megkötésével zárul a könyv, és nem láthatjuk,
hogy alakul a kapcsolat a későbbiekben, vagy pedig ha figyelhetjük is tovább az
események alakulását, azok valahogy sosem jó irányba fordulnak.
Persze tudom, még több van előttem, mint mögöttem,
már ami a könyvek számát illeti (meg hát azért remélem, hogy egyébként is), de
akkor is furcsának találom, hogy a jó házasság ilyen mostoha téma. Első
gondolatra persze bizonyára sokkal izgalmasabbnak tűnik egy széteső
kapcsolatról írni. De bizonyos értelemben egy jó házasságban ugyanúgy küzdeni
kell, mint egy rosszban. Az igen kimondása egyáltalán nem garancia egy hosszú,
boldog, közös életre, hanem bizony tenni kell érte, és a felmerülő problémákat
meg kell oldani.
Már az eljegyzésünkre is kaptunk „tanácsadó”
könyveket, és az első nászajándékunk (ami már múlt héten megérkezett a
messzi-messzi Torontóból; ezúton is köszönjük távolba szakadt barátnőmnek! J) is gyakorlatilag ez volt. De én szívesen olvasnék
regény formájában is arról, hogyan küzdenek, és járnak sikerrel(!) házaspárok a
boldogságért folytatott harcban. Szerintem ebből is ki lehetne kerekíteni egy
kellően izgalmas és tanulságos történetet, ami számot tarthatna arra, hogy egy
ilyen listára felkerüljön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése