2020 - Összegzés

Elérkeztünk az év utolsó szerdájához. Hűűű, hát le kell szögeznünk, nem semmi év volt ez. Az egész világot totálisan a feje tetejére állította a koronavírus járvány. Az élet hónapokra takarékra lett téve, és igazából azt lehet mondani, hogy a nagy tavaszi leállás után sem lobbant azért be teljesen. Most meg ugyebár újra elég minimális a zsongás.

Egy szóval odakint megőrült a világ, de itt a blogon minden simán ment. Sőt! Azt kell mondjam, a blognak kifejezetten jót tett a tavaszi nagy karantén, mert ez volt az első év, amikor jócskán előre tudtam végre dolgozni. Ami azért nagyon jó, mert így elmaradtak a korábbi, határidős kényszerolvasások, amikor egy-egy bejegyzés kedvéért siettetnem kellett magam, és éreztem, hogy nem tudok az adott történetben annyira elmerülni.

Más részről viszont ez a kusza év azt is eredményezte, hogy nem tudtam a szokásos könyvmennyiséget teljesíteni. De ezt egy csöppet sem bánom, mert most viszont nincs hiányérzetem. Minden könyvben és minden olvasásban száz százalékig ott voltam. Ezért is lehetett talán az, hogy nem egy könyv kiverte most nálam a biztosítékot. De erről majd lentebb. Először jöjjön egy kis statisztika.

Idén 46 bejegyzés született, és ebből csak 27 szólt ténylegesen egy adott műről (és ebből 11 bejegyzés volt a NOHUN sorozat része). Ezen kívül voltak itt tag-ek, listák, molyos kihívásokhoz tartozó bejegyzések és más egyéb témák is. Szokás szerint én minden bejegyzés megírását élveztem, és bízom benne, hogy át tudtam adni nektek is valami értelmeset a gondolataimból. J

Összesen 31 könyvet olvastam el, ebből 11 kapcsolódott a projekthez. Ezen talán lehetne jövőre javítani, bár így sem panaszkodhatom, mert bár a darabszám kevésnek tűnik, a tavaszi karantén alatt olyan monstrumokat is bekebeleztem, mint a Trónok harca első két része, a listásak közül pedig a Hiúság vására volt meglehetősen vaskos.

Idén a legnagyobb szenzációt számomra az jelentette, hogy két könyvet is félbehagytam, a korábbról már ismert, és idén félig újraolvasott Új Héloise-t, valamint az Üvöltő szeleket. Tudhatjátok, hogy nem vagyok egy nagy félbehagyós, de ezeket most jól esett nem végigolvasni. Sőt, egyenesen büszke vagyok magamra, hogy félbehagytam őket. A részletekért kattintsatok a címekre.

Az idei felhozatalból számomra két történet emelkedett ki, az egyik Tolsztojtól a Kreutzer-szonáta, aminek meglepő módon nagyon sok gondolatával egyetértettem. (Mármint azért volt meglepő, mert én és az oroszok még hadilábon állunk.) A másik pedig a Hiúság vására, ami bár egy monstrum, de abszolút megéri elolvasni, mert roppantul szórakoztató.

Szereplők közül nehéz volt választani, igazán senki sem volt nagy hatással rám, de ha mégis kellene mondanom egyet, akkor Esztert mondanám A Jarndyce-örökösökből, mert ő olyan jólelkű volt, jó volt a társaságában lenni. (Habár a könyv maga nem igazán tetszett.)

Idén pedig kedvenc bejegyzésem is született, ez pedig nem más, mint a titkos társaságomat bemutató poszt, amit itt találtok. J

A bejegyzéseken kívül máshol is életre kelt a blog. Például nagyobbrészt idén futott két kihívás is a Molyon, melyet többé-kevésbé összekapcsoltam a bloggal, ezek az Elfeledett klasszikusok és a Történelmi kalandregények nagyjai címet viselték. És amint találok egy megfelelő témát, már indítom is a harmadikat.

Ezen kívül már jó ideje hallgatunk zenéket Facebook-on hétfőnként, illetve az adventi időszak kezdetével fent vagyunk az Instagramon is. (Bevallom, ez utóbbi kicsit félelmetes terep még nekem, mert a kép készítés/szerkesztés nem az asztalom, de igyekszem belejönni.)

Egy szóval szerintem izgalmas évet zárhatunk. De én már a jövő év miatt is nagyon izgatott vagyok. Köszönöm, ha velem tartottál. Boldog új évet kívánok mindenkinek! Viszlát 2021-ben! J