Tolsztoj ajánló

Az Anna Karenina elolvasásával végére értem a listás(!) Tolsztoj életműnek. Azért a felkiáltójel, mert Tolsztojnak még rengeteg műve van ezeken kívül is, de talán ezek a legismertebbek. És a Háború és béke és az Anna Karenina a legnagyszabásúbbak is.

Tolsztojnak négy műve szerepel a listán. Ezek az eredeti megjelenésük sorrendjében a következők: Háború és béke (1869), Anna Karenina (1878), Ivan Iljics halála (1886) és a Kreutzer-szonáta (1889).

Összességében elmondhatom, hogy általában véve inkább jó értékeléseket kaptak tőlem a könyvek, mint nem. A legrosszabb értékelést az Ivan Iljics halála kapta, a legjobbat pedig a Kreutzer-szonáta. A két monstrum közül pedig egy hajszállal jobb értékelést kapott a Háború és béke.

Azt kell mondjam, Puskin mellett Tolsztoj volt a második olyan orosz író, akinek a műveit nagyon kedveltem. (Azóta persze iratkoztak még fel mások is a jó orosz írók listámra, például Goncsarov.)

Tolsztoj tehát abszolút egy olyan író, akit szívesen ajánlanék olvasásra, bár feltételekkel. Egyrészt Tolsztoj meglepően bölcs embernek bizonyult, és úgy gondolom, az embernek el kell jutnia egy bizonyos tudatossági szintre ahhoz, hogy az ő műveit értékelni tudja. Másrészt pedig vannak olyan művei, amelyeket a terjedelmük miatt sem ajánlanék mindenkinek.

Semmiképp nem hagynám ki a Tolsztojjal való ismerkedést, mert ha valaki tud rezonálni az ő gondolataival, akkor fantasztikus művekre bukkanhat nála. Ám talán érdemes úgy kezdeni a vele való ismerkedést, hogy az ember kézbe veszi a rövidebb műveit. És ha azok megfogják, akkor lehet belevágni a hosszabb terjedelmű regényeibe.

Az egyetlen kivételt talán a Háború és béke jelenti. Ezt a regényt meleg szívvel ajánlom történelmi érdeklődésű olvasóknak is, hiszen, bár alapvetően fikcióról van szó, rengeteg valós történelmi személyiség és esemény megjelenik benne, valamint együtt lehet filozofálni az íróval a háborúra vonatkozó legkülönfélébb kérdésekről.

Egyszóval olvassunk Tolsztojt! De kezdjük kicsiben, és ha a rövidebb műveit szerettük, akkor biztosan tudhatjuk, hogy nem lesz felesleges időpocsékolás belekezdeni a hosszabbakba sem.

Kik azok a személyek, akiknek a gondolatvilágával nagyon tudsz azonosulni?

Tolsztoj for president! | Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonáta

Időről időre belefutok olyan történetekbe, amelyen iszonyúan tetszenek, egészen a végkifejletig. Mert persze nyilván semmire sem megoldás sem az öngyilkosság, sem a gyilkosság. De azért azt gondolom, ép elméjű ember ezt fel tudja dolgozni, és helyén tudja kezelni. Mert ezek a történetek, például Az ifjú Werther szenvedései, az Ethan Frome vagy a szóban forgó Kreutzer-szonáta a halálon túl mind adnak valami értékeset nekünk, amin elgondolkodhatunk. Jelen esetben egy elnökjelöltet… J

Az oroszokkal alapjában véve nem túl rózsás a kapcsolatom (mármint az írókkal). Eddig csak Puskin tudott olyat alkotni, amit igazán élveztem, és most végre megismerkedtem Tolsztojjal, és fellélegezhetek. Kiderült, nem zsigerből utálom az orosz irodalmat. Csak meg kellett találnom a megfelelő műveket. Összességében az Iván Iljics halála is tetszett, és ugyanabban a kötetben volt ez a novella(??) (kisregény??) is, ami által kiderült számomra, hogy vannak még jó orosz írók Puskinon kívül.

A történet kezdetén egy vasúti kocsiban hallgatjuk, ahogy egy társaság a szerelemről beszél, és becsatlakozik egy rejtélyes férfi is, aki fennen hangoztatja, hogy a szerelem, mint olyan, nem létezik. Később ennek a férfinak az élettörténetével ismerkedünk meg. Elmeséli, milyen életet élt a házassága előtt, hogyan házasodott meg, hogyan élt utána, és mi minden vezetett a tragikus végkifejletig.

Tulajdonképpen a végkifejlet számomra nem is volt lényeges, sokkal inkább az oda vezető út, a főhősünk sajátos látásmódja, ami – rá kellett jönnöm – szerintem is egészen közel áll a valósághoz. Fejbevágó gondolatok hangzanak el a szerelemről, a házasságról, a szexről és úgy általában az életről. És elhangzik benne az az alapigazság, amit én először a Holiday című filmben hallottam, hogy tudniillik a szex kuszálja össze a dolgokat. Ha csináljuk, akkor azért, ha nem csináljuk, akkor meg azért.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy mostantól akkor ennek kell lennie a szentírásnak a párkapcsolatokat illetően. De kétségtelenül olyan gondolatok vannak ebben a rövidke történetben, amelyeket érdemes alaposabban átgondolni. Házasság előtt állóknak pedig kifejezetten ajánlott. J

„A szerelem az érzékiség kielégítésével kimerült, s mi ott maradtunk egymással szemben valóságos viszonyunkban, vagyis két tökéletesen idegen egoista, aki a másikon át lehetőleg minél több gyönyört óhajt kapni.”

„…úgy csinálják, hogy nem lehet többé rabszolgavásárt rendezni, s azt képzelik, s magukkal is elhitetik, hogy rabszolgaság nincs többé, s nem látják és nem akarják látni, hogy a rabszolgaság továbbra is megvan, minthogy az emberek éppen úgy szeretik, helyesnek is tartják, ha a mások munkáját kihasználják.”

„Ez az ember menekvése és büntetése, hogy amikor helytelenül él, el tudja ködösíteni, úgyhogy nem látja helyzete nyomorúságát.”

„Boldogtalan embereknek könnyebb városon élniük. Városon az ember száz évet is elélhet, s nem veszi észre, hogy rég meghalt és elrothadt.”