A
múlt héten a Salamon király kincsét Jules
Verne regényeihez hasonlítottam abban a tekintetben, hogy rengeteget lehet
belőle tanulni. Úgy gondoltam, ezen a héten még visszatérek egy bejegyzésnyire
ehhez a regényhez, hogy megmutassam, miket is lehet belőle
tanulni.
Például
egy árva szót nem ejtettem arról ezidáig, mi is lenne a
szóban forgó Salamon király kincse. Itt Haggard kiválóan
keveri az írott forrásokat, a korabeli felfedezéseket és a saját fantáziáját.
Az írott forrás alatt jelen esetben a Bibliát értem, ami valóban Salamon király
rejtélyes, nagy gazdagságáról beszél. Ezt a gazdagságot Haggard a korabeli
afrikai gyémántbányák felfedezésével kötötte össze. Konkrétan a kimberley-i
gyémántbányát említi a regényben, ami egy valóban létező hely. (Habár ma már
nem bányásznak ott. Magának a bányának a története is nagyon érdekes, érdemes
utánaolvasni.)
A
történet Kukuánaföldön játszódik, ami Haggard fantáziájának szüleménye. Azonban
ő
maga sokáig tényleg Afrikában élt, és számos olyan elemet csempészett a
regénybe, amelyek létező dolgok. Például
a már említett bánya mellett találkozhatunk a Lukanga folyóval, Fokváros
nevével, illetve Durbanéval, ahol a főszereplő Quatermain él. A két város a mai
Dél-Afrikai Köztársaságban található, ahogy a bánya is. Ezeken kívül szerepel
még a regényben Iniáti is, aminek a felderítése nem volt egyszerű. De aztán
megvilágosultam, hogy a szóban forgó település neve valójában Inyati, amely a
mai Zimbabwéban található. (Elképzelhető, hogy más valós helyek is megtalálhatók
a könyvben, én ennyit írtam fel magamnak.)
Ezen
kívül a regényben több afrikai törzs is említésre kerül, például
a zuluk, a grikuák és a becsuánok. A zulukról és a becsuánokról már hallottam
korábban, mindkét csoport Dél-Afrikában él. A grikuákról viszont olyannyira nem
hallottam, hogy nem is találtam róluk semmit magyarul az interneten. Angol és
német nyelvű oldalak szerint ez egy kevert népességű csoport neve volt, amelyek
leszármazottai között afrikai őslakosok és bevándorló európaiak is voltak.
Ha
szemfülesek vagyunk, sok mindent megtudhatunk ezekről az afrikai
népcsoportokról. Főként a zulukról, őket
említi legtöbbször Haggard. Például azt, hogy a településeiket králnak (vagy
kraalnak) hívják, vagy hogy a hagyományos harci fegyverük az asszegáj, egyfajta
hajítódárda.
Ezen
kívül rengeteget megtudhatunk még Afrika növény- és
állatvilágáról. Ebben a témában ki sem
jegyzeteltem mindent, úgyhogy a teljesség igénye nélkül álljon itt csak néhány
példa (amelyek számomra eredetileg ismeretlenek voltak:
A
lokvot-fa (más néven Loquat vagy Japán naspolya) ugyan eredetileg Ázsiából,
feltehetően Kínából származik, de a gyarmatosítók által Afrikában is elterjedt.
Örökzöld növény kicsi, sárga, édes, lédús gyümölccsel.
A
tynlip mint mérgező fű jelenik meg a regényben. Ennek a növénynek a felderítése
is trükkös volt. A szó maga hasonlít a mi tulipán szavunkra. És valóban egy
tulipánról van szó, de közben mégsem. A szóban forgó növény becses latin neve
Moraea flaccida, magyarul fokföldi tulipán (az angol nevében is szerepel a
tulipán szó). A növénynek egyébként semmi köze a tulipánhoz, még csak nem is
hasonlít rá, tehát elképzelésem sincs, miért ezt a nevet kapta. És valóban
rettenetesen mérgező emberre és állatra egyaránt.
Végül
a macsabel-fa kinyomozása még bonyolultabb volt, de azt hiszem, rátaláltam. Itt
talán a marula fáról lehetett szó (Sclerocarya birrea), amely valóban elterjedt
Dél-Afrikában és a termése az elefántok kedvenc eledele.
A
regény három főbb szereplőjének a bennszülöttek saját becenevet is adnak.
Quatermainé például Makumazán volt, aminek a regénybeli jelentése az éjszakának
közepén ébren lévő férfiú, vagy aki nyitva tartja a szemét. Azt feltételeztem
(és teszem továbbra is egyébként), hogy ezeket a neveket is valódi, valamilyen
afrikai nyelvből vett szavakból gyúrta össze Haggard. Bevallom, erről
megkérdeztem a mesterséges intelligenciát (a Google Geminit), de mivel három különböző
alkalommal három különböző választ adott, így nem vehetjük biztosra, hogy
valóban így van. De azért elég erős a gyanúm.
Ezek
lettek volna tehát a gondolataim erről a fantasztikus kalandregényről.
Egyszerre szórakoztató és hasznos kis olvasmány. Bátran ajánlom mindenkinek, de
csak egy bizonyos kor felett, mert azért vannak benne nyugalmat erősen
megzavaró jelenetek.
Hogyan
tanulsz a legkönnyebben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése