Romantika a textilüzem árnyékában | Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Újabb helyesbítéssel indítanék. Az előző bejegyzésben ugye jeleztem, hogy sajnálatos módon a Gaskell másik könyvéről, a Cranfordról szóló bejegyzésben következetesen rosszul írtam az írónő nevét. ☹ Az Észak és Délről szóló bejegyzés feltöltése után pedig szinte rögtön szembesültem vele, hogy a könyv címét is rosszul írtam, ugyanis én végig kis betűvel írtam a dél szót a címben, pedig helyesen Észak és Dél. Ez egy olyan sajnálatos baklövés, ami engem sajnos rettenetesen bosszant, mert igyekszem odafigyelni a helyesírásra.

És ha már a címnél tartunk, akkor maradjunk is ennél a témánál még egy gondolat erejéig. Ugyanis az égtájak eme ellentéte nekem automatikusan Amerikához kötődik, így igencsak meglepődtem, amikor kiderült, hogy ennek a könyvnek a színtere teljes egészében Anglia. Maga az ellentét azonban nagyjából hasonló, ugyanis dél jelképezi a lassabb, nyugodtabb életvitelt folytató földműveseket, míg északon találjuk azt a büdös, piszkos, ködös, züllött iparvárost, ahová Hale-ék átköltöznek.

Bár a címben lévő ellentétnek természetesen lesz jelentősége a cselekmény szempontjából, azért itt alapvetően mégis inkább egy olyanfajta romantikus történetről van szó, amelynek egyik legkiemelkedőbb alakja Jane Austen. A két főszereplőnk különböző társadalmi rétegből jön ugyan, de a szerelem nem válogat. Mindketten végtelenül büszkék a maguk módján, ráadásul egy szerencsétlen véletlen folytán egy titkuk is lesz. És hogy még jobban megbonyolódjon a helyzetük, bár a titkot mindketten ismerik, de máshogyan értelmezik. Az olvasó pedig lényegében ennek a kapcsolatnak az alakulását követi nyomon.

Mindezek mellett persze erőteljesen jelen van, de azért főszerepet nem kap az észak és dél – Milton és Helstone – közti ellentét. Igazán üde színfolt volt, és szerintem nagyon feldobta a történetet az új helyszín, a gyárak, gyárosok és szakszervezetek világa. Érdekes volt ezekről olvasni egy alapvetően romantikus történetben. És mivel korábban nem találkoztam hasonlóval, meglepett ez a fajta témaválasztás. Sőt, talán az elején még egy picit bosszantott is. Bár lehet, hogy ez a bosszankodás igazából annak volt köszönhető, hogy nem derült ki konkrétan, hogy miért is kellett Hale-éknek elköltözniük. Csak annyi tudunk meg, hogy Mr. Hale lelkiismereti okokból ott akarja hagyni a lelkészi pályát, teljesen szakítani akar az egyházzal, és mivel közeli barátja, Mr. Bell Miltonból származik, ő javasolja neki, hogy költözzenek oda, mert ott tud segíteni neki állást találni. Nekem azonban ennyi magyarázat édes kevés. Nagyon érdekelt volna, hogy pontosan mi történt Mr. Hale-lel. De mivel nem tudtam meg, Margarethez hasonlóan rendkívüli módon bosszankodtam a költözésük miatt.

A bosszankodásom akkor kezdett elsőként alábbhagyni, amikor Margaret kezdte jobban megismerni Higginséket. Rajtuk keresztül ismerhetjük meg ugyanis a munkások nézőpontjait, és nyilván John szemén át látjuk a gyárosokat. Bár mindkét oldal leírása meglehetősen romantikusra sikeredett, azért az alapvető probléma – tudniillik, hogy ellenkező irányból szemlélik ugyanazt a dolgot – elég jól meg lett fogalmazva. És az a végtelenül egyszerű megoldás is ott sejlik a könyvben, amivel, ha teljesen nem is lehetne feloldani a két réteg közti ellentétet, azért enyhíteni lehetne.

Van tehát egy nagyon érdekes, izgalmas és újszerű aspektusa a könyvnek, de mint említettem, ez azért csak a díszlete egy romantikus történetnek. És ez nekem most egy picit fájt. Mert sokkal inkább érdekelt volna a gyáros sztori, mint Margaret és John szenvedése. Egyértelműen Higgins papa 😊 volt a kedvenc szereplőm, a munkásosztály áll közelebb hozzám, és sokkal inkább olvastam volna egy történetet róla, az ő szemszögéből.

Azért persze egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy nem tetszett a könyv. Pedig őszintén szólva ódzkodok már a négyszáz oldalnál vastagabb könyvektől is. Amit egyébként azért nem értek, mert szeretek elmerülni egy-egy történetben. De valamiért a vastag könyvektől mindig tartok egy picit. De ez nagyon jó volt. Izgalmas, újszerű. Szóval, ha valaki egy felturbózott, Jane Austen-féle romantikus történetre vágyik, annak meleg szívvel tudom ajánlani Elizabeth Gaskell Észak és Dél című regényét.

Utalás történik Az ezeregy éjszaka meséire és a Don Quijotéra.

A munkásosztállyal vagy a cégtulajdonosokkal tudsz inkább azonosulni?