...a feje felett összecsapnak a hullámok decemberben
Tudjátok, hogy van ez. Karácsony, munka, vásárlás, munka, korizás, munka, alvás, munka, munka, munka. De amit ebből a katyvaszból igazából ki akarok hozni, az az, hogy hogyan is jártam pontosan.
Több, mint egy hónapja szenvedek már Emillel. Lassan, de biztosan egyébként befejezem, de mivel azt már egy hete láttam, hogy mára ez biztosan nem fog összejönni, ezért gyorsan választottam egy olyan könyvet, ami rövid és aktuális. Még az év elején, amikor az ötvenes kihívásra összeállítottam nagyjából a kis listácskámat, akkor a karácsonyi ponthoz beírtam Charles Dickens Karácsonyi énekét. Aztán novemberben, amikor egyszer betévedtem egy könyvesboltba, megláttam a polcon, és gondoltam, úgyis lassan aktuális lesz, ezért megvettem. Most pedig, ahogy kutakodtam, hogy mi az, ami könnyen elérhető, és el tudom olvasni egy hét alatt, megakadt a szemem ezen a piciny könyvön, és rögtön belecsaptam. És teljesen oda voltam magamtól, meg vissza is, hogy milyen király gyerek vagyok már, karácsonyra pont karácsonyi könyvről fogok írni.
Aztán tegnap sikerült is befejeznem. Rögtön előkaptam a listámat, hogy kiikszeljem rajta (a bibliát hivatalosan még nem használhatom, mert ugye karácsonyra kapom...), és nem találtam. Átnéztem jobbról, balról, felülről, alulról, átlósan, név szerint, cím szerint. Nem volt rajta. Áá, gondoltam, biztos csak kettőt lapoztam anno, mikor írtam. Elkértem anyától az eredetit, mondtam neki, csak egy percre adja már ide, míg megnézem, hogy rajta van-e. És nem fogjátok elhinni, nekem is nehezen ment, de nem volt rajta a listán. Van négy másik Dickens könyv, de a Karácsonyi ének nincs rajta. (A wikipédiás listán rajta van, de én ragaszkodom az eredetihez! Nem tudom egyébként, hogy a wikipédiás listát mi alapján csinálták...)
Ha azt mondom, hogy három másodperc alatt idegbajt kaptam, akkor még nagyon messze állok a valóságtól. Szóval kissé ideges lettem, hogy feleslegesen dolgoztam. Aztán persze lenyugodtam, és átgondolva megállapítottam, hogy duplán nem volt felesleges. Egyrészt azért, mert kellemes kis karácsonyi történet volt, amit eddig nem olvastam. Másrészt pedig azért, mert így vagy úgy, de csak meglett a mai téma. Hát erről szerettem volna nektek írni ma. (Vagyis nem, nem erről. Egy újabb könyvről szerettem volna, de hát... :))
Illetve itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden kedves ide tévedő olvasónak nagyon boldog karácsonyt kívánjak az alábbi képpel, amit az idei karifánkról lőttem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése