Szodoma
után kissé rettegve kezdtem bele Sade másik listás művébe, és nem is
alaptalanul. Egyszerűen nem is tudom, hogyan foglaljam érthető mondatokba az
érzéseimet, annyira fel vagyok háborodva. Az elmém folyamatosan azt sikítja,
hogy BOTRÁNYOS! Nem, nem alapvetően a könyv. Hanem, hogy egy ilyen könyv fent
van a listán. Hogy ez a könyv egyáltalán bármilyen listán rajta lehet a tiltott
művek listáját kivéve. Hogy ezt a könyvet valakik, akik állítólag még szakértők
is, ajánlják másoknak. Ez véleményem szerint egyszerűen FELHÁBORÍTÓ!
Nagyon
sajnálom, és előre elnézést, ha totálisan érthetetlen lesz, amit itt most össze
fogok írni, de egyszerűen magamon kívül vagyok. A Szodomát ugyebár végig sem
bírtam olvasni. Ezen nagy nehezen végigszenvedtem magam, de többször is
felmerült, hogy félbe hagyom. Sőt, az is megfordult a fejemben, hogy az egész
projektet abbahagyom. Mert miért hallgatnék olyan emberek tanácsára, miért
fogadnám el a javaslataikat arra nézve, hogy mit olvassak, amikor egy ilyen
szennyet meleg szívvel ajánlgatnak az egész világnak. Nagyon sajnálom, de
véleményem szerint ennek a könyvnek semmilyen értéke nincs. Nincs kifejezetten
jól megírva, sőt, a barokkos körmondatok már az elején elveszik az ember kedvét
az olvasástól, a történet nem csak simán rossz, hanem undorító, felfordult a
gyomrom tőle. Sőt, mi több, ki merem jelenteni, hogy ez a könyv egyenesen
veszélyes. Az erény meghurcoltatása, mert az erényt szapulja, lealacsonyítja,
elértékteleníti, a bűnt pedig magasztalja, és rossz kezekbe kerülve ez könnyen
olaj lehet a tűzre. A kurta-furcsa lezárás pedig nem jelent feloldást.
Nem
is akarok ezzel tovább foglalkozni. Könyörögve kérek minden jóravaló embert,
hogy soha, ismétlem, SOHA ne olvassa el!!
„A
boldogtalan számára legkeservesebb az ébredés; az érzékek szunnyadnak, a
gondolat megpihen, a gondok tovareppennek, s akkor hirtelen vad erővel tör rá a
sors minden keserűsége, hogy csaknem összeroppan belé.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése