A hét idézete

„…a ránk következő néhány órának nem láthatunk a mélyére, mint ahogy a folyónak se. Belenyúlhatok, de a dagályt nem foghatom meg.” /Charles Dickens: Szép remények/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Oscar Wilde. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Oscar Wilde. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. november 18., szerda

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

 Nagyon vártam a találkozást Oscar Wilde-dal, mert már annyi mindent hallottam róla. És egyébként a sírjánál is voltam már a Père-Lachaise temetőben, Párizsban. (Annyi év Word használat után végre rájöttem, hogy lehet különleges karaktereket elővarázsolni ebből a programból. Tíz kiló körömtaps! 😊😊) Nézzük most meg, miről is szól egyetlen regénye, a Dorian Gray arcképe.

Dorian Gray egy fiatal, csinos és meglehetősen tehetős nemesember, az előkelő világ új csillaga. Mindenki kedveli, mindenki csodálja, mindenki őt akarja. Ezek a csillagok óhatatlanul is mindig hullócsillagok, hiszen eljön majd a pillanat, amikor új, fiatalabb és szebb csillagok jelennek meg ezen az égen. Ám Dorian különös „kegyet” kap a sorstól.

A portréját megfesti egy barátja, Basil Hallward. Ez a portré Dorian tulajdonába kerül, aki egy óvatlan pillanatban azt kívánja, bárcsak mindig olyan szép és üde maradna, mint most, és a kép öregedne és csúnyulna helyette. Ez a kívánsága pedig meghallgatásra talál.

Míg Dorian „büntetlenül” élvezi az életet, a portréja viseli magán az idő múlásának a nyomait. De nem csak azt, hanem minden gonosz tettének a nyomát is. Erre akkor derül először fény, amikor Dorian első szerelmét, Sibyl-t, akit már épp feleségül készül venni, egy kínos helyzet okozta buta félreértés miatt eltaszítja. Ezután az eset után pillantja meg az első gúnyráncokat a portréján.

A kívánsága teljesülése egyszerre megrémíti és megörvendezteti. Van egy nagyon jó barátja, akinek még Hallward mutatja be, bizonyos Lord Wotton, akinek igen különös nézetei vannak az életről. Ő fennen dicsőíti a fiatalságot és a szépséget, és az élet élvezetére buzdítja Doriant. Ő pedig az események ilyen kedvező fordulata után bele is veti magát az élet élvezetébe. Nappal a szép és gazdag fiatalok léha életét éli. Éjjel azonban egyszerű ösztönlénnyé vedlik át, aki előszeretettel használja ki a drogok és nők által nyújtott élvezeteket.

Később kiderül, hogy a kép nem csak az öregedéstől és az elcsúnyulástól óvja meg, hanem még a végzetétől is. A már fentebb említett Sibyl a csúnya szakítás után öngyilkos lesz. A bátyja pedig megesküszik, hogy megtalálja és megöli azt a férfit, aki öngyilkosságba kergette szeretett húgát. És egy éjjel valóban összetalálkoznak ők ketten, James Vane és Dorian Gray. Doriant akkor a fiatalsága menti meg a biztos haláltól. Azt mondja ugyanis James-nek, hogy nem lehet ő az a férfi, akit keres, hiszen az a férfi már legalább negyven éves kellene, hogy legyen, ő viszont sokkal fiatalabb. James hisz neki és a szemének, ám még aznap este megtudja, hogy mindkettő megcsalta. Ezután hajtóvadászatot indít Dorian ellen. A sors iróniája, hogy végül pont egy vadászat során hal meg.

Doriant tehát szinte halhatatlanná teszi a portré. Csupán egyetlen dologtól nem tudja megvédeni őt, a saját lelkiismeretétől. És végül ez is lesz Dorian veszte.

„Lelkiismeret és gyávaság tulajdonképpen egy és ugyanaz, Basil. A lelkiismeret a cég bejegyzett neve. Csak ez a különbség.”

„A nevetés nem rossz kezdete a barátságnak, és végnek föltétlenül a legjobb…”

„A hűségesek csak a hétköznapi oldalát ismerik a szeretetnek; a hűtlenek ismerik a szeretet tragédiáit.”

„Mindig. Szörnyű szó. Borzongok, ha hallom. Nők szeretik használni. Minden románcot elrontanak, mert azt akarják, hogy örökké tartson.”

„Hány dolog van, melyet félredobnánk, ha nem félnénk, hogy mások fölkapják.”

„Aki valami szörnyű nagy szamárságot tesz, az mindig a legnemesebb indítóokból cselekszik.”

„Különben minden tapasztalat értékes, és bármit mondanak a házasság ellen, a házasság tapasztalat.”

„Ami pedig a tönkretett életet illeti, egy élet sincs tönkretéve, csak az, melynek fejlődését megállítják.”

„A társadalom, legalábbis a műveltebb társadalom, sohasem hajlandó rosszat hinni azokról, kik gazdagok is, meg kedvesek is.”

„Mindnyájan magunkban hordozzuk az Eget és a Poklot…”

„Szörnyen rövidlátó volt a férjem, s azt a férjet, ki semmit sem lát, nem is érdemes megcsalni.”

„Asszonyok szerencsét próbálnak, férfiak szerencsét kockáztatnak.”

„Mennyi ostobaságot fecsegnek össze az emberek a boldog házasságról!... A férfi csak addig lehet boldog egy nővel, amíg nem szereti.”

„Mindenki a maga életét éli, és maga fizet érte. Csak az a szomorú, hogy gyakran fizetünk egyetlen hibáért. Igen, mindig újra és újra kell fizetnünk érte. A Sors az emberek adósságait sohase törli ki végképp üzleti könyveiből.”

„– És mi a művészet? – Betegség. – A szerelem? – Káprázat. – A vallás? – Divatos pótszer, a hit helyett.”

„Minden siker, melyet elérünk, új ellenséget szerez. Aki népszerű akar lenni, az legyen középszerű.”

„A képzelet uszítja a bűn nyomába a lelkiismeret-furdalást. A képzelet műveli, hogy minden gonosztettnek hordania kell megfogant, torz vemhét. A tények közönséges világában a rosszat nem büntetik, a jót nem jutalmazzák.”

„– Tudni végzetes volna. Oly édes a bizonytalanság. A köd csodássá varázsolja a tárgyakat. – De ködben nem látjuk az utat.”

„Azok a könyvek, melyeket a világ erkölcstelennek nevez, olyan könyvek, melyek megmutatják a világnak tulajdon hitványságát.”

Fontos neked a fiatalság?