Itt
egy újabb blogszülinap, szám szerint a tizenegyedik,
és arra gondoltam – mivel az éppen aktuális olvasmányommal még nagyon-nagyon el
vagyok maradva –, hogy megnézem, az eddig olvasott
klasszikusok közül melyek lettek ebben az évben újra kiadva.
Illetve egy második részben pedig megnézem, hogy melyek azok a könyvek, amelyek
méltatlanul régen lettek kiadva, és igazán megérdemelnének egy friss külsőt és
egy kis reklámot.
Azt
hiszem, csináltam már ilyet, de nem árt időről időre újra átböngészni a listát.
Ennek a bejegyzésnek az apropója sem csak a blogszülinap. Hanem jártamban-keltemben
belefutottam a Három királyság című nagybecsű újrakiadásába egy
vidéki Libriben, amikor nem olyan régen otthon voltam. Ezt láthatjátok a
nyitóképen. Ez ugyan egy 2021-es kiadás, ugyanakkor elgondolkodtatott, hogy
ennek a könyvnek a megjelenése vajon miért került el engem. Választ persze nem
találtam. A mesterséges intelligencia valószínűleg csak hülyeségek
reklámozására van bekalibrálva…
Most,
hogy ezt tisztáztuk, nézzük is meg akkor először a 2024-ben
eddig megjelent újrakiadásokat (a könyvek az olvasásom
sorrendjében kerültek felsorolásra, illetve az újrakiadásoknál nem vettem
figyelembe az e-könyveket, hangoskönyveket és rövidített verziókat):
Robinson Crusoe – Akkord Kiadó
Jane Eyre – Menő Könyvek Kiadó
Egri csillagok – ezt a könyvet idén az Akkord Kiadó és a Holnap kiadó is elhozta nekünk
új köntösben
A kis herceg – szintén több kiadó is újra megjelentette, a Trubadúr Kiadó, a
Libertine Kiadó, a Móra Kiadó és az Alexandra Kiadó (bár ez utóbbi
illusztrációi inkább gyerekkönyves feldolgozásra engednek következtetni)
A Gyűrűk Ura – Európa Kiadó
Goriot apó – Akkord Kiadó
Elveszett illúziók – Európa Kiadó
A kincses sziget – Trubadúr Kiadó
Nyugaton a helyzet változatlan – Alexandra Kiadó
Ivan Iljics halála – Európa Kiadó
Állatfarm
– Lazi Kiadó
Feljegyzések az egérlyukból – Troubadour Books Kiadó
Kisasszonyok – Manó Könyvek Kiadó
Mindig
örömmel tölt el, amikor a kiadók gondozzák ezeket az akár száz évekkel ezelőtt
megjelent ám örökérvényű könyveket. Mint
láthatjátok, idén is kaptunk már 13 klasszikust. És persze ez a szám valószínűleg
jóval nagyobb, hiszen én csak azoknak a regényeknek néztem utána, amelyeket már
olvastam, és itt a blogon is írtam róluk.
Ami
meglepett, hogy az Európa Kiadó, akikre én mindig előszeretettel gondolok úgy,
mint a kötelező olvasmányok kiadójára, csupán három könyvet jegyez ebből a
listából. Ez persze véletlenül sem akar szemrehányás lenni, csak feltűnt.
És
persze vannak olyanok is a listán, akikről még egyáltalán nem hallottam. Ez
mondjuk nem nehéz, tekintve, hogy nem követem napról napra a magyar könyvpiac
alakulását. (Bár jómagam is próbáltam már kiadót találni saját irományaim
kiadására, és az a kaland is megérne egy mesét, de ez most egyáltalán nem
tartozik ide.) Az Akkord Kiadó és Troubadour Books Kiadó voltak újak számomra.
És mivel a Troubadour Books igencsak hajaz egy másik kiadóra, legalábbis a
nevében, ezért meg is néztem a honlapjukat, ahol egy kissé túl… hogy is
fogalmazzak… magabiztosan mutatkoznak be. Na de félretéve mindenféle személyes
preferenciát, örüljünk, hogy egy újabb kiadó állt be azok táborába, akik nem
hagyják ezeket a műveket az ismeretlenség homályában elsikkadni.
Minden
klasszikus újrakiadásának nagyon tudok örülni, de amikor ráadásul egy szívemnek
különösen kedves regényről van szó, az még nagyobb boldogság. Most is több
olyan könyv van ezen a rövidke listán, amelyeket nagyon kedvelek. De amelyiknél
most a leginkább felcsillant a szemem, az a Nyugaton a helyzet változatlan. Ez
ugyan nem egy szívderítő regény, de a világban sem csak szívderítő dolgok
történnek. És ez az a történet, amellyel szerintem – egy bizonyos kor felett –
mindenkinek érdemes lenne megismerkednie. Rövid, velős, elgondolkodtató.
Mikor
hasznos szerinted régi dolgokat feleleveníteni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése