NOHUN #14 Henry Mackenzie: Érző lélek

Az ehavi NOHUN részben egy formabontó könyvvel szeretnélek megismertetni titeket. Az érző lélek (The Man of Feeling) azért volt formabontó, mert Henry Mackenzie egy olyan korban próbálta kiadni a szentimentalista könyvét, amikor a szentimentalizmus eszméi már nevetségesnek számítottak. És bár hosszú volt az út, mire Mackenzie talált egy kiadót, amely hajlandó volt kiadni a regényét, a küzdelem abszolút megérte, mert a könyvet vitték, mint a cukrot.

És azért is formabontó volt, mert egy érzelmes regény főszereplőjévé egy férfit tett meg. De ne szaladjunk ennyire előre. A könyvnek elég egyszerű cselekménye van. Főszereplője Harley, aki szülei halála után a jóléte fenntartásán munkálkodik, de nem túl nagy sikerrel. A szomszédai azt tanácsolják neki, hogy utazzon fel Londonba, és keressen magának egy jómódú pártfogót, és Harley így is tesz. A kiszemelt pártfogóval ugyan nem sikerül találkoznia, helyette viszont mindenféle emberekkel találkozik és kalandokba bonyolódik. Végül belátja, hogy itt nem fog célt érni, ezért a hazatérés mellett dönt, hazatérve azonban katasztrófa fogadja, kedvese, Miss Walton időközben eljegyezte magát valaki mással. Harley megbetegszik, már halálán van, amikor Miss Walton felbontja eljegyzését, és bevallja Harley-nek az érzéseit. Harley boldogan, Miss Walton kezét szorongatva hal meg.

Egyértelmű, nem egy pörgős krimiről van szó, de nem is a cselekmény a könyv lényege, a hangsúly sokkal inkább az érzelmeken van. Minden fejezet egy-egy érzelmet hivatott bemutatni, és minden fordulatnak az a célja, hogy egyik érzelemből átvezesse a főszereplőt és az olvasót(!) egy másikba.

Harley egy különös főszereplő, férfi létére fő érzékeiként az érzelmesség, a jószívűség vannak kiemelve, hisz az emberi jóságban, pozitív szemléletű, előítéletektől mentes, és hát bizony egy kicsit naiv is. Úgy érezhetjük, hogy ő túl jó erre a világra. És valóban, a karaktere bizonyára eltúlzott, de csak azért, hogy felnyissa a szemünket, milyen fontos tulajdonságok a kedvesség és az empátia.

Az érzelmek bemutatásán és fontosságuk kihangsúlyozásán túl olyan korabeli, fontos témákkal is foglalkozik a könyv, mint a társadalmi igazságtalanság és a törvénysértések hatása az egyes emberekre, a skót kultúra vagy India brit megszállása és egyáltalán a háborús helyzetek hatása szintén az egyénre.

A könyv fő mondanivalója, hogy az igazságtalanságokat úgy szüntethetjük meg, ha emberségesek maradunk, és cselekedeteink során figyelembe vesszük a másik ember érzéseit is.

A nagy könyv a regény jelentőségét Rousseau Új Héloise-ához hasonlítja. Érdekes, hogy az egyik az 1800-as években jelent meg először és utoljára magyarul, a másikat pedig egyáltalán nem fordították le… Pedig én felettébb kíváncsi lennék erre a könyvre, mert hát a férfiak és az érzelmek elég extrém párosítás lehetett akkor is és manapság is az. Szerintem lehetne benne érdekes dolgokat olvasni. (Bár én elfogult vagyok, nekem Goethe Wertherje is tetszett…)

Forrás:

https://www.gradesaver.com/the-man-of-feeling/study-guide/summary

https://www.gradesaver.com/the-man-of-feeling/study-guide/analysis

Couchsurfing Középfölde módra | J.R.R. Tolkien: A hobbit

Mióta először merültem el Tolkien világában, azóta minden egyes nyáron elfog egy igen erős érzés, hogy vissza akarok kirándulni Középföldére. Nem tudom megmagyarázni, hogy mivégre ez a nagy vonzalom, és miért többnyire nyáron jön elő, de így van, és kész. Egyszerűen olyan ez nekem, mint egy nyaralás.

