Idén
már tizedjére érkezünk el ehhez a
részhez, a december végi évösszegzőhöz. Csapjunk is bele!
Idén
összesen 17 könyvet olvastam el, ami egy személyes negatív rekord. 😊 (Ebben csak a molyon vezetett,
magyar nyelvű könyvek vannak benne, de időről időre olvasok német nyelvű
könyveket is, ezek viszont legtöbbször nincsenek fent, és lusta vagyok felvinni
őket. De idén még azokkal együtt sem volt sokkal több.) Ebből 9 volt projekthez
kapcsolódó. Mentségemre legyen mondva, hogy a Háború és béke című monstrum
legalább három normál könyvet tenne ki. 😊
Mielőtt
rátérnénk 2023 best of-jaira, mindenképp álljon itt, hogy ez egy elég durva év
volt, hatalmas hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Az év elején eltökéltem
magam, hogy végre a tettek mezejére lépek egy régi álmom megvalósítása terén.
Ez azt jelentette, hogy már az év elején tudtam, hogy az év második felének
elején fel fogok mondani a munkahelyemen. Ez azért már önmagában adott egyfajta
nyomást. A munka iszonyú nehéz volt önmagában is, mert a maga nemében az is egy
szerelem projekt volt. Vagy talán szerelem mégsem, de mindenesetre nagyon
fontos volt számomra. Ám a munkakörülmények távolról sem voltak megfelelőek,
magyarul a belemet kidolgoztam. Aztán meg persze egyszerre történt minden.
Vagyis először kiderült, hogy felvettek az egyetemre. Utána pedig az utolsó
pillanatban találtunk lakást, szóval költöztünk és kezdődött az egyetem
egyszerre, plusz a páromnak is új munka kellett, szóval az október pusztán csak
ezek miatt volt elég stresszes. 😊
És hát az egyetem… az önmagában egy óriási stresszforrás. 😊 De persze én akartam, senki sem
kényszerített. 😊
Ahogy
azt a tíz éves, ünnepi posztban is írtam, most valahogy úgy érzem, hogy
bezárult egy kör. Amikor indítottam ezt a projektet, akkor is épp egyetemre
jártam. Most, tíz évvel később pedig megint. Sok tekintetben elég messze
kerültem már a tíz évvel ezelőtti énemtől. Elvégre mégis csak tíz év
tapasztalataival vagyok gazdagabb. Ugyanakkor még túl sok olyan dologban látom
a hasonlóságot és a kapcsolódási pontokat az akkori énemmel, amikkel nem vagyok
elégedett.
Na
de ennyit rólam, most már tényleg legyen inkább a könyveké a főszerep. 2023
legmeghatározóbb könyve egyértelműen a Háború és béke volt, már csak a terjedelme miatt is. Büszke vagyok magamra, hogy legyűrtem ezt
a gigászt. Na és persze azért szó sincs itt kimondott legyűrésről, mert én
élveztem ennek a könyvnek az olvasását. Kedvenc azért nem lett, de egészen jó
volt.
Az
év másik szenzációja a Brás Cubas síron túli emlékezései volt, amely idén, azaz 2023-ban jelent meg
először magyarul. A könyvről 2020-ban írtam
először, akkor még a NOHUN sorozatban. Akkor azt írtam róla, ha megjelenne
magyarul, én szívesen elolvasnám. És ezt idén végre meg is tehettem. És bár
összességében ez a könyv is távol áll még a kedvenctől, egyrészt nagyon örültem
a fordításnak, másrészt pedig voltak benne fantasztikus részek, amelyek miatt
abszolút úgy érzem, hogy érdemes megismerkedni ezzel a könyvvel.
(A
Háború és békét 4, a Brás Cubas síron túli emlékezéseit 4,5 csillagra
értékeltem a Molyon, szóval tényleg közel voltak a kedvenc kitüntetéshez. 😊)
Az
év abszolút csalódása a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete volt Stevensontól. Annyira tetszett tavaly a
színdarab, és alig vártam, hogy olvashassam
végre az eredeti művet, de meg sem közelítette a színpadi változatot.
Összességében
viszont idén csupa fantasztikus történetekkel sikerült megismerkednem. És akkor
most képzeletbeli dobpergéssel kísérve jöjjön 2023 kedvence. Szerintem, aki
esetleg követte az idei utamat, annak nem lehet nehéz kitalálni, hogy az év
legjobb könyve számomra a Drakula volt, a
kedvenc szereplőm pedig Van Helsing. (Bár ebben bizonyára nagyban
közrejátszanak a „hozzágondolt értékek” is.)
Most,
ahogy írom ezt a bejegyzést, gondolkodok el rajta, hogy milyen furcsa, hogy a
két könyv, amelyek a legígéretesebb témákkal kecsegtettek, állnak éppen az idei
sikerlista két végén. Felettébb különös…
Visszakerestem
a 2022-es évösszegzőt is, ahol nagyon
optimistán mindenféle célokról beszéltem, ezeket még szeretném gyorsan
áttekinteni. A dupla bejegyzés a könyvekről nekem tetszik, valószínűleg meg
fogom tartani. Az Instagram oldal felturbózása… az még várat magára. Hiába na,
egyértelműen túl öregnek érzem magam ehhez a plattformhoz. Engem sokkal inkább
megfognak a szavak, mint a képek. Zolával és George Eliottal idén nem
találkoztam, és Thomas Hardy-val is csak épp most randevúzok, így az már
áttolódik 2024-re.
És
hogy mit tudok ígérni a jövő évre? Megígérem, hogy nem ígérek semmit. 😊 Ugyanis eléggé lefoglal most az
egyetem, így félnék bármi konkrétumot mondani például arról, hogy milyen sűrűn
lesznek bejegyzések. Minden bizonnyal rendszertelenül fognak jönni. Ennél
bővebben egyelőre nem akarok nyilatkozni, majd meglátjuk. Az biztos, hogy 2024
egy nagyon fontos év lesz az életemben.
Minden
kedves Olvasónak ezúton kívánok nagyon boldog, sikerekben, élményekben,
örömökben, csodákban és lenyűgöző olvasmányokban gazdag új évet!
Szerinted
van értelme újévi fogadalmakat tenni?
