Emlékeztek még, hogy áradoztam Rousseauról az Új Héloise kapcsán? Nos, most belefutottam egy kevésbé szimpatikus művébe. November 20-án kezdtem el olvasni az Emilt, és december 30-án fejeztem, vagyis majdnem másfél hónap kellett, mire átrágtam magam kevesebb, mint 400 oldalon. Ez igencsak negatív rekord.
Azt azért le kell szögezni rögtön az elején, hogy nem volt rossz. Egyáltalán nem volt rossz. De ugyebár ez nem egy regény, hanem egy erősen filozofálgatós könyv. Ahogyan a címében is benne van, a nevelésről szól. Hogy hogyan neveljünk fel egy gyereket a természet törvényei alapján.
Emil, a „főhős” – habár itt ugye nem beszélhetünk ténylegesen főhősről – egy kitalált személy, akit még csecsemőkorában a tanítójára bíznak, és meglett férfi koráig vele is hagyják. Magyarul Emil felcseperedését és nevelését tekintjük végig időrendi sorrendben. Az időrenden kívül még egy fontos dolgot követ a könyv, méghozzá a megtanulandó dolgokat a következők szerint állítja sorba: szükséges – hasznos – jó.
Ez konkrétan a könyvben úgy nézett ki, hogy kezdtük ugyebár a csecsemőkorral, amikor is a legfontosabb volt, hogy ne hagyjuk, hogy a gyerek uralkodjon rajtunk. Vagyis hogy meg kell különböztetnünk, hogy a gyerek azért sír-e, mert éppen valamilyen szükségletét kell kielégíteni, vagy csak simán hisztizik. És ha hisztizik, arra nem szabad reagálnunk, mert hozzászokik a pátyolgatáshoz, és azt fogja hinni, hogy minden kérése teljesülni fog.
Később, a kisgyerekkor folyamán Rousseau a testedzést emeli ki, mint fő elemet. Vagyis hogy hagyjuk a gyereket mozogni kedvére, sőt, bíztassuk is rá. Egyrészt azért, hogy erősödjön. Másrészt pedig úgy véli, hogy a korán elkezdett oktatás egyáltalán nem hasznos a gyerekre nézve. Illetve kiemeli még azt is, de ezt persze az egész könyvben időről időre hangsúlyozza, hogy mindig a gyerek értelmi szintjének megfelelően magyarázzuk el neki a dolgokat. És éppen ezért például nem tartja jó ötletnek, hogy meséket olvassunk a kisgyerekeknek. Mert ugye minden mesének van valami fontos tanulsága, de megeshet, hogy a gyerek nem úgy fogja az adott mesét értelmezni, mint egy felnőtt, és rossz következtetéseket von le belőle. Ezt Aiszóposz A holló meg a róka című meséjének elemzésén keresztül konkrétan be is mutatja, és ez egy kifejezetten érdekes rész volt. Ezen kívül itt utal még a megfelelő mennyiségű alvás szükségességére.
Később aztán, mielőtt bármire is elkezdenénk oktatni a gyereket, először az érzékszerveit kell megedzeni, aztán jöhet az oktatás. De felesleges haszontalan dolgokkal tömni a gyerek fejét. Először is el kell érnünk, hogy érdeklődjön a világ dolgai iránt. Utána pedig inkább hagyjuk, hogy tapasztalati úton tanuljon, vagy próbáljuk demonstrálni neki a dolgokat, ne csak elmondani a száraz tényeket.
Ezek után bevezetjük a társasági életbe, de nem úgy, hogy bálokra és fogadásokra hurcibáljuk. Egyszerűen csak megmutatjuk neki, hogyan kell az embertársaival viselkednie. Valamint rászoktatjuk a jótékonyságra. Később pedig felvilágosítjuk a vallásról és a polgári kötelességeiről. Aztán keresünk neki egy feleséget, összeházasítjuk őket, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Valahogy így nézne ki Rousseau szerint a természeti törvényekhez igazodó gyermeknevelés. Ennél persze jóval bővebben ír a témáról, de körülbelül ezek voltak azok a gondolatok, amik egyrészt megmaradtak bennem J, másrészt pedig amikkel nagyjából egyetértek.
A könyv vége felé, amikor Emil házasodni készül, van egy külön fejezet arról, hogy hogyan kell a lányokat nevelni. Mert ugyebár Rousseau szerint őket teljesen máshogy kell. Nem kell belőlük sem tudósokat, sem cicababákat nevelni. Meg kell tanítani őket a női munkákra, erényességre kell nevelni őket, és fel kell készíteni őket az anyaságra, hiszen ez a nő legfőbb életcélja és hivatása. Azt viszont többször is kijelenti, és számomra rendkívül furcsa volt ezt egy férfitől olvasni, hogy bár a nő engedelmességgel tartozik férjének, azért a színfalak mögött mégiscsak ő irányítja a férfit, tehát egy jól működő kapcsolatban csak olyan dolgokat kell a férfi parancsára megtennie, amit amúgy is megtenne. Rousseau tehát átlátott a szitán. J
A könyv öt fejezetre van osztva, nagyjából az életkorok szerint tagolódik, illetve az utolsó fejezet szól a nők neveléséről, illetve a könyv lezárásaként Emil és Zsófia (az ideálisan nevelt lány) kapcsolatáról. Elég nehéz volt mindegyik fejezetet olvasni, nagyon koncentrálnom kellett. Volt viszont két rész, ahogy többször is elvesztettem a fonalat. Az egyik a negyedik fejezetben lévő A szavojai káplán hitvallása című alfejezet, amiben a vallásról írt, és az egyetlen dolog, amit ki tudtam hámozni belőle, és amivel magam is mélyen egyetértek, hogy egy hívő embernek nincs szüksége közvetítőkre (pap, templom, stb.) ahhoz, hogy kapcsolatba léphessen Istennel. Illetve ami még érdekes és többé-kevésbé érthető volt, hogy megpróbálta valamennyire természettudományos módszerekkel bebizonyítani Isten létét.
Az ötödik fejezetnek pedig volt egy Az utazásokról című alfejezete, ami inkább az államszervezetről és a kormányzásról szólt, azt hiszem. Na, itt totál homály volt.
Nagyjából ez lett volna az Emil lényege, ami úgy össze is állt a fejemben. Most jöjjön néhány random érdekes dolog még, utána pedig az idézetek. (Aztán pedig végre búcsúzzunk el drága Emiltől és az ő Zsófiájától egyszer és mindenkorra… Nem lett a kedvencem, na! J)
Ø Még az előszóban Rousseau ír a könyv céljairól, és van egy bekezdés, amiben tökéletesen megfogalmazza azt, ahogyan én is érzek a blogommal kapcsolatban. Néhány mondatot szeretnék belőle idézni: „Ha néha ellentmondást nem tűrő hangot használok, nem azért teszem ezt, hogy szédítsem az olvasót, hanem hogy úgy szóljak hozzá, ahogyan gondolkodom. Miért fejteném ki kétkedő formában azt, amiben a magam részéről csöppet sem kételkedem? Pontosan azt mondom, ami elmémben végbemegy.”
Ø Arról, hogy hogyan szoktassuk le a gyereket a hisztiről és a lázadozásról, Rousseau azt írja, hogy kezeljük a hisztit, a lázadást betegségként, az ilyen gyereket pedig betegként. Parancsoljuk ágyba, tartsuk diétán, és így hamar leszoktathatjuk a gyereket az ilyen megnyilvánulásokról. Érdekes taktika, nem? (Lehet, javasolni is fogom a felettünk lakó családnak…)
Ø A húsevés ellen egész érdekesen kampányol Rousseau. Azt írja, hogy próbáljuk egyszer úgy megenni az állatot, ahogy egy ragadozó eszi meg az áldozatát. Véresen, nyersen, és érezzük, ahogy elszáll belőle az élet. Én nem vagyok vegetáriánus, de ennél a résznél bizony elgondolkodtam… De csak egy másodpercre. Elég undi volt, úgyhogy erről elég is ennyi.
Ø Több helyen is tárgyal olyan témákat, mint állam, politika, társadalom. Sőt, erőteljesen bírálja ezeket. Az volt az érzésem, jobb szeretné, ha minden embernek lenne egy saját kis birtoka, ahol önfenntartó módon él, és közelébe sem megy a többi embernek. Mert ahol emberek társulnak, abból előbb-utóbb valami rossz fog kisülni valaki számára.
Ø „Az ember természete apróságokban fedi fel magát.” – mondja Rousseau, és erről nekem megint csak Tristram Shandy és a vesszőparipák jutottak eszembe. Már másodjára emlegetem fel azt a borzalmat. J JÁlmaimban sem gondoltam volna… J
Ø Szintén több helyen értekezik a vallásról, és mélységesen egyetértek a nézeteivel. Azt hiszem, ezt már fentebb is említettem, de itt ismét ki akarok térni rá. Számomra is, és a jelek szerint Rousseau számára is az volt a fontos, hogy szeretetben, békében és egyetértésben éljünk egymással. Az pedig a legkevésbé sem fontos, hogy hogyan imádkozunk, hogyan díszítjük a templomainkat, és hogyan üljük meg az ünnepeinket.
Ø Ha már úgyis mostanában jött ki az új Star Wars film, hát ezzel is összekapcsolnám ezt a könyvet. Amikor ugyanis arról olvastam, hogy a birtoklás nyomorulttá, leláncolt rabbá tesz minket, akaratlanul is a jedik jutottak eszembe… JKi tudja, lehet, hogy George Lucas is olvasta Emilt.
Ø Rousseau-hoz képest az EU egészen fiatal intézménynek mondható, mégis már ő is megfogalmazta, hogy Európa kezd uniformizálódni.
Ø A mai munkamorálról is találtam egy rendkívül érdekes idézetet. A könyvben konkrétan ezt a katonaság kapcsán írja, de általánosan és manapság is igaz. „Ha rászánod magad arra, hogy szívvel-lélekkel végezd mesterségedet, megvetnek, gyűlölnek, talán el is kergetnek, de mindenesetre szüntelen mellőzésben van részed, és kitúr minden bajtársad, amiért a futóárokban végzed szolgálatodat, míg a többiek a toalettasztalnál teljesítik.” Tisztelet természetesen a kivételeknek!
Ø Végül pedig, a listás könyvek közül említésre kerül Daniel Defoe Robinson Crusoe-ja. Ezt a könyvet ajánlja Rousseau Emilnek elolvasásra, mint az egyetlen értelmes és hasznos könyvet, mely gyerek kezébe való.
„Minden jó, amidőn kilép a dolgok alkotójának kezéből, de minden elfajul az ember kezei közt.”
„Vannak olyan nemes mesterségek, hogy az ember nem űzheti őket pénzért anélkül, hogy méltatlannak ne bizonyuljon rájuk.”
„Azok a leckék, melyeket a diákok egymástól vesznek az iskola udvarán, százszorta hasznosabbak nekik, mint mindaz, amit valaha is hallani fognak a tanteremben.” (És tuti, hogy egy életre meg is jegyzik…)
„Az eszes embernek úgy kell tekintenie a történelmet, mint egy meseszövedéket, melynek tanulsága igen jól illik az emberi szívhez.”
„Szenvedélyeink tesznek gyengévé bennünket, mert kielégítésükre több erő kellene, mint amennyit a természet adott.”
„Csak azt tudja az ember jól parancsolni, amit maga is végre tud hajtani.”
„Ha az ember nem akar mást, mint megérkezni, akkor vágtasson csak postakocsin. Ám ha utazni akarunk, gyalog kell járnunk.”
„Az ember nem kedveli meg a börtönt azért, mert sokáig volt benne.”
„De aki csupán csak jó, csak addig marad az, amíg kellemes annak lennie. A jóság hajótörést szenved, és elpusztul az emberi szenvedélyek szirtjein.”
„Minél inkább vizsgálom az emberek létrehozta művet intézményeinkben, annál inkább látom, hogy addig akarják függetlenné tenni magukat, míg végül rabszolgává lesznek, s még szabadságuk biztosítása érdekében is hiábavaló erőfeszítéseket tesznek.”
„Bármely időben jön a halál, szembenézek vele, mert az életre való előkészületeim közben sohasem fog meglepni. Sohasem eheti el tőlem azt, hogy éltem.”
„Minden férfi, aki jól érzi magát otthon, szereti a feleségét.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése