Theodor Fontane: Effi Briest

Nemrég egy új íróval ismerkedtem meg, aki nem más, mint Theodore Fontane. A könyv pedig, amit olvastam tőle, az Effi Briest volt.

Effi egy előkelő család egyetlen gyermeke. Még csak tizenhét éves, mikor megismerkedünk vele. Kissé gyerekesen viselkedik még, a szülei mégis eljegyzik egy feltörekvő hivatalnokkal, bizonyos Innstetten báróval, aki jelentősen idősebb Effinél. Kisvártatva meg is tartják az esküvőt Effi szüleinek a házában. Utána az ifjú pár elsőként egy hosszú olaszországi nászútra indul. Aztán pedig Effi beköltözik Innstetten házába. Innstetten meglehetősen messze lakik a Briest családtól, úgyhogy a kezdeti izgalmak lecsengése után Effit súlyos honvágy gyötri. Bár az ifjú pár végiglátogatja az összes, közelben élő nemesi családot, senkivel nem kerülnek szoros barátságba. Effi lelki támaszai a személyzet, Rollo kutya és Gieshübler, a helyi patikárius lesznek.

Bár Innstettent a világ egyik legjobb emberének ismerjük meg, és maga Effi is így festi le őt az olvasónak, a szenvedélyes szerelem nagyon hiányzik a kapcsolatukból. Pedig nincs annál nagyobb erő egy tizenhét éves lány számára, aki ráadásul korábban szinte semmit sem látott a világból.

Így történhet meg az, hogy amikor a közelbe költözik a köztudottan nőcsábász Crampas őrnagy, az új kerületi népfölkelő parancsnok és neje, a finom csábítás és flört rögvest megérinti Effit, és nem tud neki ellenállni. A csábítás és a flört egyébként olyannyira finom, hogy az olvasó csak sejtheti, hogy itt tényleg folyik valami a háttérben. Egyszer-egyszer még magában Innstettenbe is felmerül a gyanú, de elhessegeti.

A pár, mármint Innstettenék látszólag boldogan élnek. Születik egy lányuk, mindenük megvan, és még az a szerencse is eléri őket, hogy Innstettent előléptetik. Ez az előléptetés pedig költözéssel jár Berlinbe. Ennek a költözésnek Effi triplán örül. Amellett, hogy nyilván örül a férje sikereinek, végre megszabadulhat a nyomasztó háztól és a környéktől, ahol eddig laktak, illetve megszabadulhat Crampastól is. (Az olvasó végül egy búcsúlevélből szerez bizonyosságot a tiltott románcról.) Effi óriási lelkesedéssel veti bele magát a lakáskeresésbe, és többé vissza sem tér Kessinbe, ahol korábban éltek.

Néhány év ugrással látjuk, milyen szépen alakult az Innstetten család élete Berlinben. Ez az élet azonban egy véletlen incidens folytán tulajdonképpen tragédiák sorába torkollik.

Anni, Effi lánya egy nap egy kisebb balesetet szenved a házban. Csak a személyzet van otthon, ezért ők próbálják meg ellátni. Felfeszítik Effi kulccsal lezárt varróasztalát, hátha ott találnak valamit, amivel beköthetik a sebet. Kutakodás közben mindenfélét kipakolnak az asztalból, többek közt egy piros szalaggal átkötött levélcsomót. Ezt a kis csomagot az éppen hazaérkező Geert (ez Innstetten keresztneve) megtalálja, és el is olvasgatja a leveleket. Ezután az elveit követve rögtön két dolgot tesz. Párbajra hívja Crampast, és ír Effi szüleinek, hogy Effi többé nem térhet haza hozzá és a lányához.

Effi ekkor épp gyógykezelésen van. Ott kapja kézhez a szülei levelét, amiben leírják, hogy a ballépésére fény derült, és nem mehet vissza a családjához, de a szülei sem fogadják vissza, mert ezzel akarják mutatni a társaság számára, hogy mélységesen elítélik, amit a lányuk tett, bár pénzzel legalább segítik.

Effi rögvest visszatér Berlinbe. Először egy panzióban lakik, utána saját lakást bérel. A lányával összesen kétszer találkozik még, de egyik alkalom sem sül el igazán jól. Az egészsége erősen megromlik. Annyira, hogy végül a berlini orvosa, aki korábbról is ismeri Effi szüleit, veszi a bátorságot, és ír nekik, hogy fogadják már vissza a lányukat, mert a magány és a búbánat kettőse fel fogja őt emészteni, és akkor hamarosan örök búcsút vehetnek tőle. A szülők erre nagy kegyesen visszaköltöztetik a lányukat hozzájuk. Bár eleinte Effi állapota javulásnak indul, a mélabú különös éjjeli sétákra készteti, és az egyik ilyen séta során olyan erősen meghűl, amiből aztán már nem épül fel.

Innstetten a párbaj során megöli Crampast. Ezután aztán végig gyötri a lelkiismeret, hogy volt-e értelme ezt az egész ügyet így, évekkel később ennyire felfújni, mert ez végül is őt is boldogtalanná tette.

„Mindaz, ami örömet szerezhet az embernek, időhöz és körülményekhez van kötve, s ami ma még boldogít bennünket, holnap már elveszti szemünkben az értékét.”

Mitől lesz jó férj egy jó férj?