Na már most oda ugyebár a couchsurfingnek egy speciális formájával vezet az út, mégpedig úgy, hogy felpattansz a kis kanapédra, kezedbe veszed a könyvet, és meg(/fel) sem állsz a végéig. Én is ezt tettem augusztus végén, annak ellenére, hogy éppen nyári szünetet tartottam. (A nyári terveimről itt olvashattatok, most pedig megsúgom nektek, hogy még A hobbittal együtt sem sikerült teljesíteni, természetesen. J)

Tavaly szintén nyáron olvastam újra A gyűrűk urát, most pedig A hobbiton volt a sor. (És ezzel gyakorlatilag le is tudtam Tolkien listás könyveit, úgyhogy nem tudom, jövőre mit fogok csinálni.) Nézzük először röviden a történetet. Az első oldalakon megismerkedünk egy furcsa népség furcsa tagjával, Zsákos Bilbóval, aki történetesen hobbit. Ő azonban egy igen különleges hobbit, hobbit létére ugyanis belevág egy nagy kalandba Gandalf, a mágus és néhány törp unszolására. Egy törp csapathoz csatlakozik, akik keletre tartanak, hogy visszafoglalják egy gonosz sárkánytól az otthonukat. Útjukat természetesen számtalan kaland szövi át. Például trollok és óriáspókok étkezéseit kell meghiúsítaniuk, valamint tündebörtönből kell szökniük, és mindezeket még azelőtt, hogy egyáltalán eljutnának a sárkányig. Ráadásul még egy háborút is kirobbantanak. Bilbó rengeteg felfedezést tesz az út során a saját személyiségét illetően, valamint hozzá kerül az a gyűrű, amely a folytatás, A gyűrűk ura mozgatórugója lesz. A kaland természetesen happy enddel végződik, legalábbis ami Bilbót illeti. Visszatér hőn szeretett üregébe, és boldogan éli tovább nyugalmas hobbit életét, amíg el nem kezdődik A gyűrűk ura cselekménye. J

Amit feltétlenül le kell szögeznünk a könyv kapcsán, hogy ez egy mese. És még ha ezt nem is tudnánk róla, a számtalan mesés fordulat a szövegben ezt eléggé egyértelművé teszi. Ami egy kissé furcsa a folytatás tekintetében, de hát ez van, ezzel nincs mit tenni. Ettől még a szöveg nem lesz kevésbé élvezhető. Attól viszont igen, hogy az én kiadásomban, ami 2006-os, az orkot következetesen goblinnak fordították. Csak hogy átérezzük a problémát, az első A gyűrűk ura film 2001-ben jött ki, és abban szó sem volt semmiféle goblinokról. Valamint az én könyvem egy illusztrált példány, vannak benne például térképek, az elején és a végén, rajta tünde betűk, amelyeket valamilyen érthetetlen okból kifolyólag magyar rovásírással helyettesítettek. Ezt sem nagyon értettem, és akkor magába a magyar rovásírás vitatásába inkább bele se megyek.

A mesés jelleget erősíti továbbá a kalandok csodás kimenetele. Ebben a könyvben gyakorlatilag egy eseménytől eltekintve a jó mindig győzedelmeskedik, a gonosz pedig elnyeri méltó jutalmát. Igen, tudom, tulajdonképpen A gyűrűk ura is így végződött, de ott azért a jók is megszenvedték a magukét, míg végre fellélegezhettek. Itt viszont nagyjából ismétlődik az a séma, hogy a törpök vagy mindannyian bajba kerülnek, és Bilbó (vagy esetenként Gandalf) csodák csodájára megtalálja a bajok ellenszerét, vagy a probléma egyszerűen elhárul. Egy pontig igazából nem is lett volna ezzel bajom, de könyörgöm, az egész küldetés gyakorlatilag a sárkány ellen megy, és a sárkány olyan gyors véget ér, mint szerintem még soha egy sárkány sem a történelemben.

Szintén a könyv mese mivoltának tudható be az, hogy a gyűrű megtalálása gyakorlatilag teljesen eltörpül az események forgatagában. Persze lesz jelentősége a kalandok során, de senkiben semmi gyanús nem merül fel a gyűrű kapcsán, és nekem ez végtelenül furcsa volt.

A történet jóval rövidebb, mint az utódja, ellenben pörögnek benne az események, egy perc megállás sincs. Szóval, aki szeretne elsőként csak belekóstolni Tolkien világába, annak én nagyon javaslom, hogy ezzel kezdjen, mert szerintem ez egy remek kedvcsináló. Viszont épp a rövidsége miatt (és a rövidségéből fakadó hibái miatt, hogy a problémák gyorsan megoldódnak, lásd fentebb), meg talán egy kicsit a karakterek miatt is nem annyira varázsolja el az embert, mint A gyűrűk ura. Vagy hát nem tudom, ki hogy van vele, de én ebben a könyvben úgy igazán egy szereplőt sem kedveltem meg. Értettem én Bilbó fejlődését, vagyis ahogy felfedezi önnön fantasztikus, ámde korábban rejtett tulajdonságait, nekem valahogy mégsem működött ő, mint főszereplő. Ezektől eltekintve viszont kétségtelenül élveztem az olvasást.

Talán nem is az egyes szereplőktől jó ez a történet, hanem a nagy egésztől. Minden mindennel összefügg, minden és mindenki jókor van jó helyen, és ettől lesz zseniális ez a világ, ahová én személy szerint újra és újra visszatérnék. És mindenki másnak is csak ajánlani tudom.

„Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ.”

#hallgasdhétfőn 6. | Nyugati utazás, avagy a Majomkirály története

Következőként Vu Cseng-en Nyugati utazásához kapcsolódó zenéket hallgattunk hétfőnként.

Ehhez a könyvhöz rengeteg adaptációt találtam. De mivel egy távol-keleti könyvről beszélünk, sok ezek közül feltehetően nem jutott el Magyarországra (talán egyáltalán Európába sem). Ezért meg sem kíséreltem mindegyikhez videót keresni, inkább próbáltam néhány érdekesebbnek tűnő darabot kiválasztani. És bár csak hat művet hallgattunk meg, szerintem tényleg elég színesre sikeredett az összeállítás.

Volt itt filmes és színpadi adaptáció, modern és még modernebb zenék. A személyes kedvencem pedig egy számítógépes játék zenéje lett (érdemes meghallgatni a teljes soundtrack-et, mind nagyon jó). Íme a lista:

Egy 1986-os televíziós sorozat főcímdala: Xi You Ji: Journey to the West theme music

Egy 2007-ben bemutatott színpadi feldolgozás egy zenéje, a zeneszerző az a Damon Albarn, aki Gorillaz egyik tagja is: Monkey: Journey to the West

Egy 2004-es kínai akció-fantasy feldolgozás teljes filmzenéje, a zeneszerző Christopher Young: The Monkey King Soundtrack

Egy 2006-os musical feldolgozás, hivatalos honlapján szól a zene, és míg hallgatjuk, olvashatunk a színészekről, a rendezőről és persze magáról az előadásról: Journey To The West Musical

Barry Schrader, az elektro-akkusztikus zene úttörője a kétezres években egy négy részből álló művet szentelt a Majomkirály történetének, ebből a második részt hallgattuk meg: Monkey King: Part II: Monkey's Underwater Journey

És végül a számtalan számítógépes játék közül a számomra leginkább tetsző (és ahogy már fentebb is említettem, a hat közösen meghallgatott darabból is a számomra legjobb): Ether Saga Soundtrack: Main Theme

A nyári szünetnek pedig ezennel hivatalosan is vége, innentől kezdve újra hetente jelentkezem friss bejegyzéssel.

NOHUN #13 Samuel Johnson: Rasselas, Abesszínia hercege

A nagy angol értelmező szótárával híressé vált Samuel Johnson élete során egyetlen regényt írt, ez lett a Rasselas, Abesszínia hercege (The Full History of Rasselas, Prince of Abissinia). A könyvben a hercegi sarj életútjának egy szakaszát követhetjük nyomon. Az uralkodó gyermekei egy zárt völgyben élik gondtalan életüket jómódban és nyugalomban, távol a világ bajaitól. Rasselas azonban unatkozik, ezért úgy dönt, hogy megszökik. Ebben egy költő, Imlac és az egyik lánytestvére lesznek a segítségére.

Végül négyen vágnak neki a nagyvilágnak, elmennek Egyiptomba, ahol Rasselas több különböző foglalkozású férfival megismerkedik annak érdekében, hogy fel tudja mérni, mivel is kellene töltenie hátralévő életét, hogy boldog lehessen. Azonban maradéktalan boldogságot sehol sem tapasztal, így végül csalódottan bár, de úgy dönt, hogy hazatér Abesszíniába.

Habár a történet fő mondanivalója már viszonylag korán megfogalmazódik Imlac élettörténetében – az örök boldogság elérhetetlen cél, és amíg valaki ezt hajkurássza vagy erről ábrándozik, addig elmegy mellette az élet –, Johnson lehetőséget ad a főhősének, hogy maga is erre a végkövetkeztetésre jusson a saját tapasztalatai alapján. Ez végül gyakorlatilag teljesül is, annyi kiegészítéssel, hogy Rasselas arra a megállapításra jut, hogy a változatosság teszi élvezhetővé az életet. Valamint Rasselas útja lehetőséget ad Johnsonnak arra, hogy több különböző témában is kifejthesse filozofikus gondolatait, úgy mint a múlt megértése és fontossága, a művészetek, a házasság és a családi élet, a gyász és a veszteség.

Mivel a boldogság, mint téma mostanában engem is foglalkoztat, szívesen elolvasnám ezt a könyvet. Akár még a manapság nagyon menő selfhelp könyvek közé is beillene. Érdekes a kiinduló helyzet, a gondtalan, felhőtlen élet mégsem annyira tökéletes, mint ahogy azt gondoljuk, és bármennyire is fáj ezt időnként belátni, a „problémák” adják az élet sóját. A boldogság pedig önmagában nem lehet az életünk célja, mert ez egy nem helyénvaló cél. Az élet nagy paradoxona, hogy a boldogságot hajkurászva egyre boldogtalanabbak leszünk. Az emberiség nagy, tantaloszi kínja…

Források:
https://www.britannica.com/topic/Rasselas
https://www.britannica.com/biography/Samuel-Johnson/Rasselas#ref359566
https://www.gradesaver.com/the-history-of-rasselas-prince-of-abissinia/study-guide/summary-chapters-1-9

Megjelenési statisztikák 2.

Két héttel ezelőtt megnéztünk néhány statisztikát az újra kiadott klasszikusokról, ma pedig a régieket vesszük egy picit górcső alá.

Rögtön hoznék is egy többé-kevésbé örömteli statisztikát. A 80 könyvből csupán 16 darab olyan volt, amelyet utoljára a 90-es évek előtt adtak ki. De mivel itt klasszikusokról van szó, talán nem okozna túl nagy veszteséget ezekkel is foglalkozni. Persze ezt én csak mint olvasó mondom.

Összeállítottam egy listát azokból a 2000 előtt megjelent könyvekből, amelyekből szerintem már nagyon időszerű lenne egy új verzió. A lista ABC sorrendben tartalmazza a könyveket, zárójelben az utolsó megjelenés évével és kiadójával.

• A lusiadák (1997, Mundus)
  A portugálok hősi eposzát meglehetősen nehéz olvasni. Ennek két oka is van, az egyik, hogy egy nagy vers az egész, a másik pedig, hogy telis tele van mindenféle antik utalással. Aki viszont kedveli a klasszikusokat úgy általában, annak mindenképpen érdemes egyszer belevágnia, mert ez egy nagyszerű történet gyönyörűen megírva.
• A vörös szoba álma (1975, Kriterion)
  Egy óriási, távol-keleti családregény. Izgalmas utazás egy másik korba és egy másik kultúrába. Habár nem egy hőseposz, mint a Nyugati utazás, annál sokkal földhözragadtabb, nekem mégis jobban tetszett.
• Az otrantói várkastély / Kalandos históriák (1974, Európa)
  A rémtörténetek üknagyapja igazán megérdemelne egy kis vérfrissítést. Nem borzongja halálra magát tőle az ember, de jó kis atmoszférája van. És mégiscsak egy műfaj alapköve.
• Eugénie Grandet (1977, Európa)
  Eugénie egy olyan hihetetlen női karakter, akit minden lánynak/nőnek meg kellene szerintem ismernie.
• Hüperión (1958, Európa)
  Ezt a könyvet én meleg szívvel osztogatnám minden egyetemistának, akik naivan belevetik magukat a nagybetűs életbe, aztán a valóság jól pofon vágja őket. Terápiás célzattal. Íme, itt egy sorstárs.
• Kohlhaas Mihály (1975, Magyar Helikon)
  Ez a történet egy olyan témával foglalkozik, amely számomra nagyon fontos, ráadásul annak több aspektusát is bemutatja. Meglepően összetett és hihetetlenül jó.
• Moll Flanders (1983, Európa)
  Ezt a könyvet azért választottam ide, mert az ő „korosztályából” annyi, jóval ismertebb könyv van, amelyek szinte egy kaptafára íródtak, természetesen fiú/férfi főszereplővel. És íme, itt egy nő, akinek bár egyáltalán nem követendő példa az életútja, de azért mégis lehet belőle tanulni, és ennek ellenére teljesen el van hanyagolva.
• Új Héloise (1882, Ramazetter)
  Felháborító, hogy Rousseau szerelmes regénye valamiért még a múlt század(!) folyamán sem találtatott elég értékesnek ahhoz, hogy újra kiadják. (És ez eddig az egyetlen olyan könyv, amelyet 1900 előtt adtak ki utoljára.) Pedig szerintem zseniális, sok más, népszerűbb klasszikust lepipál. Annak fényében pedig, hogy van egy könyv a listáról, amely annyira felháborított, hogy végig sem olvastam (nem fogom megnevezni sem, mert mai napig marha ideges leszek, ha csak eszembe jut!), és azt kiadták 2012-ben, Rousseau remekművének hanyagolása csak még bosszantóbb és elkeserítőbb.
• Vízparti történet (1977, Európa)
  Ez a könyv egy kicsit kakukktojás, mert az ő újrakiadását inkább egy feldolgozás formájában tudnám elképzelni. Szerintem szuper ifjúsági kalandregényt lehetne belőle faragni.

Ahogy látjátok, a kiválasztottaim közt is az Európa kiadó szerepel a legtöbbet, szóval reméljük, hogy előbb-utóbb eljutnak majd ezekhez a könyvekhez is.

Ezen könyvek (reményeim szerint) népszerűsítésére csináltam egy kihívást a Molyon, nézzétek meg, és persze jelentkezzetek!

Ez lett volna az én kis, megjelenésekről készített statisztikám. Ahogy az előző bejegyzésben is említettem, csak az általam már olvasott könyveket vettem figyelembe, tehát a lista nem teljes körű. Ugyanakkor jól mutatja, hogy tényleg vannak örök klasszikusnak számító művek, amelyekhez a kiadók időről-időre visszanyúlnak. Köszönet ezért nekik! (Meg azt is mutatja, hogy van még munka bőven… Új Héloise-t a népnek!!!)