A hét idézete

„Az műveli meg a legnagyobb gonddal a jelenét, az gazdálkodik a legokosabban vele, aki rendületlenül bízik abban, hogy a jövő eltéphetetlen szálakkal fűződik a jelenhez.” /Samuel Butler: Meslohes/

2019. február 13., szerda

Valentin-napi különkiadás





Úgy döntöttem, idén készítek egy valentin-napi különkiadást, amelyben összegyűjtöm az eddigi listás olvasmányaimból a kedvenc romantikus történeteimet. Meglepő eredményre jutottam…

Először nem is voltam biztos benne, hogy érdemes lenne ezt a különkiadást megcsinálnom, mert csupa olyan könyv jutott eszembe, amelyeket eddig mindenféle külön listákba belevettem. De aztán úgy voltam vele, hogy egye fene, összeírom, amikre gondolok, aztán maximum nem születik belőle bejegyzés. De, mint látjátok, született… J

Az történt ugyanis, hogy kigondoltam két kategóriát: romantikus könyvek happy enddel és happy end nélkül. Igen, a második kategória első blikkre kicsit furcsának tűnhet. De az az igazság, hogy jó pár olyan könyvet olvastam már, amelyik gyönyörűen írt a szerelemről, mégsem lett jó vége. Mégis azt mondanám, a szomorú befejezés ellenére érdemes elolvasni őket.

Szóval elkezdtem listázni a könyveket, összesen négyet sikerült összeszednem. Nem túl sok, de nem akartam az összes romantikus könyvet kiírni, csak azokat, amelyek tényleg mély benyomást tettek rám. És úgy nézett ki a listám, hogy az egyik kategória mennyiségileg jócskán elhúzott. Ami persze viccesnek tűnhet, tekintve, hogy mindössze négy könyvről beszélünk. Na jó, nem kerülgetem a forró kását tovább. Az tehát az igazság, hogy három olyan könyvet írtam fel, amelyeknek nem happy end a vége, és csupán egyetlen olyat, amely a maga módján boldog véget ér.

És hogy ez mit árul el nekünk? Először is azt, hogy ez a lista tele van szomorú könyvekkel. A szomorú könyvek talán több bölcsességet hordoznak? Ezt nem gondolnám. De azt hiszem, ha egy szerelmi történet boldog véget ér, akkor azt hajlamos a nagyközönség leponyvázni. Pedig szerintem határozottan nem kell, hogy mindig mindenki szenvedjen. Nem hiszem, hogy attól lesz igazán értékes egy könyv, ha a végén a szereplők jól megkapják a magukét az élettől.

És mivel ez a nap éppen hogy a boldogságról szól, nézzük most meg az eddig olvasott leggyönyörűbb szerelmi történeteket. És kezdjük először az abszolút favorit, happy endes történettel, amely nem más, mint a Jane Eyre. A történetben a címszereplő életét követhetjük nyomon, aki nevelőnőként vállal állást egy marcona úriembernél, akivel aztán egymásba szeretnek, és a szerelmük minden próbát kiáll. Pedig az élet nem adja könnyen a boldogságot nekik.

Ahol pedig szintén gyönyörű szerelmekről lehet olvasni, bár ezek beteljesületlenek maradnak:




A háromból is kiemelkedik az Új Héloise. Ez Rousseau-nak egy kevésbé ismert műve, legalábbis én korábban nem hallottam róla. A könyv letölthető a MEK-ből. Kicsit nehéz olvasni, mert a fordítás nem a legfrissebb. De nekem ez valahogy pont illett a történet hangulatához. Ebben a könyvben a férfi a nevelő, aki beleszeret a tanítványába, és gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű, ahogy írnak egymásnak, és ahogy kezelik a helyzetet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése