Tolkien Book Tag

Ma egy újdonsággal készültem nektek, méghozzá egy book tag-gel. Én magam még egyet sem töltöttem ki korábban, viszont mindig érdeklődéssel olvastam másokét. És már az első után úgy éreztem, hogy egy ilyet én is szívesen kitöltenék, csak kerestem a megfelelő első választást. Most pedig el is jött az ideje.

Középfölde témában több féle book tag-et is találtam, de végül ennél maradtam, mert ez nem szorítkozik kizárólag A hobbitra vagy A gyűrűk urára. Nem egy szokványos book tag, mert itt nem könyveket kell párosítani a megadott szempontokhoz, ugyanakkor én nagyon élveztem a kitöltését. (A jövőben pedig még több hasonló poszt várható, ezt bizton állíthatom!)

Másoknál engem nagyon bosszant, amikor csak szimplán megválaszolnak egy-egy kérdést, ezért igyekszem majd nem egyszavas válaszokat adni, hanem megindokolni a választásaimat. Bízom benne, hogy érdekesnek fogjátok találni. Aki pedig esetleg kedvet kapna, hogy maga is kitöltse, tegye meg bátran, akár itt kommentben is!

Vágjunk is akkor bele!

1. Hogyan kezdődött a te középföldei utazásod?
   Nos, az enyém egyértelműen A gyűrűk ura filmekkel kezdődött. Rögtön az első, A gyűrű szövetsége elvarázsolt, és tulajdonképpen a filmeknek köszönhetően szereztem tudomást a könyvekről.
    
via GIPHY

2. Melyik a kedvenc könyved, amely Középföldén játszódik?
   A gyűrű szövetsége, mégpedig azért, mert itt olvashatunk a szóban forgó szövetség kialakulásáról, és itt még együtt vannak a főszereplők. És nekem ez a szövetség nagyon szimpatikus.
   Őszintén szólva A gyűrűk urán és A hobbiton kívül csak két másik könyvet olvastam eddig, amelyek szintén Középföldén játszódnak. Ezek ugye a fentebb említett könyvek eseményeinél korábban játszódnak, egyfajta történelemkönyveknek is tekinthetők, és én így is kezelem őket. Inkább ismeretterjesztő könyvek, sem mint kalandregények. Bár a nemrégiben megjelent Beren és Lúthien még változtathat az erre a kérdésre adott válaszomon. (Bár azt hiszem, nekem az ultimate Middle Earth love akkor is az Aragorn-Arwen páros marad.)
    
via GIPHY

3. Melyik a kedvenc filmed, amely Középföldén játszódik?
   Szintén A gyűrű szövetsége a fentebb említett okokból, meg azért is, mert ez volt az a mű, amely megalapozta a Középfölde iránti vonzalmamat.
    
via GIPHY

4. Filmek vagy könyvek?
   Aki olvasta A gyűrűk ura bejegyzéseimet (főleg ezt), az tudhatja, hogy bár fájó szívvel, de ebben az egyetlen esetben azt kell mondanom, a filmek. Nekem ugye esélyem sem volt megalkotni a magam Középföldéjét, hiszen készen kaptam azt a filmekkel, de őszintén szólva kétlem, hogy ilyen gyönyörűnek tudtam volna elképzelni ezt a világot, úgyhogy nem haragszom ezért. És a filmek gyengéd húrokat pengettek meg a lelkemben (újfent az Aragorn-Arwen párost kell emlegetnem).
    
via GIPHY

5. Melyek a kedvenc karaktereid?
   A filmekben Aragorn, mert nagyon szépen lett ábrázolva, ahogy a kétségeiből „kigyógyulva” lassanként a nép vezére lesz (és mert… nem akarom ismételni magam, lásd az előző zárójeles félmondatom). És tulajdonképpen Thorin is nagyon el lett találva számomra, habár ő épp ellentétesen változik, a nemes tündöklése szép lassan foszlik szerte vele együtt.
   A könyvekben pedig Samu, mert még a filmbeli megjelenítésnél is sokkal ragaszkodóbb, hűségesebb és hősiesebb.
    
via GIPHY

6. Melyik középföldei fajhoz tartoznál?
   Szívem szerint a tündékhez csatlakoznék, de ha a mostani valómat kellene átkonvertálni… szerintem ent lennék. (Az a tény, hogy ők csak igen indokolt esetben szólnak… nos, tisztára mintha én lennék. Nekem sem kenyerem a dumálás.)
    
via GIPHY

7. Melyik a legjobb színész-karakter párosítás?
   Az igazság az, hogy én a legtöbb színész-karakter párosítással meg vagyok elégedve, szerintem majdnem mindenkit nagyon jól eltaláltak. Azért külön kiemelném Richard Armitage-t, mert nem hittem volna, hogy egy törp lehet szexi. J (De hát a best azért Viggo Mortensen marad.)
   Szóval ennél a kérdésnél én inkább azt emelném ki, hogy ki az, akit véleményem szerint nem találtak el. Cate Blanchett számomra az egyik legkevésbé kedvelt karakterré tette Galadrielt, egyszerűen feláll a szőr a hátamon, ha meglátom őt. Nem igazán tudom eldönteni, hogy a színésznővel vagy magával a karakterrel van-e bajom, de ez a kettő így együtt borzasztó párosítás lett. Én Galadrielt ennek következtében a negatív karakterek közé sorolom. És bár Lee Pace alakításával alapvetően semmi bajom sincs, sajnálom, hogy egy olyan negatív karaktert játszott, mint Thranduil. Ezzel szemben viszont akkor már meg kell jegyeznem, hogy tök jó viszont Hugo Weavinget pozitív szerepben látni! Valamint én egyáltalán nem erőltettem volna Evangelin Lily karakterét, számomra felesleges és oda nem illő volt. (Sem ő, sem a szerelmi háromszöge nem kellett volna.)
    
via GIPHY

8. Melyik a kedvenc helyed Középföldén?
   Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert nagyjából az összes helyet, ahol a két mű szereplői megfordultak, szívesen felfedezném magamnak. (Persze orkok és más gonosz, barátságtalan lények nélkül.) Azért persze ha választanom kellene, le tudnám szűkíteni a kört, de nagyon nehéz, mert Tolkien és Jackson sok gyönyörű és érdekes helyet megálmodtak. Csak hogy néhányat kiemeljek: Hobbitfalva, a Pajkos Póni, Völgyzugoly, Erebor és Suhatag fénykorukban, a fehér város, Beorn háza. De ha tényleg csak egyetlen egy helyet lehetne választani, akkor azt hiszem, az az Argonath lenne. Monumentális, lenyűgöző, történelmi, misztikus, varázslatos.
    
via GIPHY

9. Melyik a kedvenc idézeted a könyvekből vagy a filmekből?
   Alapvetően Gandalf megszólalásait kedvelem a leginkább. Nem is csoda, elvégre ő lenne itt a nagy bölcs. És ha egyet ki kellene emelnem, az A hobbitból (film) a trollok legyőzése utáni pillanat, amikor Thorin és Gandalf váltanak néhány szót:
   „- Hová tűntél, ha szabad kérdeznem?
   - Előrementem.
   - És mi hozott vissza?
   - Hogy hátranéztem.”
   Ami persze így önmagában egy teljesen érdektelen beszélgetés, és épp ez tetszik benne, hogy semmitmondó, ugyanakkor kontextusba helyezve nagyon is találó.
via GIPHY

Az eredeti, angol nyelvű tag-et itt találtam:

https://mcgeetraveltales.com/2019/02/18/tolkien-book-tag/

NOHUN #14 Henry Mackenzie: Érző lélek

Az ehavi NOHUN részben egy formabontó könyvvel szeretnélek megismertetni titeket. Az érző lélek (The Man of Feeling) azért volt formabontó, mert Henry Mackenzie egy olyan korban próbálta kiadni a szentimentalista könyvét, amikor a szentimentalizmus eszméi már nevetségesnek számítottak. És bár hosszú volt az út, mire Mackenzie talált egy kiadót, amely hajlandó volt kiadni a regényét, a küzdelem abszolút megérte, mert a könyvet vitték, mint a cukrot.

És azért is formabontó volt, mert egy érzelmes regény főszereplőjévé egy férfit tett meg. De ne szaladjunk ennyire előre. A könyvnek elég egyszerű cselekménye van. Főszereplője Harley, aki szülei halála után a jóléte fenntartásán munkálkodik, de nem túl nagy sikerrel. A szomszédai azt tanácsolják neki, hogy utazzon fel Londonba, és keressen magának egy jómódú pártfogót, és Harley így is tesz. A kiszemelt pártfogóval ugyan nem sikerül találkoznia, helyette viszont mindenféle emberekkel találkozik és kalandokba bonyolódik. Végül belátja, hogy itt nem fog célt érni, ezért a hazatérés mellett dönt, hazatérve azonban katasztrófa fogadja, kedvese, Miss Walton időközben eljegyezte magát valaki mással. Harley megbetegszik, már halálán van, amikor Miss Walton felbontja eljegyzését, és bevallja Harley-nek az érzéseit. Harley boldogan, Miss Walton kezét szorongatva hal meg.

Egyértelmű, nem egy pörgős krimiről van szó, de nem is a cselekmény a könyv lényege, a hangsúly sokkal inkább az érzelmeken van. Minden fejezet egy-egy érzelmet hivatott bemutatni, és minden fordulatnak az a célja, hogy egyik érzelemből átvezesse a főszereplőt és az olvasót(!) egy másikba.

Harley egy különös főszereplő, férfi létére fő érzékeiként az érzelmesség, a jószívűség vannak kiemelve, hisz az emberi jóságban, pozitív szemléletű, előítéletektől mentes, és hát bizony egy kicsit naiv is. Úgy érezhetjük, hogy ő túl jó erre a világra. És valóban, a karaktere bizonyára eltúlzott, de csak azért, hogy felnyissa a szemünket, milyen fontos tulajdonságok a kedvesség és az empátia.

Az érzelmek bemutatásán és fontosságuk kihangsúlyozásán túl olyan korabeli, fontos témákkal is foglalkozik a könyv, mint a társadalmi igazságtalanság és a törvénysértések hatása az egyes emberekre, a skót kultúra vagy India brit megszállása és egyáltalán a háborús helyzetek hatása szintén az egyénre.

A könyv fő mondanivalója, hogy az igazságtalanságokat úgy szüntethetjük meg, ha emberségesek maradunk, és cselekedeteink során figyelembe vesszük a másik ember érzéseit is.

A nagy könyv a regény jelentőségét Rousseau Új Héloise-ához hasonlítja. Érdekes, hogy az egyik az 1800-as években jelent meg először és utoljára magyarul, a másikat pedig egyáltalán nem fordították le… Pedig én felettébb kíváncsi lennék erre a könyvre, mert hát a férfiak és az érzelmek elég extrém párosítás lehetett akkor is és manapság is az. Szerintem lehetne benne érdekes dolgokat olvasni. (Bár én elfogult vagyok, nekem Goethe Wertherje is tetszett…)

Forrás:

https://www.gradesaver.com/the-man-of-feeling/study-guide/summary

https://www.gradesaver.com/the-man-of-feeling/study-guide/analysis

Couchsurfing Középfölde módra | J.R.R. Tolkien: A hobbit

Mióta először merültem el Tolkien világában, azóta minden egyes nyáron elfog egy igen erős érzés, hogy vissza akarok kirándulni Középföldére. Nem tudom megmagyarázni, hogy mivégre ez a nagy vonzalom, és miért többnyire nyáron jön elő, de így van, és kész. Egyszerűen olyan ez nekem, mint egy nyaralás.

