Amikor
elkezdtem ezt a projektet, tudtam persze, hogy van pár magyar könyv is a
listán, de arra egyáltalán nem voltam felkészülve, mennyiszer fogok magyarokra
bukkanni más könyvekben.
Az
első könyv a A lusiadák volt, és mikor magyarokról olvastam benne, bevallom
őszintén, annyira meglepődtem, hogy rögtön feljegyeztem. Aztán a továbbiakban folyamatosan
jegyzetelgettem, ha valahol felbukkant valamilyen magyar utalás. Ezeket
minden könyvnél megtalálhatjátok az adott bejegyzésben (legtöbbször az Apró
kincsek szekcióban).
Most
pedig úgy gondoltam, összegyűlt már egy bejegyzésnyi anyag, ezért úgy
döntöttem, csinálok egy összefoglalót arról, hogy eddig hol és milyen formában
emlegettek fel minket az örökzöld könyvek alkotói. (A lista ABC sorrendben
következik, nem pedig az olvasás sorrendjében.)
Még egy érdekességet szeretnék
kiemelni, mielőtt átadom a helyet az idézeteknek. Ez pedig a könyv magyar
vonatkozása. Az ötödik könyv tizenkilencedik fejezetének alcíme: Egy s más a
magyar újrakeresztelkedőkről és életük módjáról. A leírásban a hangsúly inkább
az újrakeresztelkedőkön van, mint a magyarokon, de azért mégiscsak megemlítésre
kerültünk egy újabb könyvben, amely rajta van az 1001-es listán. Ezen kívül a
hatodik könyv tizennegyedik fejezetében a következő szerepel: „…ugyancsak egy
kutat Magyarországon, a Szepesség közelében, amelynek vize szétmarja a vasat,
jobban mondva olyan anyaggá változtatja, amelyből aztán tűz segítségével rezet
készítenek, az eső pedig vitriollá változik;…” Izgalmas lenne utánajárni ennek,
hiszen minden ilyen leírásnak van valami valóságalapja. (A tanulmány szerint
azonban Grimmelshausen sosem járt Magyarországon. Kár. Bár ezt szerintem nem
jelenthetjük ki egyértelműen. A történelmi ténykezelés a vesszőparipám…)
Magyarország újból több ízben is
feltűnik, például a messze földön híres szarvasmarháink.
Van ugyanis ennek a műnek egy kis
hazai vonatkozása is. Mégpedig az, hogy egy régi legenda úgy tartotta, hogy az első
portugál uralkodó magyar leszármazott volt. Ezt Camoes több helyen is
megemlíti. És bár később bebizonyosodott, hogy ez tényleg nem több, mint egy
legenda, én mégis azt mondanám, ki tudja.
Utalás történik két helyen is
Magyarországra. Elsőként Esmeralda származására utalva, már hogy tudniillik
Magyarországról került Franciaországba a vándorcigányokkal. Másodjára pedig a
mi igazságos Mátyásunk kerül szóba, aki meghívott a bécsi egyetemre egy francia
matematikust.
Jaj, és majdnem elfelejtettem,
hogy magyar vonatkozása is van a könyvnek. Kunigunda a Törökországba menekült
Rákóczi szobalánya lesz.
Magyar vonatkozása is van a
történetnek, méghozzá említésre kerül egy híres magyar sziámi ikerpár, a
keresztcsontjuknál összenőtt Gófitz Ilona és Judit, akik sajnálatos módon
„cirkuszi látványosságnak” számítottak, ezért egy európai körút során
vásárokban mutogatták őket, valószínűleg így szerezhetett tudomást róluk
Balzac. (Találtam róluk egy cikket az index.hu-n.)
Két helyen is történik utalás
magyarokra, egyszer a gazdag bányáinkat emlegetik, utána pedig Mathilde mesél
róla, ahol gyakran megfordultak az apjával.
Magyar utalás is van a könyvben:
„Becky más magyar mágnásokkal is megismerkedett a hadseregnél 1816-17-ben
Franciaországban.”
Kétszer is kerül tokaji bor az
asztalra.
„Vagy azt hiszi talán, hogy
Napoleon e hűséges katonái, kik meg vannak szokva vakon az ellenségre rohanni;
meggondolási időt kérnek, míg elsütnek egy kartácsot, vagy szuronyrohamra
csoportosulnak? Vagy talán jobban húzódoznak egy ember ledöfésétől, kit
személyes ellenségüknek tartanak, mint egy orosz, vagy magyar katonától, kit
sohasem láttak?”
„Feketébe öltözött pap ült a
könnyed járásu, karcsu magyar lovon, háromszögletü kalappal a fején.”
Két helyen is említésre kerül
Magyarország. Egyszer az egyik rokona kapcsán jegyzi meg, hogy Magyarországon
is szolgált. Másodszor pedig felkeresi Svájcban egy ember, aki állítólag
magyar, azért, hogy tőle, mint nagy filozófustól tanulhasson.
A könyvben a 215. oldalon magyar
vonatkozás is van, megemlítésre kerülnek a 48-as forradalom bukása után
Amerikába emigrált magyarok.
A 267. oldalon Mária Terézia
seregeit emlegetik. (Fenemód tájékozottak voltak akkoriban az emberek, pedig
még nem is volt internet.)
Tristram Shandy úr élete és gondolatai
Magyarország is szóba kerül a 409
és 410. oldalakon, megint csak a törökök elleni háborúval kapcsolatban.
A
jelek szerint főként a kontinens nyugati oldalán voltunk jelen, de azért
előfordultunk Amerikában és Oroszországban is, mindenhol érdemeink szerint. J
Nem
szeretnék messzemenő következtetéseket levonni ezekből az utalásokból. A célom
ezzel a bejegyzéssel tényleg inkább csak egy kis összefoglalás volt. De azt
azért mindenképp megjegyezném, hogy bár a fentebbi információk tényleg csak
megjegyzések szintjén jelentek meg a könyvekben, vagyis magukban az
eseményekben egyáltalán nem játszottak fontos szerepet, azért mégis csak ott
voltak. És ez már önmagában elárul dolgokat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése