NOHUN #13 Samuel Johnson: Rasselas, Abesszínia hercege

A nagy angol értelmező szótárával híressé vált Samuel Johnson élete során egyetlen regényt írt, ez lett a Rasselas, Abesszínia hercege (The Full History of Rasselas, Prince of Abissinia). A könyvben a hercegi sarj életútjának egy szakaszát követhetjük nyomon. Az uralkodó gyermekei egy zárt völgyben élik gondtalan életüket jómódban és nyugalomban, távol a világ bajaitól. Rasselas azonban unatkozik, ezért úgy dönt, hogy megszökik. Ebben egy költő, Imlac és az egyik lánytestvére lesznek a segítségére.

Végül négyen vágnak neki a nagyvilágnak, elmennek Egyiptomba, ahol Rasselas több különböző foglalkozású férfival megismerkedik annak érdekében, hogy fel tudja mérni, mivel is kellene töltenie hátralévő életét, hogy boldog lehessen. Azonban maradéktalan boldogságot sehol sem tapasztal, így végül csalódottan bár, de úgy dönt, hogy hazatér Abesszíniába.

Habár a történet fő mondanivalója már viszonylag korán megfogalmazódik Imlac élettörténetében – az örök boldogság elérhetetlen cél, és amíg valaki ezt hajkurássza vagy erről ábrándozik, addig elmegy mellette az élet –, Johnson lehetőséget ad a főhősének, hogy maga is erre a végkövetkeztetésre jusson a saját tapasztalatai alapján. Ez végül gyakorlatilag teljesül is, annyi kiegészítéssel, hogy Rasselas arra a megállapításra jut, hogy a változatosság teszi élvezhetővé az életet. Valamint Rasselas útja lehetőséget ad Johnsonnak arra, hogy több különböző témában is kifejthesse filozofikus gondolatait, úgy mint a múlt megértése és fontossága, a művészetek, a házasság és a családi élet, a gyász és a veszteség.

Mivel a boldogság, mint téma mostanában engem is foglalkoztat, szívesen elolvasnám ezt a könyvet. Akár még a manapság nagyon menő selfhelp könyvek közé is beillene. Érdekes a kiinduló helyzet, a gondtalan, felhőtlen élet mégsem annyira tökéletes, mint ahogy azt gondoljuk, és bármennyire is fáj ezt időnként belátni, a „problémák” adják az élet sóját. A boldogság pedig önmagában nem lehet az életünk célja, mert ez egy nem helyénvaló cél. Az élet nagy paradoxona, hogy a boldogságot hajkurászva egyre boldogtalanabbak leszünk. Az emberiség nagy, tantaloszi kínja…

Források:
https://www.britannica.com/topic/Rasselas
https://www.britannica.com/biography/Samuel-Johnson/Rasselas#ref359566
https://www.gradesaver.com/the-history-of-rasselas-prince-of-abissinia/study-guide/summary-chapters-1-9

Megjelenési statisztikák 2.

Két héttel ezelőtt megnéztünk néhány statisztikát az újra kiadott klasszikusokról, ma pedig a régieket vesszük egy picit górcső alá.

Rögtön hoznék is egy többé-kevésbé örömteli statisztikát. A 80 könyvből csupán 16 darab olyan volt, amelyet utoljára a 90-es évek előtt adtak ki. De mivel itt klasszikusokról van szó, talán nem okozna túl nagy veszteséget ezekkel is foglalkozni. Persze ezt én csak mint olvasó mondom.

Összeállítottam egy listát azokból a 2000 előtt megjelent könyvekből, amelyekből szerintem már nagyon időszerű lenne egy új verzió. A lista ABC sorrendben tartalmazza a könyveket, zárójelben az utolsó megjelenés évével és kiadójával.

• A lusiadák (1997, Mundus)
  A portugálok hősi eposzát meglehetősen nehéz olvasni. Ennek két oka is van, az egyik, hogy egy nagy vers az egész, a másik pedig, hogy telis tele van mindenféle antik utalással. Aki viszont kedveli a klasszikusokat úgy általában, annak mindenképpen érdemes egyszer belevágnia, mert ez egy nagyszerű történet gyönyörűen megírva.
• A vörös szoba álma (1975, Kriterion)
  Egy óriási, távol-keleti családregény. Izgalmas utazás egy másik korba és egy másik kultúrába. Habár nem egy hőseposz, mint a Nyugati utazás, annál sokkal földhözragadtabb, nekem mégis jobban tetszett.
• Az otrantói várkastély / Kalandos históriák (1974, Európa)
  A rémtörténetek üknagyapja igazán megérdemelne egy kis vérfrissítést. Nem borzongja halálra magát tőle az ember, de jó kis atmoszférája van. És mégiscsak egy műfaj alapköve.
• Eugénie Grandet (1977, Európa)
  Eugénie egy olyan hihetetlen női karakter, akit minden lánynak/nőnek meg kellene szerintem ismernie.
• Hüperión (1958, Európa)
  Ezt a könyvet én meleg szívvel osztogatnám minden egyetemistának, akik naivan belevetik magukat a nagybetűs életbe, aztán a valóság jól pofon vágja őket. Terápiás célzattal. Íme, itt egy sorstárs.
• Kohlhaas Mihály (1975, Magyar Helikon)
  Ez a történet egy olyan témával foglalkozik, amely számomra nagyon fontos, ráadásul annak több aspektusát is bemutatja. Meglepően összetett és hihetetlenül jó.
• Moll Flanders (1983, Európa)
  Ezt a könyvet azért választottam ide, mert az ő „korosztályából” annyi, jóval ismertebb könyv van, amelyek szinte egy kaptafára íródtak, természetesen fiú/férfi főszereplővel. És íme, itt egy nő, akinek bár egyáltalán nem követendő példa az életútja, de azért mégis lehet belőle tanulni, és ennek ellenére teljesen el van hanyagolva.
• Új Héloise (1882, Ramazetter)
  Felháborító, hogy Rousseau szerelmes regénye valamiért még a múlt század(!) folyamán sem találtatott elég értékesnek ahhoz, hogy újra kiadják. (És ez eddig az egyetlen olyan könyv, amelyet 1900 előtt adtak ki utoljára.) Pedig szerintem zseniális, sok más, népszerűbb klasszikust lepipál. Annak fényében pedig, hogy van egy könyv a listáról, amely annyira felháborított, hogy végig sem olvastam (nem fogom megnevezni sem, mert mai napig marha ideges leszek, ha csak eszembe jut!), és azt kiadták 2012-ben, Rousseau remekművének hanyagolása csak még bosszantóbb és elkeserítőbb.
• Vízparti történet (1977, Európa)
  Ez a könyv egy kicsit kakukktojás, mert az ő újrakiadását inkább egy feldolgozás formájában tudnám elképzelni. Szerintem szuper ifjúsági kalandregényt lehetne belőle faragni.

Ahogy látjátok, a kiválasztottaim közt is az Európa kiadó szerepel a legtöbbet, szóval reméljük, hogy előbb-utóbb eljutnak majd ezekhez a könyvekhez is.

Ezen könyvek (reményeim szerint) népszerűsítésére csináltam egy kihívást a Molyon, nézzétek meg, és persze jelentkezzetek!

Ez lett volna az én kis, megjelenésekről készített statisztikám. Ahogy az előző bejegyzésben is említettem, csak az általam már olvasott könyveket vettem figyelembe, tehát a lista nem teljes körű. Ugyanakkor jól mutatja, hogy tényleg vannak örök klasszikusnak számító művek, amelyekhez a kiadók időről-időre visszanyúlnak. Köszönet ezért nekik! (Meg azt is mutatja, hogy van még munka bőven… Új Héloise-t a népnek!!!)

Megjelenési statisztikák 1.

Mióta külföldön élek, az otthoni könyvesbolti könyvvásárlás valamiféle rituálévá vált. De általában nem a listás könyveket szerzem be ilyenkor, ezért mindig meglep, ha meglátok egy friss megjelenést, ráadásul központi helyen, erősen felhívva rá a figyelmet. Idén viszonylag sokszor sikerült már hazautaznunk, és emlékeim szerint minden egyes alkalommal láttam listás könyvet új köntösben, frissen, fiatalosan a polcokon. Ez egyrészt megmelengette a szívemet, másrészt pedig arra sarkallt, hogy utánanézzek, hogy is állunk e téren.

Sorra vettem tehát az összes könyvet a listáról, amelyeket már el is olvastam, és egyenként megnéztem a moly.hu segítségével, mikor adták ki utoljára. Ez először is remek alkalomnak bizonyult arra, hogy egyáltalán összeszámoljam, hol is tartok már éppen. 80 darab könyvet számláltam, viszont ennél biztosan többnél tartok már történetileg, mert a nagy könyv a novellákat, kisregényeket (pl. Poe két novelláját) külön számolja. (Talán neki kéne ülnöm a nagy könyv alapján is átszámolni őket, nehogy elsuhanjunk a százas mérföldkő mellett…)

A blog archívuma alapján mentem végig a könyveken, szóval elméletileg nem maradt ki semmi. Először arra gondoltam, úgy válogatom szét őket, hogy 2010 előttiek és utániak. De az utániak annyira vegyes társaság lett, hogy azt tovább bontottam. Végül az új megjelenéseket úgy számoltam, hogy külön a 2010 és 2019 közöttieket, valamint a 2000 és 2009 közöttieket.

