Lev Tolsztoj: Háború és béke Negyedik könyv és epilógus

 

A Háború és béke előzményeit itt találjátok: Első könyv, Második könyv első és második fele, Harmadik könyv első és második fele.

Ez pedig most már az utolsó, tartalommal foglalkozó bejegyzés. Egyrészt büszke vagyok magamra, hogy végigtoltam ezt az 1500 oldalt. Másrészt boldog is vagyok, egyrészt ugyanazért, másrészt meg egy kicsit azért is, mert végre a végére értem. 😊 De erről majd bővebben az elemezgetésekben.

Tehát a negyedik könyv tartalma a lehető legrövidebben… 😊 😊 Péterváron kezdünk, de épp csak betekintünk, hogy szemtanúi legyünk egyrészt annak, hogy ide csak a szóbeszéd szintjén ért el a háború. Az élet változatlanul zajlik – bálok, estélyek, pletykák. Másrészt pedig megtudjuk, hogy Elen elkapott valami súlyos betegséget, amibe sajnos bele is hal.

Ezután Nikolajhoz csatlakozunk, akit egy rövid időre elvezényeltek, mégpedig abból a célból, hogy bővítse a katonaság lóállományát. Voronezsbe megy, és teljesen felüdíti a változatosság. Az élet itt sokkal nyugalmasabb, amit Nikolaj igyekszik is kihasználni sok-sok szórakozással. Aztán egy nap teljesen véletlenül megtudja, hogy Marja hercegnő is itt tartózkodik. Azonnal kieszközöl egy találkozót, amelyet több is követ. És a nem túl szép hercegnő annyira beleveszi magát Nikolaj szívébe, hogy az ebadta levelet ír Szonyának, amelyben felmentését kéri az elhamarkodott eljegyzésük alól. Szonya úgy okoskodik, hogy ha Andrej felépül és elveszi Natasát, akkor Nikolaj már úgysem veheti el Marját, így felmenti őt az ígérete alól, erősen bízva abban, hogy végül úgyis ő lesz Nikolaj felesége.

Marja és Nikolaj közt a románc lassan, de biztosan halad. Ám Voronezsbe, Marja hercegnőhöz is eljut a hír a bátyja megmeneküléséről. Marja kapja is magát, és teljes kíséretével útra kel, hogy a bátyja mellett lehessen. Nikolaj pedig visszatér az ezredéhez.

Pierre-ről sem feledkezünk meg, őt a francia fogságban látjuk viszont. Míg Moszkvában vannak, nem is megy annyira rosszul a sora, leszámítva, hogy meg kell néznie néhány értelmetlen kivégzést. Sőt, egy érdekes barátra is lel Karataev személyében. Karataev és a fogság együttesen teljesen megváltoztatják Pierre világlátását.

Marja hercegnő életben találja Andrejt Rosztovék körében, ám az állapota már válságos, és néhány nap múlva meg is hal.

A második rész szinte kizárólag a háborús eseményekkel foglalkozik. A francia és az orosz sereg erőviszonyai megváltoztak. A franciák gyengültek, az oroszok erősödtek. A franciák megkezdik a kivonulást Moszkvából és egész Oroszországból. Kutuzov igyekszik visszatartani a seregét az esztelen és céltalan öldökléstől, de sajnos nem mindig sikerül neki. Ugyanis az oroszok sincsenek azért top formában. Kevés az élelem, rossz az utánpótlás, beüt az orosz tél, mindenféle csúf betegségek terjednek.

A franciák kivonulása a szinte porig rombolt Moszkvából októberben kezdődik meg. A foglyaikat, így Pierre-t is magukkal viszik.

A harmadik részben a portyázó háborúról olvasunk – az oroszok igyekeznek az amúgy is elég ramaty állapotban lévő francia sereget teljesen szétverni, ezért egy-egy csapat, amikor időnként rábukkan a franciákra, random megtámadja őket. Egy ilyen támadásnak lehetünk szemtanúi. Az orosz csapatokat a már korábbról ismert Deniszov és Dolohov vezetik. Egy véletlen folytán Rosztov Petya is belekerül az események sűrűjébe. Deniszov próbálja féken tartani a vadóc ifjút, ám Petya, mint egy szilaj ló, megy a maga feje után, és sajnos belelovagol egy golyózápor kellős közepébe, ahol agyonlövik.

Azzal a francia csapattal, akiket Deniszovék megtámadtak, vonult a foglyok közt Pierre is, és így kiszabadul a fogságból.

A negyedik rész azzal kezdődik, hogy Rosztovék megkapják a hírt Petya haláláról. Az öreg grófné teljesen összeomlik. Natasát viszont paradox módon jól érinti ez a tragédia, mert az anyja ápolása kizökkenti az Andrej halála utáni önsajnálatból.

Moszkva a franciák kivonulása után lassan, de biztosan újra benépesül. Pierre is ide tér vissza a fogságból való szabadulása után, és itt csakhamar találkozik Marja hercegnővel és a nála vendégeskedő Natasával. Sokat vendégeskedik náluk, és egyre inkább érzi, hogy menthetetlenül szerelmes Natasába. Marja hercegnő segítségét kéri a lánykéréshez.

Végezetül kaptunk egy epilógust is, melynek első részében Tolsztoj először is röviden összefoglalja a napóleoni háborúk eseményeit, valamint Napóleon és Alexander életének jelentősebb eseményeit.

Natasa 1813-ban hozzámegy Pierre-hez. Még abban az évben meghal az öreg Rosztov gróf, és irdatlan mennyiségű adósságot hagy Nikolajra. Nikolaj kilép a hadseregből, és hivatalt vállal Moszkvában, hogy az adósságokat a fizetéséből törleszteni tudja.

Marja hercegnő, mikor tudomására jut, hogy Nikolaj is Moszkvában van, azonnal meglátogatja őt, de Nikolaj eleinte nagyon hidegen bánik vele. Aztán persze megtörik a jég, és szintén 1813-ban ők is összeházasodnak. Az esküvő után ők ketten, Andrej fia, Nikolaj anyja és Szonya Lyszja Gory-ba költöznek, és Nikolaj a gazdálkodásnak szenteli a hátralevő életét. Pierre és Natasa gyakran vendégeskednek náluk, és bepillanthatunk egy ilyen idilli családi találkozóba.

Az epilógus második részében pedig tovább olvashatjuk Tolsztoj fejtegetéseit a napóleoni háborúkról, általában a háborúkról és a történelemről, a történetírókról, a hatalomról és az emberi cselekedetekről. Ezekről egyébként már a negyedik részben is végig elég sokat elmélkedik az író.

Ezzel pedig vége is a Háború és béke cselekményének. Ez a bejegyzés is egy picit hosszabbra nyúlt a kelleténél, de már nem akarom kettészedni. De persze még szerintem legalább két bejegyzés erejéig nem válunk meg a Háború és békétől, úgyhogy ne csüggedjen senki, akinek ez a regény a szíve csücske. 😊

Mi számít neked az olvasásban kihívásnak és miért? (Például egy extrém hosszú könyv elolvasása, bizonyos műfajok, stb.)