Na már most oda ugyebár a couchsurfingnek egy speciális formájával vezet az út, mégpedig úgy, hogy felpattansz a kis kanapédra, kezedbe veszed a könyvet, és meg(/fel) sem állsz a végéig. Én is ezt tettem augusztus végén, annak ellenére, hogy éppen nyári szünetet tartottam. (A nyári terveimről itt olvashattatok, most pedig megsúgom nektek, hogy még A hobbittal együtt sem sikerült teljesíteni, természetesen. J)

Tavaly szintén nyáron olvastam újra A gyűrűk urát, most pedig A hobbiton volt a sor. (És ezzel gyakorlatilag le is tudtam Tolkien listás könyveit, úgyhogy nem tudom, jövőre mit fogok csinálni.) Nézzük először röviden a történetet. Az első oldalakon megismerkedünk egy furcsa népség furcsa tagjával, Zsákos Bilbóval, aki történetesen hobbit. Ő azonban egy igen különleges hobbit, hobbit létére ugyanis belevág egy nagy kalandba Gandalf, a mágus és néhány törp unszolására. Egy törp csapathoz csatlakozik, akik keletre tartanak, hogy visszafoglalják egy gonosz sárkánytól az otthonukat. Útjukat természetesen számtalan kaland szövi át. Például trollok és óriáspókok étkezéseit kell meghiúsítaniuk, valamint tündebörtönből kell szökniük, és mindezeket még azelőtt, hogy egyáltalán eljutnának a sárkányig. Ráadásul még egy háborút is kirobbantanak. Bilbó rengeteg felfedezést tesz az út során a saját személyiségét illetően, valamint hozzá kerül az a gyűrű, amely a folytatás, A gyűrűk ura mozgatórugója lesz. A kaland természetesen happy enddel végződik, legalábbis ami Bilbót illeti. Visszatér hőn szeretett üregébe, és boldogan éli tovább nyugalmas hobbit életét, amíg el nem kezdődik A gyűrűk ura cselekménye. J

Amit feltétlenül le kell szögeznünk a könyv kapcsán, hogy ez egy mese. És még ha ezt nem is tudnánk róla, a számtalan mesés fordulat a szövegben ezt eléggé egyértelművé teszi. Ami egy kissé furcsa a folytatás tekintetében, de hát ez van, ezzel nincs mit tenni. Ettől még a szöveg nem lesz kevésbé élvezhető. Attól viszont igen, hogy az én kiadásomban, ami 2006-os, az orkot következetesen goblinnak fordították. Csak hogy átérezzük a problémát, az első A gyűrűk ura film 2001-ben jött ki, és abban szó sem volt semmiféle goblinokról. Valamint az én könyvem egy illusztrált példány, vannak benne például térképek, az elején és a végén, rajta tünde betűk, amelyeket valamilyen érthetetlen okból kifolyólag magyar rovásírással helyettesítettek. Ezt sem nagyon értettem, és akkor magába a magyar rovásírás vitatásába inkább bele se megyek.

A mesés jelleget erősíti továbbá a kalandok csodás kimenetele. Ebben a könyvben gyakorlatilag egy eseménytől eltekintve a jó mindig győzedelmeskedik, a gonosz pedig elnyeri méltó jutalmát. Igen, tudom, tulajdonképpen A gyűrűk ura is így végződött, de ott azért a jók is megszenvedték a magukét, míg végre fellélegezhettek. Itt viszont nagyjából ismétlődik az a séma, hogy a törpök vagy mindannyian bajba kerülnek, és Bilbó (vagy esetenként Gandalf) csodák csodájára megtalálja a bajok ellenszerét, vagy a probléma egyszerűen elhárul. Egy pontig igazából nem is lett volna ezzel bajom, de könyörgöm, az egész küldetés gyakorlatilag a sárkány ellen megy, és a sárkány olyan gyors véget ér, mint szerintem még soha egy sárkány sem a történelemben.

Szintén a könyv mese mivoltának tudható be az, hogy a gyűrű megtalálása gyakorlatilag teljesen eltörpül az események forgatagában. Persze lesz jelentősége a kalandok során, de senkiben semmi gyanús nem merül fel a gyűrű kapcsán, és nekem ez végtelenül furcsa volt.

A történet jóval rövidebb, mint az utódja, ellenben pörögnek benne az események, egy perc megállás sincs. Szóval, aki szeretne elsőként csak belekóstolni Tolkien világába, annak én nagyon javaslom, hogy ezzel kezdjen, mert szerintem ez egy remek kedvcsináló. Viszont épp a rövidsége miatt (és a rövidségéből fakadó hibái miatt, hogy a problémák gyorsan megoldódnak, lásd fentebb), meg talán egy kicsit a karakterek miatt is nem annyira varázsolja el az embert, mint A gyűrűk ura. Vagy hát nem tudom, ki hogy van vele, de én ebben a könyvben úgy igazán egy szereplőt sem kedveltem meg. Értettem én Bilbó fejlődését, vagyis ahogy felfedezi önnön fantasztikus, ámde korábban rejtett tulajdonságait, nekem valahogy mégsem működött ő, mint főszereplő. Ezektől eltekintve viszont kétségtelenül élveztem az olvasást.

Talán nem is az egyes szereplőktől jó ez a történet, hanem a nagy egésztől. Minden mindennel összefügg, minden és mindenki jókor van jó helyen, és ettől lesz zseniális ez a világ, ahová én személy szerint újra és újra visszatérnék. És mindenki másnak is csak ajánlani tudom.

„Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ.”

#hallgasdhétfőn 6. | Nyugati utazás, avagy a Majomkirály története

Következőként Vu Cseng-en Nyugati utazásához kapcsolódó zenéket hallgattunk hétfőnként.

Ehhez a könyvhöz rengeteg adaptációt találtam. De mivel egy távol-keleti könyvről beszélünk, sok ezek közül feltehetően nem jutott el Magyarországra (talán egyáltalán Európába sem). Ezért meg sem kíséreltem mindegyikhez videót keresni, inkább próbáltam néhány érdekesebbnek tűnő darabot kiválasztani. És bár csak hat művet hallgattunk meg, szerintem tényleg elég színesre sikeredett az összeállítás.

Volt itt filmes és színpadi adaptáció, modern és még modernebb zenék. A személyes kedvencem pedig egy számítógépes játék zenéje lett (érdemes meghallgatni a teljes soundtrack-et, mind nagyon jó). Íme a lista:

Egy 1986-os televíziós sorozat főcímdala: Xi You Ji: Journey to the West theme music

Egy 2007-ben bemutatott színpadi feldolgozás egy zenéje, a zeneszerző az a Damon Albarn, aki Gorillaz egyik tagja is: Monkey: Journey to the West

Egy 2004-es kínai akció-fantasy feldolgozás teljes filmzenéje, a zeneszerző Christopher Young: The Monkey King Soundtrack

Egy 2006-os musical feldolgozás, hivatalos honlapján szól a zene, és míg hallgatjuk, olvashatunk a színészekről, a rendezőről és persze magáról az előadásról: Journey To The West Musical

Barry Schrader, az elektro-akkusztikus zene úttörője a kétezres években egy négy részből álló művet szentelt a Majomkirály történetének, ebből a második részt hallgattuk meg: Monkey King: Part II: Monkey's Underwater Journey

És végül a számtalan számítógépes játék közül a számomra leginkább tetsző (és ahogy már fentebb is említettem, a hat közösen meghallgatott darabból is a számomra legjobb): Ether Saga Soundtrack: Main Theme

A nyári szünetnek pedig ezennel hivatalosan is vége, innentől kezdve újra hetente jelentkezem friss bejegyzéssel.