2010 és 2019 között 38 könyvet adtak ki frissen felújítva, ami tök jó, mert ez azt jelenti, hogy majdnem a fele a társaságnak újra ott virít a könyvespolcokon. Ehhez jön még 15 darab 2000 és 2009 közöttről. Éljen-éljen!

Kiadók tekintetében is megvizsgáltam a társaságot. Itt egybe vettem a 2000-ben és utána újranyomott könyveket. Persze nyilván ez nem verseny, legalábbis itt a blogon biztosan nem az, de nyilván a darabszámok kiadtak egy rangsort. És hát az első helyezett őszintén szólva nem lepett meg, mert otthon nálunk, és az összes házban, ahol eddig jártam, és volt sok könyv, ott százszámra sorakoztak az Európa Diákkönyvtár megbarnult gerincű klasszikusai. Szóval az Európa neve nálam így tudat alatt összefonódott egyrészt a kötelező olvasmányokkal, másrészt a klasszikus regényekkel. Az 53 friss nyomásból 13-at ők adtak ki. Utána következik 7-7 könyvvel a Helikon és a Lazi kiadó. Ami viszont ezután jön, az őszintén megdöbbentett. 5 kiadó 2-2 könyvvel szerepel a listán, 15(!) kiadó pedig 1-1 könyvvel. Ez azt jelenti, hogy az 53 könyvet összesen 23(!) kiadónak sikerült kiadnia.

Elgondolkodtam, hogy az ország népességét figyelembe véve szükség van-e vajon ennyi kiadóra. Habár gyanítom, ezek közül egy-kettő már megszűnt, de akkor is. Viszont mivel nem vagyok szakértő a könyvkiadás témájában, ezt a dolgot nem nagyon feszegetem tovább, csak így itt hagyom ezt a statisztikát: még egyszer tehát 53 könyv – 23 kiadó.

Mielőtt tételesen felsorolnám az idei megjelenéseket, csak hogy ti is tudjátok, melyek a legropogósabb választási lehetőségeitek a klasszikusok közül, szeretnék pár érdekességet megemlíteni. A Digi-Book Magyarország kiadó e-könyv formájában adott ki néhány könyvet (zárójelben a kiadás éve), ezek A Kincses sziget (2013), a Holt lelkek (2016) és egy igazi csemege, A magányos sétáló álmodozásai (2017). Ezúton is hálás köszönetem a Digi-Book Magyarországnak, amiért leporolta Rousseau művét, ami kissé mintha feledésbe merült volna, holott szuperjó könyv.

Valamint a MVGYOSZ (Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége) hangoskönyv formájában jelentette meg a Gargantua és Pantagruelt. Ez a könyv nagyon távol áll az én ízlésemtől, bármekkora irodalmi jelentősége van. De kétségkívül van neki (legalábbis azt mondják az okosok), úgyhogy mindenképp említést érdemelt.

Jöjjenek most a legfrissebb példányok ABC sorrendben (zárójelben a kiadó nevével). (A kiadási év minden esetben 2019.):

• A gyertyák csonkig égnek (Helikon)
• A gyűrűk ura (Európa)
• A kút és az inga (Helikon)
• A párizsi Notre-Dame (Európa)
• Az utolsó mohikán (Park)
• Frankenstein, avagy a modern Prométheusz (Móra)

Hat könyv, és még hátravan 5 hónap az évből.

A következő bejegyzésben megnézzük a másik csapatot, a 2000 előtt megjelent könyveket.

NOHUN #12 Charlotte Lennox: Női Don Quijote

A NOHUN sorozat következő könyve Charlotte Lennoxtól a Női Don Quijote (The Female Quixote: Or, the Adventures of Arabella).

A könyv címe elég egyértelműen meghatározza a témáját. Főhősünk itt újfent tévképzetektől szenved, csak itt most egy nőről van szó. Arabella sok éven át él egy kastélyban özvegy apjával. Mivel nincs, aki példát mutasson neki, így francia romantikus regényeken szocializálódik. Apja hirtelen halálakor rákényszerül, hogy kilépjen a való életbe. De ő ezt a való életet azonosítja a regények cselekményeivel. Emiatt pedig egy sor furcsábbnál furcsább helyzetet idéz elő. A történet vége felé egyszer egy folyóba veti magát, állítólag azért, hogy megvédje a becsületét, és emiatt súlyosan lebetegszik. Ekkor lép be az életébe egy orvos, aki mindenféle értelemben megmenti az életét. Ő lesz az ugyanis, aki nem csak pusztán kineveti vagy rosszallóan néz rá különös szeszélyei miatt, hanem elmagyarázza neki, miért nevetséges a viselkedése. Felvilágosítja arról, hogy a regények, amelyeken felnőtt, csupán a képzelet szüleményei, és közük nincs a valósághoz. Ekkor belátva saját csacsiságát Arabella megkomolyodik, és hozzámegy ahhoz a férfihoz, akihez őt eredetileg is szánták.

A „nagy testvérrel” ellentétben ennél a könyvnél az a benyomásom, hogy alapvetően egy vidám történet lehet. Mármint hogy Arabella mókás helyzeteket idéz elő a tévképzeteivel. De ha jobban belegondolunk, és ezt emeli ki a nagy könyv is róla, tulajdonképpen a XVIII. századi nők siralmas helyzetét láthatjuk itt leírva. Persze sarkítva, az igaz, de mégis. Mert hát a nők akkor még igencsak távol álltak az oktatástól. Az ő feladatuk gyakorlatilag az volt, hogy a lehetőségeikhez mérten minél jobb partit fogjanak maguknak, aztán gyerekeket szüljenek, és azokat megfelelően felneveljék.

Összességében a könyv alapvetése érdekesnek tűnik, adnék neki egy esélyt. (Miközben hosszú értekezéseket írnék arról, miért is alakult ez a dolog így. Mármint hogy a nőket nem tartották oktatásra érdemesnek. Bezzeg most boldog-boldogtalanra ráerőltetik a központilag megálmodott, túrót sem érő katyvaszt…)

Forrás:

http://medhum.med.nyu.edu/view/300

# hallgasdhétfőn 5. | Gargantua és Pantagruel

Az elmúlt hetekben Rabelais: Gargantua és Pantagruelje ihlette zenéket hallgattunk. A könyv két óriásról szól, akik tágabb értelemben véve a humanizmust érintő témákról filozofálgatnak. Magyar kissé nehézkes olvasni, mert a fordítás enyhén szólva nem friss, valamint nem is fordították le a teljes könyvet magyarra.

Amikor elkezdtem a zenéket keresni, egész sok mindent találtam hozzá. Azonban nem mindegyiket sikerült ténylegesen összekapcsolnom a regénnyel, úgyhogy csak azokat osztottam meg a Facebookon, ahol a kapcsolat bebizonyosodott.

A következő zenéket hallgattuk meg:

Pantagruel: Come live with me and be my Love

Stefan Schäfer: Gargantua

France Gall: Gare á toi… Gargantua

Erik Satie: Jeux de Gargantua

Ez már a ötödik része a sorozatnak, és a kíváncsiságom a zenéket illetően egyre inkább afelé fordulna, hogy a zeneszerzők miért épp az adott könyvet választották múzsának, de erről ugye nem szokott szólni a fáma. Úgyhogy meg kell elégednünk annyival, hogy meghallgatjuk, és igyekszünk élvezni a becses szerzeményeket.

Az óriások ihlette zenék közül nekem az első, a Pantagruel nevű együttes száma tetszett a leginkább. Szeretem a középkori zenéket, úgyhogy most nem volt nehéz a választás.

A fenti műveken kívül találtam még egy archív New York Times cikket egy színházi előadásról, ehhez azonban nem találtam videót.

Valamint találtam még jó pár zeneszámot, amikor csak úgy beírtam a Youtube keresőjébe, hogy Gargantua / Pantagruel / Gargantua and Pantagruel. Ezeknek itt hagyom a linkjét. Ha bárki bármit ki tud deríteni róluk, azt megköszönöm. Nekem nem sikerült teljes biztonsággal összekapcsolnom ezeket a számokat a könyvvel. (Egyébként a kortárs zenéknél elég nehéz dolgom van, mivel nem áll rendelkezésre túl sok írott forrás sem az előadókról, sem az albumokról. Főleg ha egy kevéssé ismert előadóról/együttesről van szó.) Ráadásul egyik sem az én világom, úgyhogy őszintén szólva nem is töltöttem túl sok időt velük.

Dusty Kid: Pantagruel (techno)

C3B: Pantagruel (techno)

Gargantua Soul: True Kingdom (rock)

Nedelko: Pantagruel (rap)